„Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (Apostolok cselekedetei 4:13)

A farizeusok önjelölt szakértők voltak az étkezési törvények, öltözködési szabályok és más hasonlók kérdéskörében. Ezek a szokások tették lehetővé számukra, hogy bírót játszhassanak, eldöntve, ki van „bent” és ki van „kint”. Sőt, ami még rosszabb, ezek a bennfentesek ítélkezőkké váltak a kívülállókkal szemben. Dallas Willard írja: „Hányan undorodnak a szívtelen, rideg, megközelíthetetlen, unalmasan élettelen és örökké elégedetlen keresztyénektől? Mégis mindenütt vannak ilyen keresztyének.” Az igazság az, hogy ha az életünket nem az őszinte öröm és a Krisztus iránti odaszántság fémjelzi, akkor felszínes dolgokban fogjuk keresni azt, amivel kitűnhetünk a többi ember közül, akiket „világinak” nevezünk. Jézus nem viselkedett így! Amikor megkérdezték tőle, mi a törvény lényege, ő egyszerűen így felelt: „Szeresd Istent és szeresd az embert!” (ld. Márk 12:28–31). Pál azt írja: „ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Korinthus 13:1). Megtörténhet, hogy azt hiszed magadról, hogy egyre lelkibb ember vagy, miközben azzá váltál, akit Mark Twain így jellemez: „egy jó ember a szó legrosszabb értelmében.” Az egyik legnagyobb dicséret, amit az apostolok kaptak az, hogy az emberek felismerték, hogy ők Jézussal voltak (ld. ApCsel 4:13). A keresztyénség mellett a legnagyobb érv azok a keresztyének, akik Krisztusból merítik életüket. A legnagyobb érv a keresztyénség ellen azok a keresztyének, akik beképzeltek, ítélkezők és önelégültek. Nos, te milyen keresztyén vagy?

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Néhány kérdést rendszeresen fel kellene tenned magadnak:

1) Megközelíthető vagyok? A farizeusokról mondta Jézus: „a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket” (Máté 23:6–7). Jézus korában egyes rabbik úgy gondolták, hogy az igazi spiritualitás megkívánja, hogy távolságot tartsanak a többi embertől. Döbbenetes, hogy az egyetlen rabbi, akit a kivetettek is megérinthettek, maga Isten volt. Jézus volt a valaha élt legmegközelíthetőbb személy. 

2) Nagylelkű vagyok? John Ortberg írja: „Amikor elkezdünk az erényes életre törekedni, rögtön elkezdünk azon töprengeni, hogy vajon mások miért nem olyan erényesek, mint mi vagyunk? Ez olyan, mint amikor a Simpson család című rajzfilmben Homer Simpson megkérdezi szomszédjait, hogy hol voltak, és ők azt felelik: »Egy keresztyén táborban voltunk, ahol arról tanultunk, hogyan lehetünk ítélkezőbbek.« Voltál már te is ilyen táborban? Egy kis hang folyton kategorizálja benned az embereket? »Ez állandóan kéreget és rám akaszkodik – jobb, ha távol maradok. Ez kedves és még sok hasznom lehet belőle – próbáljak kapcsolatba kerülni vele.« Miért rangsoroljuk folyton az embereket, mint valamiféle versenyen?”

3) Valódi vagyok? A vasárnapi iskolában egy kisfiú már megszokta, hogy általában mi a helyes válasz, ezért amikor az új tanító megkérdezte tőlük, hogy mi az, aminek vörösesbarna szőre és lompos farka van, makkot és mogyorót gyűjtöget, a kisfiú így válaszolt: „Azt hiszem, a helyes válasz Jézus – bár nagyon úgy hangzik, mintha egy mókusról lenne szó.” Gyakran megpróbálunk lelkinek hangzani, hogy ezzel jó benyomást tegyünk az emberekre – pedig fogalmunk sincs, miről beszélünk. Legyünk hát őszinték

„Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:30)

Jézus azt mondta a farizeusokról, hogy „súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják” (Máté 23:4). Olyan szabályokat erőltettek az emberekre, amiket azok nem tudtak betartani, és ha netán mégis sikerült nagyritkán betartaniuk, akkor az semmi örömöt nem hozott nekik. Stephen Mosley írja: „Erkölcsösségünk hangja meglehetősen erőtlen. Ott nyafog a szentély sarkában, félszegen beleszól minden élvezetbe, kifogásokat motyog a partikon, lemaradozva vánszorog… Világi kortársaink szemében általában szűklátókörű, sőt, haszontalan törekvésnek tűnik… Tragikus módon a hagyományos vallásos jóság egyszerre lehet ijesztő és unalmas is. Ijesztő, mert százegy különféle szabályt tartalmaz az úgynevezett lelkiségre vonatkozóan. Unalmas, mert miközben kimerülünk abban, hogy megpróbáljuk betartani mind a szabályokat, nem tapasztaljuk meg az igazi örömöt, amit Jézus kínál. Ezért merülnek ki sokszor a gyülekezetbe járó emberek. Egy ilyen valláshoz alkalmazkodni egész egyszerűen nem ad olyan sikerélményt, ami be tudná tölteni szívük ürességét.” Te is belefáradtál a lelki növekedésre való törekvésbe? Lehet, hogy csak nem a megfelelő dologra törekedtél, vagy nem a megfelelő módon? Ha így van, hallgasd meg Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagy, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30).