Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Életöröm.../Férfi - nő.../ Isten országa.../ Őszinte kapcsolatokért./Szentség.../Vitáink...

2019. február 08. 09:27 - Andre Lowoa

Életöröm...


A mai nap imádsága:

URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen



Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15

Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....

Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...

Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."

Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellett nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...

 

Férfi - nő...


A mai nap imádsága:

URam! Áraszd rám kegyelmedet, hogy ajándékaid által kiteljesedhessen életem! Ámen
Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért... Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
1 Kor 11,8-9 és 12
Ha valaki nem kontextusában (szövegösszefüggésében) olvassa a Szentírást, bizonyosan hamar eltéved benne. A hozzá-nem-értés fura dolgokat szül az életben - így a szentírásmagyarázatban is. Így Saul-Pál (a volt-rabbi)-apostol gyakori radikalizmusa is könnyen félreérthető volt saját korában, de sokan ma is félreértik. Pál olyan dolgokban is (meg)nyilatkozik - csupa jószándékból -, amiben nem hiteles, hiszen csak kívülről ismeri - ti. nőtlen volt -, ezért különös figyelemmel kell olvasni a férfi-nő kapcsolatáról tett kijelentéseit. Ha Pál apostolon múlt volna, akkor ma nem, vagy igen-igen nehezen működne honi evangélikus egyházunk, hiszen aktív lelkészeink - jelenleg valamivel több, mint 300-an vagyunk - közel egyharmada nő, s a páli ajánlás szerint nekik semmi keresnivalójuk nem lenne a szószéken, hiszen a nő csak "hallgasson a gyülekezetben"... A kor azonban meghaladta a páli elképzeléseket. S ez így helyes! Ami visszahúz, s nem emeli az embert Istenhez, azt felül kell vizsgálni, még ha a "nagy" Pál apostol is írja/mondja!
Tény, hogy férfi és nő - a teremtettség isteni, biológiai jó rendje alapján - egy párt alkotnak. Isten nemcsak egymásnak rendelte őket, de így együtt - férfit és nőt, egymás segítőtársaiként - el-, s meghívta őket arra, hogy részt vegyenek a folyamatos teremtésben (creatio continua). S ha valaki csak egy kicsit is belegondol abba, mekkora csoda egy ember fogantatása, fejlődése és megszületése, akkor beleremeg a felelősségbe is, hogy szülőként bizony a gyermekeket/ember-palántákat istenképű emberré is kell(ene) nevelnie.
A primitív férfi felelősség-hordozás helyett uralkodni akar mindenen, s mindenkin - erről szólnak a történelem, s az irodalom negatív példái - beleértve a neki társul rendelt nőt is. Az, hogy hova vezetett a férfi-centrikus világkép, nem kell különösképpen magyarázni, csak körbe kell nézni a világban! Erőszak a gazdaságban, a politikában, sőt a családban is... A harmadik évezredre a nő nem egyszerűen másodlagos szerepbe kényszerült - ez korábban is a sorsa volt -, de ráadásul maga is árucikké vált, hiszen az a nő, aki a kor elvárásai szerint nem "piacképes", az nem is sikeres... Egy ember - s a nő is az -, azonban nem lehet tárgy, áru - még ha egyes "kultúrákban" adták-vették/adják-veszik!
Isten ugyanolyan méltóságra teremtette a némbert/nő-embert is, mint az embert/férfit! Kedves férfitársaim! Éppen ezért a nőknek a 21. században lesz még egy-két szavuk az évezredek óta rájuk-kényszerített szekundér-szerep miatt! Érdekes lesz... Egységre a két nem csak akkor jut, ha (újra?) felfedezik, "az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van".




Isten országa...

A mai nap imádsága:
URam! Naponta fohászkodom Hozzád, hogy jöjjön el a Te országod, s nem veszem észre, hogy az már rég bennem van... Istenem, add, hogy felfedezhesselek Téged mindenben, s megtaláljam lelkem nyugalmát, s boldogan szolgáljam az Életet, amit Te adtál ajándékul minden élőnek! Ámen


Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Mt 13,33

Isten országa - maga a csoda... A kenyér is az, csak nem veszünk tudomást róla! Azok az asszonyok (néha talán férfiak is), akik a maguk-készítette kenyeret eszik már jó ideje, el tudják mondani: egyfajta "ősminőségit" élnek át, hiszen a jó kenyérbe az ember belesüti a szívét is... De mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában?

Először is azt, hogy az ember végigkíséri a kenyér elkészültének fázisait: dagasztás - kelés - sütés, s ez mind türelemre inti őt. Várakozása segít bele-bele érezni az idő múló szépségébe, a kenyér növekedésének pillanatos öröme pedig rávezeti az élet igazi tartalmára. Mert ugyan sokan szeretnék megélni az életet, szeretnének minden történésben részt venni, magukénak tudni a megtapasztalható élmények minél többjét, de végül mégsem sikerül, hiszen csak a lényeget hagyták ki: a másikért való gondoskodást. Ebben - vagyis a szolgálatban (s ez nem kiszolgálás!) - van elrejtve a tartós öröm, az élet értelmének megtalálása, a részfeladatok felelősségteljes bevégzésében az egészbe való beletagozódásban. Boldogság? Igen, az... az a fajta, ami nem illan el egyik percről a másikra, ami újra és újra lélek felszínre tör, s megerősít!

Az Isten országát sokan úgy tudják csak elképzelni, hogy az "meghalás" a világ számára, s az Istenben való lét öröméért bizony le kell mondani az élet - egyébként istenadta örömeiről. Ez a gondolkodás mindig szélsőségességet feltételez, hiszen az Istennel való kapcsolatot csak úgy tudja elképzelni, mint egy adásvételi szerződést: valamit - valamiért... Sokan kupeckodnak így Istennel, "szerződnek" Vele, fogadalmat is tesznek, hogy megkapják azt, amit szeretnének, amire nagyon vágyakoznak... Isten azonban nem "salesman", házaló kalmár, aki rá akarja sózni semmire se jó, bóvli vackát a gyanútlan emberre! Isten ÉLETET akar ajándékozni úgy, hogy az ÉLET részesévé tesz! Lehetőséget kínál, hogy kooperáljunk Vele, hogy munkatársai legyünk, hogy nem egyszerűen partnereiként, hanem gyermekeiként éljük meg véges életünket az idő végtelennek tűnő fonalán...

Az élet szépséges, örömmel teli és csodás - akkor is, ha fájdalmak vannak benne! Aki felismeri Teremtője által rendelt sorstükrében önmagát, az hazatalált, az megtért. Az az ember már nem legyőzni akarja a világot, nem harcolni akar bűnei ellen, nem akarja mindenáron meggyőzni igazáról a másikat, hanem az Istenretalálás örömében, a maga egyszerűségében élni akarja az életet. Mondhatnánk úgyis: olyan egyszerű ez, mint a kenyérsütés, de édesanyánk készítette kenyér/kalács ízét senki más nem "értheti" csak mi magunk... s ez nagyon bonyolulttá teheti az egyszerű dolgokat, magát az Életet.

 

Őszinte kapcsolatokért.

A mai nap imádsága:

Istenem! Ismertesd meg velem szereteted csodáját, hogy életem teljes legyen! Ámen



Így szól az ÚR: Szeretetet kívánok, és nem áldozatot,
Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.
Hóseás 6,6

Áldozatot hozni mindig nehéz, de sokkal könnyebb, mint szeretni azt, akit jó ok alapján nem tuduk szeretni. Jézus azt mondja: "Imádkozz az ellenségedért!", Pál apostol pedig így tanácsol: "Éljetek békességben mindenkivel, amennyire tőletek telik". Szeretni azt lehet, akinél tudom, hogy szeretetem nem lesz hiábavaló. Ha rossz a gyermek, a szülő azért még szereti kicsinyeit, bár néha azzal fegyelmezi: "Petike, ha rossz vagy édesanya nem fog szeretni!" Egy bizonyos: szeretet nélkül elkorcsosul a lélek, hiába minden pótcselekvés, a szeretetet nem lehet pótolni mással csakis szeretettel.

Áldozatot hozni azt is jelentette az ószövetségi időkben, hogy az emberek teljesítették kultikus kötelességüket, mintegy "letudták" - ezt is. Ez azonban nem istentisztelet, a muszájnak semmi köze az ünnephez. Az ünnep nem más, mint a "jó nekünk itt lennünk" otthonmeleg érzése. De ha csak azért megy haza este a férj, mert muszáj hazamennie, ez azt jelenti, hogy nem jó neki otthon lenni... s így válik családtaggá az ivócimbora, s othon helyett fészekké a kocsma melege. Az égőáldozat az ószövetségi időkben látványos volt, hiszen a füst tekergése az ég felé azt sugallta, most valami jót tettek az Istennek... Isten nem azért Isten, mert áldoznak neki... neki nincs szüksége az áldozatra, ő dicsőítés nélkül is Isten. Az embernek fontos cselekedet az áldozat is, a kultikus magatartás, mert segítséget ad a lélek emelkedéséhez. A kultikus ismeret azonban nem cél, hanem csak eszköz. Ami a cél, az a szeretet megélése.

A hívő ember tudja, Isten ismerete nélkül tökéletlen a szeretet, azaz hiányos. Nem lehet teljes, ha nincs benne Az, Akitől jön, Aki által megvalósul életünk legnagyobb csodája: a szeretet. Jóllehet a látható és nem látható világot mozgató erők tapasztalásakor mindig álmélkodunk, de az igazi rácsodálkozás mégis az, amikor a szeretet változtat meg életeket vagy éppen a mi életünk változik meg jó irányba, mert nem tudtunk elmenni közömbösen az Isten mellett...


Szentség...


A mai nap imádsága:
Uram! Szentelj meg, hogy áldás lehessek másoknak! Ámen

"Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"
Jel 4,8b

Szent, szakrális - mit is jelent valójában? Elhatárolt, pontosabban "elvágott" helyet, területet. Ami egészen más mint a többi, nem profán, hanem szent. Míg a katolikus egyház szentségként kezeli a bérmálást, a papi rendet, a házasságot, a gyónást és a betegek kenetetét is, mi protestánsok a Biblia alapján csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadjuk el. Úgy gondolták reformátor őseink, s így gondoljuk mi is, hogy a keresztség hit által visz üdvösségre, a hit megvallásának pedig mi lenne ünnepélyesebb formája, ha nem az úrvacsora? Így aztán a katolikus testvéreink többi szentségével nem tudunk mit kezdeni. Méltósággal igyekezünk jó papként, jó házasemberként élni, igen fontosnak tartjuk a testvéri beszélgetést is - melyet Luther az evangélium egyik megjelenési formájának tekint -, de nem hisszük, hogy a kegyelmi eszköztár teljessége - melyet csak a római katolikus egyház birtokol - juttatna el minket Istenhez.

Szent dolgokra szükségünk van, mert Isten teremtményei vagyunk. Kell, hogy látható jelekben is megnyilvánuljon az Isten szeretete: mivel testben vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy lássuk, halljuk érezzük az Isten kegyelmét - melyek anélkül is "működnek", kifejtik hatásukat, hogy mi látnánk, hallanánk vagy éreznénk. Mégis fontos számunkra, hogy átérezzük törékeny testiségünkben az Isten végtelen szeretetének hatalmát, erre rendeltettek a szentségek. Evangélikus felfogással ugyanakkor azt valljuk - így leegyszerűsítve -, hogy szent az, ami, aki Istené. Ezért szentelünk oltárt, s harangot, orgonát és sírkövet, s ezért áldjuk meg a házasságot és avatjuk, azaz beleillesztjük Isten jó rendjébe lelkészeinket.

Míg a mi földi "szentségeink" elmúlnak egyszer, az Isten Szentsége megmarad örökké. Ő elkülönült, élesen elhatárolt Erő, Aki volt, van s eljövendő. Ő nem változik, Ő - bármi is törénik velünk vagy egész teremtett világával, Ő Isten marad mindörökké. Olyan titok ez, amit értelemmel soha fel nem foghatunk. Isten azonban megengedte, hogy titkait a mi szívünkben alázatosan forgassuk - Mint Mária tette -, s minden nap, ezen a mai napon is erőt merítsünk belőle.

 

Vitáink...


A mai nap imádsága:

Istenem! Adj nekem bölcs szívet, hogy szavaimmal, cselekedeteimmel s egész életemmel a Te békédet tudjam szolgáni! Ámen


9De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, 11tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. .
Tit 2,1-8a

Nincs bosszantóbb az okoskodóknál, a "besserwisserek"-nél, akik mindent jobban tudnak vélni, mint a másik, ráadásul még alá is támasztják mondókájukat "nyomós" érvekkel - mondjuk ki - a bibliai idézetek speciálisan egyedi értelmezésével. Az ilyen emberek szakadást okoznak a közösségekben. Nem elsősorban azért, mert rosszul tudnak valamit - bár valaimit rosszul tudni rosszabb, mint sehogyan sem tudni -, hanem azért, mert az ilyen emberek "kivetkőztek" önmagukból.

Mit takar ez a kifejezés? Elsősorban azt, hogy nincsenek harmóniában sem önmagukkal, sem a világgal, s leginkább Istennel. Sajátos világlátásukba ha valami nem fér bele, vagy nem úgy fér bele, ahogyan az számukra kívánatos, akkor "hamar kibújik a szög a zsákból", azaz agresszíven fordulnak a más állásponton lévők felé. Ők azok, akik nagy hanggal, elsősorban az érzelmekre hatva attól sem riadnak vissza, hogy egy határozott mozdulattal - természetesen az igazság védelmében - lesöpörjék a másikat a vita porondjáról.

Az ilyen lelkületűeket meggyőzni igen nehéz, olykor szinte lehetetlen. Ezért ajánlja Pál: térj ki előlük, ne keresd az ütközést. Álláspontjukat megvizsgálni, megítélni azonban mindig érdemes, sőt ez az ami előbbre vihet. Meg kell nézni, hogy érvelésük hova fut ki, milyen etikát képvisel? Építi-e, erősíti-e az adott közösséget vagy hátráltatja és bomlasztja? Ha ez utóbbiról van szó, akkor a vita haszontalan, hiábavaló, s csak újabb békétlenséget okoz a szívekben.

Az Istent valóban ismerő ember nem akar Isten vagy a Szentírás védelmére kelni, hiszen az igazságnak nincs szüksége védelemre csak a hazugságnak. Az igazság nem válik mindig azonnal nyilvánvalóvá, de egyszer minden hazugságra fény derül - még akkor is, ha azt emberi törvény akarja szentesíteni. Aki fontosabbnak tartja a saját igazát, mint a békét, az bűnben él, ami azt jelenti, hogy Istentől még igen messze áll...
komment
süti beállítások módosítása