„…nagy üldözés kezdődött… és… mind szétszóródtak…” (Apostolok cselekedetei 8:1)
Jézus szándéka nem az volt, hogy a tanítványok kényelmesen berendezkedjenek Jeruzsálemben, és ottmaradjanak. Azt mondta nekik, hogy „hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve” (Lukács 24:47). Csak addig kellett volna Jeruzsálemben maradniuk, amíg megtelnek erővel, aztán vinniük kellett volna az evangéliumot szerte a világba. De ők „…visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent” (Lukács 24:52-53). Az rendben van, hogy Istentől iránymutatást és erőt várunk, de nem lehet csupán valamelyik régebbi élményt ismételgetni újra és újra. Jézus azt mondta: „… erőt kaptok… és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1:8). Hogyan érte el Isten, hogy elhagyják komfortzónájukat? Tüzet gyújtott alájuk! „…nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és… szétszóródtak Júdea és Samária területén… Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:1,4).
Mindannyian hisszük, hogy az evangéliumot minden népnek hirdetni kell, de kevesen vannak, akik elhagyják az otthonukat, és elviszik az evangéliumot a népeknek. Hajlandóak vagyunk imádkozni érte, még pénzt is adni érte, amíg mi itthon maradhatunk. De ha Isten küldetést bízott rád, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy indulásra bírjon. Nem fogja hagyni, hogy elmulaszd rendeltetésed, inkább engedi, hogy a bajok kiszakítsanak környezetedből. Nem teheted meg, hogy kimerevíted a múltad, és folyton újraéled. Isten áldásait sem tarthatod meg csupán magadnak. Ha Isten tüzet gyújt alád, azzal azt mondja: „Ideje indulnod!”
Készülj fel!
A Biblia azt mondja: „A bölcs bölcsességet gyűjt” (Példabeszédek 14:24 TM). Ezért ne hagyd abba a tanulást! A tudás az élet legtöbb területén robbanásszerűen nő, és ha nem maradsz naprakész, bizony lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét kell ismételned, az azt jelenti, hogy nem tanultad meg rendesen. Tanulmányozd azokat, akik sikert értek el azon a területen, amiben te is sikeres akarsz lenni, így megtanulhatod, mit érdemes, és mit nem szabad tenni. Hyman Rickover, az Egyesült Államok egyik admirálisa mondta: „Tanulj mások hibáiból – nem élsz annyi ideig, hogy mindet te magad elkövethetnéd!” Tehát:
1) Tiszteld azokat, akiknek szakértelme és tapasztalata nagyobb, mint a tiéd! Ahelyett, hogy visszahúzódnál előlük, keresd velük a kapcsolatot! A Biblia azt mondja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1Péter 4:10). Bizonyos területeken mindannyiunknak küzdelmei vannak, de vigyázz, nehogy bizonytalanságodat félreértsék, és elbizakodottságnak tartsák.
2) Légy jó hallgatóság! Ne próbálj másokra jó benyomást tenni azzal, hogy próbálsz úgy mutatkozni, mintha tudásotok mértéke egyenrangú lenne. Ha egy párbeszéd félelmetes számodra, tégy fel kérdéseket, csak arról beszélj, amiben biztos vagy, hallgass figyelmesen, így ha legközelebb találkoztok, már ennyivel előrébb leszel.
3) Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőség adódik számodra. Ne kezdj új tananyagba, amíg nem készültél el a házi feladattal! Ha Isten elkezd magasabbra emelni, készülj fel! Készülj fel a beszédeddel, a ruhatáraddal, és készítsd fel az elmédet is! Kérj tanácsot egy megbízható baráttól, aki megérti a helyzetedet, és azt is tudja, hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, akkor olvass hozzá a témához, hogy elsajátítsd az alapokat! „Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35). Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőség ajtaját fogja Isten megnyitni előtted.
Kiváltság és felelősség
„…polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (Efézus 2:19-21 NIV)
Ha a gyermeked a házad előtt állna, és bejutásért esdekelne, mit gondolnál? Nem azt mondanád: „Gyere be, te az én húsom és vérem vagy, szeretlek, nem kell könyörögnöd”? Nos, mi is bármikor bemehetünk Isten jelenlétébe. „…nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (NKJV). Micsoda kiváltságok!
1) polgártársakként Isten országát képviseljük a földön. Isten nagykövetei vagyunk (2Korinthus 5:20). „Mi a dolga egy nagykövetnek?” – kérdezed. Kapcsolatban van a királyával, ismeri az akaratát, és gondoskodik arról, hogy az végre is legyen hajtva. Azt is tudja, hogy nem tartozik örökre oda, ahol most van, tehát úgy él, hogy készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban visszahívhatják. Érted a lényeget?
2) Mivel Isten háznépéhez tartozunk, bármikor bizalommal jöhetünk Isten elé bármilyen szükségünkkel, és tudhatjuk, hogy szeretettel fog fogadni minket. Isten az az apa, akit mindig is szerettél volna, és te az a gyermek vagy, akit Ő mindig is szeretett volna. Ha még mindig kétségeid lennének, nézz a keresztre – ilyen értékes vagy Isten számára. De ne felejtsd el, minden családtagnak meg kell tennie a magáét, hűségesnek kell lennie, és vigyázni arra, hogy a család jó hírneve ne szenvedjen csorbát.
3) Szent templom vagyunk. Az Ószövetségben Istennek volt egy temploma a nép számára, most pedig van egy népe templom gyanánt. A Biblia azt mondja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent…” (1Korinthus 6:19-20).
„A hirtelen haragú bolondságot követ el... " (Példabeszédek 14:17)
Természetes dolog, hogy időnként megharagszunk, de a kontrollálatlan harag nagyon sokba kerülhet. Amikor Nábál elutasította Dávid kérését, és nem volt hajlandó élelmezni őt és embereit, Dávid haragja kis híján gyilkossághoz vezetett. Abigail, Nábál felesége mentette meg Dávidot fékevesztett érzelmeinek lehetséges pusztító következményeitől. Visszatekintve Dávid ezt mondta Abigailnak: „Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban..." (1Sámuel 25:33). Haragunk gyakran a büszkeségben gyökerezik. A leprás Naámán sértve érezte magát, amikor Elizeus azt mondta neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán sáros vizében. „Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból." (2Királyok 5:11). Az Arizona Republic című újság tudósított arról, hogy amikor a kaliforniai Westminster lakosa, SteveTran becsukta lakása ajtaját, ahol 25 adag rovarmérget helyezett ki, azt gondolta, hogy egyszer s mindenkorra megszabadult a csótányoktól. Csakhogy a rovarcsapdákban lévő gáz elérte a tűzhely őrlángját, és berobbant. A bejárati ajtó az utca másik oldaláig repült, az összes ablak kitört, és az egész bútorzat a lángok martaléka lett. „Megakartam ölni mindet" - mondta a férfi - „azt hittem, ha többet használok, tovább tart a hatásuk." A címkén szereplő utasítás szerint két adag rovarirtó megoldotta volna Tran csótányproblémáját. A robbanás 10 000 dollárnyi kárt okozott az épületben. És a csótányok? Tran beszámolója szerint: „Vasárnap már láttam, hogy itt mászkálnak". Igen, „a hirtelen haragú bolondságot követel".
„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)
Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát! A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Mózes 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van. Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat. A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”. De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz? A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik. Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat! A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).
A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.
Tedd, amire Isten elhívott!
„Szaporodjatok és sokasodjatok…” 1Mózes 1:28 Károli
Isten azt mondta Ádámnak és Évának: „szaporodjatok és sokasodjatok”. Másként fogalmazva: fedezd fel a rendeltetésedet, amire teremtettelek, és add bele magad teljesen.
Megfigyeltél már valaha egy nagyszerű golfozót? A koncentrációját, a gördülékeny mozdulatát, ahogy meglendíti az ütőt, és elindítja a kis fehér labdát a pályájára a zöld füvön? Ő erre termett. Ezt tudja is, és örömét leli benne. Akik betöltik hivatásukat, azokból olyan öröm árad, és olyan szinten azonosulnak ajándékukkal, ami felülmúlja a hírnevet. A legtöbbjük egyszerűen megtalálta a módját, hogy olyan munkáért kapjon fizetést, amit szeret csinálni. A pénz nem tudja pótolni az életcélt. Ha rátalálsz arra a dologra, amit ingyen is szívesen teszel, akkor nagy valószínűséggel felfedezted a hivatásodat. Isten képére lettél formálva, beléd van építve a kreativitás. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül művészi érzékre van szükséged ahhoz, hogy megtaláld az élethivatásodat, de mindenki, aki tudja, mi a hivatása, világra hoz valamit. Talán nyilvánvalónak tűnik, hogy a zeneszerzők, képzőművészek és költők az álmaikat hozzák világra. De ugyanez igaz bármelyikünkre, aki felfedezi, hogy ki is ő, és válaszol elhívására egyedi ajándékainak kiaknázásával. Talán arra kaptál elhívást, hogy nyélbe üss egy üzletet, felfedezd egy betegség gyógymódját, vagy feltalálj új, hatékonyabb módszereket a munkahelyeden.
Azt kérdezed, mi van akkor, ha megpróbálod, de kudarcot vallasz? Az vall igazán kudarcot, aki meg sem próbál repülni az Istentől kapott szárnyakkal. Tehát tedd azt, amire Isten elhívott!
