1990. december 23.
Ó Atyám, mint kiszáradt föld, úgy vágyakozom utánad! Pihentess meg térdeden egy idõre, és vigasztalj meg engem! Hadd érezzem, hogy vigasztaló Szívedbe takartál. Szükségem van melegségedre!
A mennyei Atya: Tedd fejedet Szívemre, pihenj meg, és érezd, hogy megvigasztallak 
… a te Abbád vigyáz rád. A te Abbád boldog, hogy a közelében vagy. Gyermekem, tedd Szívemre fejedet, és figyelj Szívem vágyaira: Szívem még mindig keresve, vágyakozva kéri gyermekeim szeretetének maradékát…
(Néhány pillanat múlva:)
{Az Atya hirtelen felém fordította fejét és rám nézett.}
Mit adnál azért, hogy megvigasztalhasd Atyádat?
Ó Uram, amit csak akarsz! Szeretetemet, akaratomat, szívemet és lelkemet!
És ezen kívül még mit?
Életemet, vágyad szerint elégtételül.
Szállj le akkor térdemrõl, és tégy Nevemben tanúságot! Menj, és beszélj nagy szeretetemrõl a nemzeteknek! Emlékeztesd õket, hogy ígéretem már igen közel van a beteljesedéshez, és eljövetelem küszöbön áll. Itt van már az új Jeruzsálem. 1 Meg fogom újítani Egyházamat és népemet.
Ezért, gyermekem, szállj le térdemrõl, és menj ki a világba… az én kedvemért… és ismertesd meg a világgal nagy szeretetemet! Hadd ismerje fel a világ, mennyire szeretem gyermekeimet.
Valójában nem te kerestél engem, hanem én találtalak meg és választottalak ki, hogy menj ki a világba még az én nagy napom elõtt. Én neveltelek téged, és bár távol voltál tõlem, kiválasztottalak, és felfedtem elõtted Szent Arcomat. Majd ha már teljesítetted mindazt a feladatot, amit rád bíztam gyermekem, felveszlek magamhoz, és akkor megpihenhetsz térdemen. Én foglak téged megvédeni elnyomóidtól addig is míg a világban vagy. Csupán azt kérem tõled, hogy tekints szüntelenül az égre! Keress engem, és szólj hozzám!
“Jahve veled van.”
E szavakat vésd elmédbe és szívedbe, mert
ÉN, AKI VAGYOK, VELED VAGYOK.
Õrizze szíved kincsként mindazt, amit mondtam neked, és ne feledd: ajánlj fel nekem imákat, hogy tömjénfüstként szálljanak hozzám a lelkek megtérésére és Egyházam megújulására!
1 Az új Egyház.
