Győzelmi ünnep, ugyanakkor szomjhalál

„…szomjan halok…” (Bírák 15:18 NKJV)

A Bibliában ezt olvassuk: „…megszállta az Úr lelke, és … a béklyók lemállottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot, utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert… és így kiáltott az Úrhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom! (Bírák 15:14-15,18). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:

1) Sámson megengedte az ellenségnek, hogy megkötözze. Téged mi köt gúzsba? Mi tart vissza? A tanácsadók, a különféle programok és önsegítő kézikönyvek hasznosak, de Isten Lelkére volt szükség Sámson szabadulásához. És te is csak így válhatsz szabaddá. Gyerünk, épp eleget beszéltél a problémáidról, már a barátaid sem akarnak többet hallani róluk. A jó tanácsok ideje véget ért – itt az ideje Istenhez kiáltani, és hagyni, hogy Lelke, aki minden szokást meg tud törni, megszabadítson (Ézsaiás 10:27).

2) Sámsonnak meg kellett látnia, hogy mi az, amivel rendelkezik. Csak egy szamár állkapcsa, de Isten segítségével elég volt ahhoz, hogy azon a napon győzelmet szerezzen. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mid van, használd azt, és Ő sikert fog adni. Ne keress tovább távoli helyeken, a válasz ott van az orrod előtt. Ismerd fel, mit kaptál Istentől, és használd!

3) Sámson győzelmet ünnepelt, de majd’ szomjan halt. Ez előfordul, különösen azokkal, akik Isten munkájában fáradoznak, de nem töltenek elég időt Vele. Pál apostol így figyelmeztet: „…rá ne szedjen minket a Sátán” (2Korinthus 2:10). Amikor adsz magadból, de nem töltődsz fel, a Sátán kihasználja ezt, és Delila ölében kötsz ki. Tehát tölts több időt Istennel! Az, aki győzelmet ad neked, a szomjadat is csillapítani tudja.





KÉSZÜLJ FEL A LEGNAGYOBB PRÓBATÉTELRE!

„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot..." (1Mózes 22:1)

Ábrahám élete sok dolgot tanít nekünk. Először: járhatsz úgy Istennel, hogy nem tudod sorsod részleteit: „...És elindult, nem tudva, hova megy." (Zsidók 11:8). Másodszor: ha Isten ígéretet tesz, az időzítés rajta múlik. Ábrahám húsz évet várt arra, hogy Izsák megszülessen, és ezzel beteljesedjen az ígéret: „Nagy néppé teszlek..." (1Mózes 12:2). Harmadszor: néha előfordul, hogy félreérted a dolgokat, mielőtt igazán megértenéd. Ábrahám a várakozásba belefáradva nemzette Izmaelt. Csak várnia kellett volna, és Izsák megszületik Isten időzítése szerint. Legnagyobb hibáink gyakran a türelmetlenség következményei. Végül: arra tanít, hogy előfordulhat, hogy egy dologban hiszel, míg más területen félelmet érzel. Amikor Ábrahám Gerárba ment, Abímelek királynak megtetszett Sára. Ábrahám csak magára gon­dolt, ezért: „azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát." (1Mózes 20:2). Mindannyiunknak vannak „gerári pillana­tai", olyan idők, amikor a félelem, az önérdek vagy más emberek elvárásainak csapdájába esünk. Ha nem lenne Isten kegyelme, mindannyiunkat kizárnának a versenyből! Később ezt olvassuk: „Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot... ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz... és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, ame­lyet majd megmondok neked!" (1Mózes 22:1-2). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „Ezek után történt". A próba, amin átmentél, akkor nyeri el igazán értelmét, amikor még nagyobb próbával szembesülsz. Amikor azon is túljutsz, akkor, mint Ábrahám, te is nevezheted Istent „Jahve Jire"-nek, ami azt jelenti: „a Úr gondot visel" (Id. 1Mózes 22:14). Akkor fogja Isten ezt mondani: „Most már elérkeztél oda, ahol használni tudlak!"




Magányos vagy?

„…tagjai vagyunk egymásnak.” (Efezus 4:25)
A Teremtés könyve első fejezeteiben azt olvassuk: „és látta Isten, hogy ez jó.” Legalábbis Ádám teremtéséig. Akkor ezt mondta Isten: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18). Ádámnak nagyszerű kapcsolata volt Istennel, de nem volt emberi társa, és erre Isten azt mondta, hogy ez nem jó. Isten úgy tervezett minket, hogy van bennünk két űr. Az egyik űrt csakis ő tudja betölteni. A másikat pedig egy megfelelő ember. Egyik űrt sem lehet betölteni más dolgokkal, munkával, pénzzel, szép házzal, új autóval. „Akkor hát mit tegyek?” – kérdezed.
1) Tartsd nyitva a szemed! Manapság öt kapcsolatból egy az interneten kezdődik. Csakhogy ebben veszély rejlik: a virtuális világban bárki lehetsz, aki csak szeretnél lenni, de akkor nem úgy fognak ismerni, és nem azért fognak szeretni, aki vagy. Sőt, a magányosság vakká tesz, így nem fogod meglátni, mi az, amire igazán szükséged van, és nem fogod meglátni a másik ember jellemhibáit sem. 2) Imádkozz érte! Amikor Eliézer, Ábrahám szolgája azt a megbízatást kapta urától, hogy keressen feleséget Izsáknak, ő imádkozott, hogy sikerrel járjon: „Uram… Adj eredményt még ma…” (1Mózes 24:12). Isten pedig megadta neki. Izsák és Rebeka története az egyik legnagyszerűbb szerelmi történet a Bibliában. 3) Nyiss mások felé! Ez talán azt jelenti, hogy le kell bontanod a falat, ami mögé eddig rejtőztél, és hidakat kell építened. A Biblia azt mondja: „Ne csak a saját életed érdekeljen, hanem másoké is” (Filippi 2:4 NCV). Nincsenek tökéletes, kockázatmentes kapcsolatok. A magányosságot úgy tudod legyőzni, ha felfedezel valamilyen betöltetlen szükséget, és beleadod magad. Ezzel egy új örömet fedezel fel az életben.




Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

Az élet tele van félelemkeltő helyzetekkel: félünk a betegségtől, munkanélküliségtől, elutasítástól, más emberek véleményétől. Ha nem vigyázunk, a félelem elrabolja belső békénket. Dávid ezt a két kérdést szegezte a kopogtató félelemnek a bejárati ajtónál: „Kitől félnék? Kitől rettegnék?” Aztán be is csapta az ajtót a félelem orra előtt ezzel: „Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” (3. vers). Aztán visszament a házba, és emlékeztette magát arra, hogyan védekezhet a félelem támadásaival szemben. Imádsággal: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem” (4. vers). Lelki látással: „láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Isten Igéjével: „hogy az Úr házában lakhassam egész életemben… és gyönyörködhessem templomában.” (4. vers). Az isteni védelem tudatában: „Megóv engem sátrában a veszedelem napján.” (5. vers). Dicsőítéssel: „éneket zengek az Úrnak.” (6. vers). Nyugalommal: „Várjad az Urat” (14. vers Károli). Eltökéltséggel: „légy erős és bátor szívű” (14. vers). A bátorság nem korlátozódik a harcmezőre. Valódi próbája szélesebb skálájú, mélyebb, csendesebb. Például hűségesnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat az üres szobában, vagy meg nem értettként egyedül lenni. Lehet olyan egyszerű, mint nemet mondani valamire, olyan hétköznapi, mint egy hegynyi szennyessel szembenézni, olyan csendes, mint választani jó és rossz között. Isten bátorság érdemrendjének kitüntetettjei titokban készülnek, a legbátrabb tetteket nem a nyilvánosság tapsvihara előtt hajtják végre. Amikor a félelem a sarkadban liheg, Isten azt mondja: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9). Isten nem ad ki olyan parancsot, amit ne tudnánk teljesíteni. Önellentmondásba kerülünk, ha azt mondjuk: „van elég bátorságom, de nincs erőm”, vagy azt: „tele vagyok energiával, de félek.” Az erőt is és a bátorságot is Istentől kapjuk.


Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe.” (Máté 25:25)

 

"...sem magasság, sem mélység nem választhat el minket Isten szeretetétől..."

Egy birtok gazdája minden szolgájának adott egy bizonyos összeget befektetésre. Egyikük öt talentumot kapott, másikuk kettőt, a harmadik pedig egyet. A két- és öttalentumos szolgák dicséretre méltó hasznot szereztek, de a harmadik ezt mondta urának: „félelmemben elástam talentumodat a földbe.” Mi ebből a tanulság? Egyszerűen ez: a félelem terméketlenné tesz. Egy idős lelkész írja: „A félelem megakadályozza, hogy énekelj a kórusban… hogy tanúságot tégy… hogy jó kedvvel adakozz… hogy szeretetben élj házastársaddal… Minden probléma mögött az attól való félelem húzódik meg, hogy Isten nem fogja megtenni, amit mondott. De hívőkként annyira telve kell lennünk az igével, hogy a félelemnek ne maradjon egy talpalatnyi hely sem. Jézus azt mondta: »ne aggódjatok életetekért« (Máté 6:25). Másként fogalmazva: Egyáltalán miért is gondolnál félelmetes dolgokra, mikor én megmondtam, hogy soha nem hagylak el… hogy megvédelek… hogy megadok mindent, amire szükséged van ennek a feladatnak a végrehajtásához. Összegezve: Isten veled van akkor is, amikor nem érzed vagy nem látod őt, akkor is, amikor mások azt sugalmazzák, hogy elhagyott téged.” A félelem sokféle álarcot hord: a saját fejünk után akarunk menni, vagy éppen azt mondjuk, hogy nem érdekel a dolog, vagy hogy nem ez a megfelelő idő. Pedig nem zárt ajtóba ütközünk, hanem elfojtott félelembe. Ha azon tűnődsz, miért nem tudsz fejlődni bizonyos területen, vizsgáld meg, hogy nem egy lappangó félelem tart-e vissza? Ha ez a helyzet, kérd Isten segítségét megszabadulni a félelmektől, és kezdj el bízni abban, amit Isten mond!

 




Törődés vagy leuralás?

„Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” Példabeszédek 2:6

 bölcsesség

Karen O’Connor és férje részt vettek egy házassággondozó előadássorozaton, mely felnyitotta a szemüket:
„Amiről beszéltek, nagyon is ismerős volt… Minden reggel ki szoktam készíteni a férjem vitaminjait és gyógyszereit, pedig ő jobban tudja, hogy mikor melyik kell, mint én. Csakhogy én azt feltételeztem, hogy ha nem veszem kezembe az ügyet, ő nem figyel rá oda vagy elfelejti. »Javasoltam«, hogy milyen ételek segítenének neki lefogyni, és átvettem tőle a beszédének megírásához szükséges kutatómunkát is… Míg sokak szemében ez segítségnek tűnne, az én esetemben az irányításról szólt. Megpróbáltam irányítani a férjem életét olyan ügyekben, melyek valójában rá tartoztak. Azt gondoltam, hogy az én módszerem jobb, ezért ráerőltettem.

Íme, néhány kihívás, amelyekkel a házaspárok szembenéznek a tekintetben, hogyan változtathatunk reakcióinkon:

Régi viselkedés: te válaszolsz arra a kérdésre, amit a házastársadtól kérdeztek.
Új viselkedés: csendben maradsz, amíg a párod válaszol – és tanulsz valamit a válaszából.
Régi viselkedés: kéretlen tanácsokat osztogatsz.
Új viselkedés: Hallgatsz. Megbízol abban, hogy házastársad egyedül is talál megoldást, és támogatod azt a felfedezést.
Régi viselkedés: elmagyarázod házastársad nézőpontját helyette.
Új viselkedés: megvárod, míg elmondja az ő nézőpontját, és támogatod azt.
Régi viselkedés: pénzügyi döntéseket hozol a párod megkérdezése nélkül.
Új viselkedés: felvázolsz befektetési lehetőségeket, és azokat megbeszélitek.

Mind a férjek, mind a feleségek elismerik, hogy megszégyenítve, elítélve és leszólva érzik magukat, és haragosak, ha házastársuk közbeszól, és válaszol egy nekik feltett kérdésre, vagy döntéseket hoz a megkérdezésük nélkül. Mindenkinek szüksége van segítségre… de a párod határain való átgázolás és a manipuláció az valami egészen más. Ha aggódsz amiatt, vagy nem vagy biztos abban, hogy mikor lépj közbe, és mikor vonulj vissza, imádkozz Isten vezetéséért!”





Szerző: Andre Lowoa  2018.02.13. 00:33