Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A terv és a Tervező-A „vízpróba”-Add oda magadat!-Áldozatkészséged mértéke-Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat?-Panaszkodás helyett változtass!

2019. február 12. 00:04 - Andre Lowoa

A terv és a Tervező

„Tekintsetek föl a magasba…” (Ézsaiás 40:26)
Wernher von Braun, a NASA Marshall Űrrepülési Centrumának első igazgatója, akit az „amerikai űrkutatás atyja” néven emlegetnek, egy 1974-es újságcikkben kijelentette: „Ha az ember a világmindenség törvényeit és rendjét látja, mindenképpen azt a következtetést vonja le, hogy emögött tervnek és célnak kell lennie… Minél jobban megértjük az univerzum bonyolultságát… annál több érvet találunk arra, hogy csodáljuk a benne rejlő tervet, melyre épült… kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az a feltételezés, miszerint a világmindenség véletlenül jött létre, a tudomány objektivitását sérti… Miféle véletlenszerű folyamat eredményezhette az emberi agyat vagy a szem felépítését? … Ők [az evolucionisták] vitatják Isten létét, felszólítják a tudományt, hogy bizonyítsa azt. De valóban gyertyát kell gyújtanunk ahhoz, hogy meglássuk a napfényt? ... Azt mondják, nem képesek maguk előtt látni a tervezőt. Nos, vajon egy fizikus látja az elektront? Milyen furcsa eszmefuttatás vesz rá néhány fizikust arra, hogy valósnak fogadja el a megfoghatatlan elektront, míg elutasítja a tervező létét azért, mert nem képes őt felfogni?” Ez az elmélkedés, amit most olvasol, nem egy nyomdában történt robbanás eredménye. Nem, ha könyv van, akkor írónak is kell lennie. Ha épület van, akkor tervezőmérnöknek és kivitelezőnek is lennie kell. Ha művészeti alkotás van, akkor művésznek is lennie kell. „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.” (Ézsaiás 40:26).


A „vízpróba”

„…Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott!...” (Bírák 7:4)

Ha valaki egyszerűen nem hajlandó támogatni téged, engedd el – vagy azt fogod kívánni, bárcsak elengedted volna. Ezt különösen nehéz elfogadni akkor, ha természetednél fogva gondoskodó vagy; olyan valaki, aki sokat tett azért, hogy egy kapcsolat működjön, bármi jöjjön is. Nem változtathatod át a rettegőket hűségesekké. Ez Isten dolga, és az Ő „vízpróbája” mutatta meg Gedeonnak, hogy kikre számíthat, és kikre nem. Isten azt mondta Gedeonnak: „…Túl nagy a sereged… maguknak fogják tulajdonítani az érdemet… hirdesd ki, hogy akinek kétségei vannak… elmehet… Huszonkétezer ember hazaindult. Tízezer ottmaradt. Isten azt mondta… Még mindig túl sokan vannak. Vidd le őket a patakhoz, és én majd megejtek egy végső válogatást…” (Bírák 7:2-4 TM).

Általában olyankor veszíted el a legtöbb támogatást, amikor az ellenség úgy sorakozik fel ellened, mint tengerparton a homok. Ne aggódj! Isten munkálkodik. Az első létszámcsökkentéskor, amikor Gedeon 22 000 embert vesztett, ami hátránynak tűnt, az valójában isteni terv volt annak eldöntésére, hogy ki megbízható. Gedeon „levezette a népet a vízhez… És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Az Úr ezt mondta… ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek… adom a kezedbe Midjánt” (Bírák 7:5-7). Két dolgot tanulhatunk meg ebből a történetből:

1) Képesnek kell lenned arra, hogy meglásd a közelgő ellenséget. Azok, akik letérdelve ittak, feláldozták a látásukat sürgető szükségeikért.

2) Amikor Isten lecsökkenti a támogatásodat, ez azért van, hogy csodálatos győzelmet adjon. Azért van, hogy megmutassa, hogyan tud valaki szakképesítés nélkül vállalatot vezetni, vagy hogyan tud talpra állni valaki, aki mindent elvesztett. Ha tehát a körülötted lévő emberek nem mennek át Isten „vízpróbáján”, engedd el őket, és bízz Istenben! Ő valami jobbat készít.




Add oda magadat!

„Önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk.” (2Korinthus 8:5)

 

Önmagukat adták az Úrnak...

Mi az, amit az emberek többre értékelnek a pénznél? Téged! Gondolj bele! Mihez kell nagyobb erőfeszítés: egy csekk kitöltéséhez, vagy ahhoz, hogy odaáldozd az idődet és az erődet? Melyik jelez nagyobb értékű elkötelezettséget? Szánj rá egy percet, és gondolj vissza azokra az emberekre, akik a legnagyobb hatással voltak rád: egy tanár, aki segített ráébredni, hogy tudsz  te gondolkodni, tanulni vagy eredményt elérni; szüleid, akik szerettek, áldoztak érted, akiktől az önértékelés ajándékát kaptad; egy mentor, aki jövőképet festett elég, majd felkészített rá, és kihívásként eléd állította, hogy törekedj elérni azt. Az üdvösséged mellett mi lehet ennél nagyobb dolog? Töprengj el ezeken a szavakon: „Ha visszatekintesz mindarra, amit életedben tettél, nagyobb elégedettséget találsz abban, amikor örömet hoztál mások életébe, mint abban, amikor túlszárnyaltad és legyőzted őket.” Túl sokan gondolják úgy, hogy az adakozás nem csupán a szeretet kifejezése, hanem egy tranzakció: adok, hogy adj! Sir Wilfred T. Grenfell mondta: „Nyilvánvaló, hogy az ember csak vándor ebben az életben. E világon a célja nem az, hogy birtokoljon, hanem, hogy szeressen és szolgáljon.” Könnyű csak magunkért élni. Sőt, ez az egyik legalapvetőbb ösztönünk – amit minden nap le kell győznünk. De választhatunk más utat: hogy bőkezűen adjuk szeretetünket és időnket. Az igazi nagylelkűség az, amikor ezeket ajándékozod másoknak!



Áldozatkészséged mértéke

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket.” Máté 9:36)

megszánta őket

Bár tagadhatatlanok bizonyos gazdasági nehézségek, még messze nem tartozunk a legszegényebb országok közé. A jólét és az adakozókészség azonban nem feltétlenül függ össze. Azt mondod, ha egyszer sok pénzed lesz, majd nagylelkűbben fogsz adakozni? Kit akarsz átverni? Jézus azt mondta: „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21). Egy Nagy-Britanniában végzett kutatás azt az eredményt mutatta, hogy 2010 és 2011 között a lakosság 20 legszegényebb százaléka jövedelmének 3,2%-át adta jótékony célra, míg a leggazdagabb 20% csupán 0,9%-ot adakozott. Daniel Levin pénzügyi szakértő állítja: „a jólét nem abban rejlik, amit elérünk, inkább abban, amit odaadunk.” Az igazság az, hogy ha szeretnél nagylelkűbb emberré válni, akkor nem várhatsz arra, hogy jövedelmed növekedjen; engedned kell, hogy Isten megváltoztassa a szívedet. Ez azt jelenti, hogy minden nap keresel okot az adakozásra, és találsz egy sürgető ügyet vagy arra méltó szolgálatot, ahová adakozhatsz. Nem is kell messzire keresgélned, ott vannak körülötted. A Biblia azt mondja Jézusról, hogy „amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” Végeredményben, akiknek adakozol, azok nem egyházak, ügyek vagy intézmények, hanem emberek. Emberek, akiket Isten szeret és értékesnek tart, emberek, akikért Krisztus meghalt. Nos, mit teszel másokért? Áldozatkészséged mértékét az határozza meg, mit felelsz erre a kérdésre!



Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat?


„Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam…” (Nehémiás 1:4)
 

Minden ellene szóló esély ellenére, és engesztelhetetlen ellenségekkel szembenézve is, Nehémiás újjáépítette Jeruzsálem városfalait mindössze ötvenkét nap alatt. Ez hihetetlen teljesítmény! Pedig nem is építész volt, hanem pohárnok Artahsasztá király, egy pogány uralkodó udvarában. Robert Goddard mondja: „Nehéz megmondani, mi lehetetlen, mert ami tegnap csak álom volt, ma remény, holnap pedig valóság.” Ezért mielőtt azt mondanád valamire, hogy lehetetlen megvalósítani, vagy azt, hogy nincs megfelelő képzettséged hozzá, figyeld meg Nehémiás történetét! Most mi is ezt fogjuk tenni a következő néhány napban. Az első lecke ez: meg kell találnod, mi az a szükség, mely tettekre indít. „Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…” (Nehémiás 1:3–4). Miért böjtölt és imádkozott Nehémiás? Ezt kérte: „Adj ma sikert szolgádnak…” (Nehémiás 1:11). Amikor olyan szükséget látsz, ami könnyekre fakaszt, és ami miatt kitör belőled, hogy: „Itt valamit tenni kell!”, akkor nagy a valószínűsége, hogy Isten téged hív arra, hogy tegyél valamit. Lehet, hogy vezető személy vagy, mint Nehémiás volt, vagy csak átlagember, mint azok, akik segítettek neki. Akár így, akár úgy, ha Isten megindítja szívedet egy szükség láttán, akkor arra hív, hogy cselekedj. Ha kész vagy igent mondani, ő rendelkezésedre bocsátja a mennyei forrásokat. Amikor szíved azt mondja: „Én erre születtem”, akkor bizonyára megtaláltad életed célját




„Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád…” (Nehémiás 2:5 Károli)
 

Imádkozz azért, hogy a megfelelő emberek szemében tetszésre találj! A sikeres emberek életét tanulmányozva kiderül, hogy volt látásuk, türelmük, eltökéltségük, jellemesek és tehetségesek voltak. Ezen kívül még valamit láthatsz működni: hogy elnyerték valakinek a kegyeit. Vannak olyan zárt ajtók, melyek megnyílnak, ha hittel közeledünk feléjük, és vannak olyan ajtók is, amelyek akkor nyílnak meg, ha a megfelelő emberek segítségünkre sietnek. Ilyenkor van szükség arra, hogy elnyerjük valaki tetszését és pártfogását. Alex Haley-nek, a Gyökerek című híres regény szerzőjének irodájában volt egy kép. Egy teknősbéka ült egy két méter magas kerítés tetején. A kép felirata ez volt: „Biztos lehetsz benne, hogy nem magától jutott fel oda!”
Nehémiásnak szüksége volt egy hadseregre, hogy védje őt, és szüksége volt anyagiakra is az építkezéshez. Ezért imádkozott, majd ahhoz az egyetlen emberhez fordult, aki biztosíthatta számára mindezt: a királyhoz. Így szólt: „Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!” (Nehémiás 2:5 Károli). A király pedig megtette. Van ebben egy fontos tanulság: ha szívedben eltökélted, hogy Isten országát akarod építeni, akkor ő „királyi összeköttetéseket” biztosít számodra. Azért légy óvatos, a segítség nem biztos, hogy azok által jön, akiktől számítottál rá, nem biztos, hogy azoktól, akikkel egyetértesz, vagy akiket kedvelsz. Isten egy pogány királyt használt arra, hogy Nehémiást segítse, és egy nincstelen özvegyet arra, hogy Illés prófétát táplálja. Ne szabd meg Istennek, hogy kit használhat, és kit nem! Csak imádkozz a kedvezésért, számíts rá, és fogadd hálásan, bármilyen formában érkezik is!




„Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” (Nehémiás 2:18)

Azt mondják, hogy bár az embereknek vannak álmaik, csak minden tizedik ember váltja valóra álmát. Miért? Mert a másik kilenc hozzá sem fogott! Ahhoz, hogy belépjenek az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón, méghozzá áradás idején. Nem csoda, hogy féltek. Isten azonban ezt mondta: „mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába… a Jordán vize kettéválik” (ld. Józsué 3). Így is történt, és a nép betölthette rendeltetését. No, és te mire vársz?

1) Tökéletes körülményekre? Olyat soha nem találsz. „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Prédikátor 11:4). Az egyik fordítás ezt így adja vissza: „Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha semmit nem fogsz elvégezni” (NLT). Azt mondod, arra vársz, hogy Isten mozduljon? Felmerült már benned, hogy ő talán épp arra vár, hogy te mozdulj végre?

2) Arra, hogy mindenki egyetértsen veled? Amikor Dávid bejelentette, hogy szándékában áll megküzdeni Góliáttal, bátyja, Eliáb, aki Saul király seregének egyik parancsnoka volt, azt mondta neki, hogy menjen haza, mert itt csak szégyent hoz a családjára. Dávid azonban nem hagyta magát lebeszélni, kiállt, és legyőzte az óriást. Isten segítségével erre te is képes lehetsz!

3) Míg úgy nem érzed, hogy alkalmas vagy a feladatra? Isten nem mindig a felkészülteket hívja el, de mindig felkészíti az elhívottait. Nem számít, hogy milyen a képzettséged, a nemzetiséged vagy a nemed, Isten használni tud. Oliver Wendell Holmes nyolcvanéves korában kezdett görögül tanulni. Amikor egy barátja megkérdezte, miért teszi, ő így válaszolt: „Őszintén? Most vagy soha!” Mivel Nehémiás hajlandó volt elkezdeni, Isten dicsőséges befejezéssel ajándékozta meg. Ugyanezt megteszi érted is. Akkor hát mire vársz? Rajta, indulj!




„Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára…” (Nehémiás 1:11)
 

El kell kérned Istentől a tervet. Miért? Mert csak azon a terven lesz az áldása, amit ő tervezett. Nem feltétlenül isteni ötlet minden jó ötlet. A Biblia azt mondja: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). Honnan tudhatod, hogy a terved összhangban van Isten tervével, főleg olyankor, ha akadályokkal és szembenállással találkozol? Két dologból:

1) Tűz ég a bensődben. Jeremiás azt mondta: „Az Úr igéje… perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jeremiás 20:8–9). Amikor Isten égő vágyat kelt benned, akkor képessé tesz arra, hogy felülemelkedj a kedvezőtlen körülményeken. Úgy fogod érezni, hogy valami ellenállhatatlan erővel késztet, vezet, irányít – és ettől te is odaszánod magad arra. Lehet, hogy nem mindig fogod tudni megmagyarázni másoknak, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy Isten akaratában vagy.

2) Isten megmutatja, hogy melyik úton indulj el. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Figyeld meg ezeket a szavakat: ismeretlen ösvény, sötétség, rögös út – de azért ne ess kétségbe tőlük! Inkább számíts rájuk! Dávid azt mondta: „Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted…” (Zsoltárok 138:8). Dávid Istene a te Istened is – és ő nem változott egy cseppet sem!




„A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották.” (Nehémiás 4:11)
 

Tudod hogyan építették Nehémiás és emberei Jeruzsálem várfalát? Úgy, hogy az egyik kezükben vakolókanál volt, a másikban fegyver. Miért fontos ez? Mert bár Isten odaadja nekünk a tervet, elképzelhető, hogy nekünk kell megküzdenünk a megvalósításáért. Nem mindenki szeretné, hogy sikert érj el. Sőt, lesznek, akik mindent megtesznek majd, hogy megakadályozzák. Ilyenkor kell folyamatosan emlékeztetned magad arra, hogy a tervet Istentől kaptad, hogy ő a te oldaladon áll, és hogy ha kitartasz, győzni fogsz. Ezt Isten garantálja! Hallgasd csak, mit mondtak Nehémiásról ellenségei: „A pogány népek között az a hír járja… hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet…” (Nehémiás 6:6–7). Nehémiásnak túl kellett tennie magát a fenyegetéseken és megfélemlítésen. Ezt írta válaszul: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.” (Nehémiás 6:3). Minden perc, amit arra fordítasz, hogy bírálóiddal foglalkozz, ellopja az időt Istentől kapott feladatodtól. Ne süllyedj le az ő szintjükre! Nem az számít, hogy ellenségeid mit mondanak, hanem az, hogy te mit mondasz magadnak, amikor ők már elmondták mondandójukat. Nehémiás így válaszolt nekik: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben” (Nehémiás 2:20). Ez a győztes hozzáállás.


Panaszkodás helyett változtass!

„... vizsgáljuk meg útjainkat..." (Jeremiás siralmai 3:40)

Egy gyermek így panaszkodott bátyjára édesanyjának: „Anyaaa, megütööött!" A kislány meg volt győződve róla, hogy ez valóban a testvére hibája, és meg kell őt büntetni, neki pedig el kell nyernie anyja együttérzését, hogy ő maga felmentést nyerjen minden felelősség alól. Csakhogy a bátyja éppen ennyire biztos volt a maga igazában: „Ó kezdte! Elvette a játékomat!" Felnövünk ugyan, de nem mindig leszünk bölcsebbek! „Csak úgy megtörtént" - mondjuk, és továbbra is az em­bereket vagy a körülményeket okoljuk. Táncolunk a zenére, de nem akarjuk megfizetni a muzsi­kust, így aztán a körülményekre panaszkodunk, és azt mondjuk, nem a mi hibánk volt. Isten azonban nem így intézi a dolgokat, mert ez a módszer nem működik. „Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?" (Jeremiás siralmai 3:39). Isten szerint egyetlen módszer működik. Először: ismerd el helytelen cselekedeted, viselkedésedet! Lehet, hogy másvalaki kezdte, de a te részed a te felelősséged. Továbbá a panaszkodás sérti Istent. „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt." (4Mózes 1:11). Hagyd mások bűnét Istenre, te a magadét igyekezz rendezni! Másodszor: figyeld meg a saját viselkedésedet! … vizsgáljuk meg útjainkat...". Láss túl ezen az egy bizonyos eseményen, és gondold át, hogyan viselkedsz általában hasonló helyzetben! Tanulj belőle, hogy meg tudj vál­tozni! Harmadszor: vizsgáld meg, hogy a saját módszered valóban működik-e: „Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat..." Figyeld meg, vizsgáld meg, elemezd és ítéld meg, hogy használhatók voltak-e saját útjaid, vagy nem! Végül, ha nem működtek, változtass rajtuk: térjünk meg az Úrhoz!" (Jeremiás siralmai 3:40). Ha folyamatosan a helytelen viselkedést ismételjük, akkor ga­rantált az ismételt kudarc. Térj vissza Isten módszeréhez, vess véget a keserűségnek és a csaló­dottságnak, hadd kezdődjön el életedben az öröm és a megelégedettség!
komment
süti beállítások módosítása