„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” (2Korinthus 10:5)
A tizenkilenc éves Liu Shih-Kun nagyra becsült zongoraművész volt Kínában, amíg a Kulturális Forradalom nem száműzött mindent, ami nyugati befolyás alatt állt. Mivel nem volt hajlandó lemondani szeretett zenéjéről, Liut a nép ellenségének kiáltották ki, megverték és bebörtönözték. Egy kis cellában sínylődött, ahol nem volt könyv, nem volt papír, de ami még rosszabb: nem volt zongora. Hat évvel később propaganda céljából megkérték, hogy játsszon Pekingben a Philadelphia Szimfonikus Zenekarral. Bár hosszú évekig nem volt hangszere, amin gyakorolhatott volna, ragyogó előadást nyújtott. Tizennyolc hónappal később, amikor végre szabadon bocsátották, újból hibátlanul játszott. Hogy Liu túlélte mindezt, rendkívüli dolog; hogy a kezei továbbra is úgy mozogtak, mintha soha nem is hagyták volna abba a játékot, bámulatos. Hogy mi volt a titka? A zenét teljes mértékben nélkülöznie kellett, de Liu hét és fél éven át rákényszerítette magát, hogy kizárja a negatív gondolatokat, és órákon át gyakoroljon egy képzeletbeli zongorán.
Egy köztiszteletben álló tanácsadó azt mondja: „Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.” A rendőrök azt kiáltják: „Állj!”, ha meg akarnak állítani egy gyanúsítottat, és meg akarják védeni magukat. Te is megálljt parancsolhatsz a káros gondolatoknak, ha minden gondolatot foglyul ejtesz a Krisztus iránti engedelmességre. Pál azt mondja: „Ez nem egy emberi ellenféllel történő birkózás, hanem… szellemi hatalmakkal birkózunk” (Efézus 6:12 GWT). A gondolataidnak hatalmuk van. Ahhoz, hogy győzedelmeskedj felettük, alá kell rendelned magad Krisztusnak, és neked kell megszabnod, hogy mivel engeded foglalkozni az elmédet.
Gondoskodni a nélkülözőkről
Az egyik legelterjedtebb kifogás, amit az emberek felhoznak, ha a szükségben lévők felé adakozásra kérik őket: „Nekem keményen meg kellett dolgoznom azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük.” Igaz, a Biblia valóban arra tanít, hogy aki nem hajlandó dolgozni, az nem jogosult támogatásra (ld. 2Thesszalonika 3:10). De azt vajon tudod-e, hogy:
1) Hatmillió ötévesnél fiatalabb gyermek hal éhen évente?
2) Hét emberből egy éhesen fekszik le aludni minden este?
3) A világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona több, mint a föld negyvennyolc legszegényebb országa teljes évi bevételének összessége? Booth tábornok, az Üdvhadsereg alapítója mondta: „Hogyan lehetne meggyőzni egy embert Isten szeretetéről, ha lefagy a lába?” Ha imáid nem találnak meghallgatásra, fontolóra kellene venned valamit: Izráel népe böjtölt és imádkozott, aztán panaszkodni kezdtek, hogy Isten nem válaszol imáikra. Isten akkor ezt mondta nekik: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!” (Ézsaiás 58:6–9). „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr”(Zsoltárok 41:2). Ez a legbiztosabb befektetés!
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod... " (Zsoltárok 32:8)
Pál azt írja: „...megyek... hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok..." (ApCsel 20:22-24). Emberi dolog, hogy tudni szeretnéd, hová tartasz, és mi vár ott rád. Isten azonban mindig csak épp annyit közöl, amennyit feltétlenül szükséges. Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani foga magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (Id. Zsidók 11:8). Isten akaratában járni nem azt jelenti, hogy ez mentesít minden problémától. Isten nem ígért vörös szőnyeget a versenypályára, sem rózsaágyásokat a harcmezőre. Ám biztos lehetsz abban, „hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Jon Walker mondja: „Isten az út minden egyes lépését ismeri... az áldásokat és a veszélyeket is... hogy honnan jössz... hogy hová tartasz... és hogy melyik a legmegfelelőbb ösvény... Nem arra tervezett, hogy egyedül kelljen kitalálnod a lépéseket, az Ő segítsége nélkül. Az, hogy hogyan boldogulsz a szolgálatban és milyen sikereket érsz el... Isten felelőssége. A te felelősséged az, hogy keresd az Ő útmutatását, és engedelmeskedj utasításainak. Isten azt mondja: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem" (Zsoltárok 32:8). Az a dolgod, hogy bízz Benne teljes szívedből, és ne a saját értelmedre támaszkodj; az Ő dolga az, hogy egyengesse ösvényedet (Id. Példabeszédek 3:5-6). Senki sem várja el tőled, hogy egyedül oldj meg mindent."
„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.
Ígéret az imádkozó szülőknek
„Visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.” (Jeremiás 31:16)
A bűntudat fellege nyomaszt, úgy érzed kudarcot vallottál, mert gyermeked rossz útra tévedt? Ne emészd magad! A Biblia azt tanítja, hogy van amikor a gyermekek egyszerűen nem hallgatnak szüleik tanácsára. Salamon bizonyára személyes tapasztalatból beszélt, amikor azt írta: „a bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra” (Példabeszédek 13:1). Jézus nem kérte számon a tékozló fiú apján a fia viselkedését (I. Lukács 15:11). Ha megtetted a tőled telhető legjobbat, Isten téged sem fog számon kérni gyermeked miatt. Igazság szerint rossz szülőknek néha jó gyerekeik lesznek, és jó szülők gyermekei néha rosszak lesznek. Isten első két gyermeke egy tökéletes paradicsomban élt, mégis fellázadtak. Végeredményben mindannyian szabad akaratot kaptunk. Eljön az idő, amikor egyetlen gyermek sem gyermek már, amikor fellelőséget kell vállalnia saját tetteiért. Ha szülőként minden tőled telhetőt megtettél, akkor ne hagyd, hogy az ördög kárhoztasson! Ha pedig kudarcot vallottál szülőként, ez nem megbocsáthatatlan bűn. Isten nemcsak hogy megbocsát, de hivatkozhatsz erre az igére is: „Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr -, mert visszatérnek hazájukba fiaid.” (Jeremiás 31:16-17). Ne mondj le gyermekeidről, hiszen Isten sem mondott le róluk! Csak imádkozz értük továbbra is, higgy, és engedd hogy Isten dolgozzon rajtuk!
Istennél semmi sem vész kárba
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Róma 8:28
Semmilyen tapasztalat nem haszontalan, ha bölcsen használod. Isten fel tudja használni, amin keresztülmentél, hogy azzá az emberré formáljon, akinek tervezett. Mózes nevelőszülők gyermekeként nőtt fel. A fáraó lányának örökbefogadott fiaként negyven évet töltött azzal, hogy tanulta az egyiptomiak nyelvét és szokásait. Mi lenne jobb felkészülés az ellenség kiismerésére, mint ha valaki köztük nevelkedik? Mózesnek azonban néhány személyes leckére is szüksége volt. Ezért Isten elvitte őt a pusztába a következő negyven évre, hogy juhokat legeltessen. A fáraó unokájából egy szerény pásztor lett. Semmi sem késztet úgy alázatra, mint elvállalni egy olyan munkát, amihez túlképzett vagy; főleg akkor, ha személyes kudarcod miatt kerülsz oda. De ezek alatt a szegény évek alatt tanította meg Isten Mózesnek, hogy azonosulni tudjon a szenvedő emberekkel. Végül, nyolcvanéves korára készen állt arra, hogy betöltse elhívását. Akkor „kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!” (2Mózes 3:4). Ezen a teljesen valószínűtlen helyen mutatta meg Isten Mózesnek elhívását, hogy Izráel szabadítója legyen. És bár ő félt, kifogásokat keresett és akadályokat emelt, végül mégis nagyszerűen végrehajtotta a feladatot. A lényeg ez: Mózes nyolcvanévnyi kiképzése nem veszett kárba. Negyven év a palotában felkészítette őt a fáraóval való szembeszállásra, és negyven év pásztorkodás felkészítette arra, hogy Isten népét átvezesse a pusztán, míg elérik rendeltetésüket. Tehát, még ha szívesen lennél is valahol máshol, mint ahol most vagy, ne feledd: Istennél soha semmilyen tapasztalat nem vész kárba. Soha! Ő fel fogja azt használni a te javadra és az ő dicsőségére.
Önuralom
„Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot…” (2Péter 1:5-6)
Ha hiszel Krisztusban, akkor abban a pillanatban, amikor imádságban kéred, már tiéd az üdvösség. Az önuralommal azonban ez nem így működik. Igen, imádkoznunk kell érte, de ahogyan Péter írja: „minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az … önuralmat…” Ez csak akkor valósul meg, ha „minden igyekezettel naponta gyakorlod. Az élet három területen fog próbára tenni: 1) Az indulataidban. A körülményeid nem kifogások a robbanékony természetre. A Bibliában azt olvassuk, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). Ha nem tudsz uralkodni indulataidon, akkor az emberek nem fognak tisztelni és nem fognak bízni benned. 2) Az idődben. Az élet időből áll, és az elpazarolt idő valójában elpazarolt élet. Idő kell a kapcsolatok építéséhez, a készségek elsajátításához, jelentőségteljes tettek elvégzéséhez, célok eléréséhez és tervek véghezviteléhez. Ha rosszul gazdálkodunk az életünkkel, az legtöbbször annak az eredménye, hogy rosszul gazdálkodtunk az időnkkel. 3) A beszédedben: A Biblia azt mondja: „Beszédetek legyen mindenkor kedves…” (Kolossé 4:6). Minden nap új lehetőséget biztosít arra, hogy önuralmat gyakorolj a nyelved fölött – bölcsen teszed, ha kihasználod a lehetőséget! Ha mindenképpen meg kell szólalnod, engedd, hogy ez a szentírási alapelv irányítsa mondandódat: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kolossé 4:6). Akkor élhetsz jó lelkiismerettel, ha azt teszed, ami helyes, nem azt, amihez kedved van. A mai ige számodra ez: „minden igyekezeteddel” uralkodj indulataidon, idődön és beszédeden!
