„…egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsidók 13:2)
Ha arról beszélünk, hogy angyalok munkálkodnak köztünk, akkor azok, akiknek még nincs szellemi világosságuk, azt gondolják, hogy ez csak afféle vallásos érzelgősség. Azért van ez így, mert hagyják, hogy az értelmük közömbösítse hitüket.
Figyeld meg: 1) Az angyalok köztünk munkálkodásáról régóta tudunk. Egy angyal fogta be az oroszlánok száját, hogy Dánielt megvédje. Angyal járt Izráel serege előtt, hogy biztosítsa győzelmüket. Egy angyal jelent meg Pálnak a vihar idején, hogy tudtára adja, túl fogják élni a hajótörést. Egy angyal nyitotta ki a börtön ajtóit Péternek, hogy megmentse a kivégzéstől. 2) Angyalok vigyáznak ránk, és óvnak meg a veszélyektől. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Ha most végiggondolod némely utadat, biztosan belátod, mennyire szükséged volt erre a védelemre! Egy idejében felfedezett rák vagy egy csodával határos megmenekülés – ez több mint puszta szerencse. Angyalok vigyáznak gyermekeinkre is. Jézus azt mondta: „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Máté 18:10). Most már tudod, hogy miért élnek túl gyermekek olyan dolgokat, amiktől a szülők halálra rémülnek. 3) Angyalok segítenek szükséghelyzetekben. „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsidók 1:14). Mindezek után gondolod, hogy Isten feloszlatta volna titkosszolgálatát? Gondolod, hogy ölbe tett kézzel üldögélnek munkanélküli segélyt várva? Nem, ők most is keményen dolgoznak. Lehet, hogy nem látod őket testi szemeiddel, de jótetteik körülvesznek minden nap.
CÉLOZZ, LŐJ, LŐJ ÚJRA MEG ÚJRA!
„Üss a földre!..." (2Királyok 13:18)
Amikor Izrael királyának egy jó haditervre volt szüksége, hogy legyőzhesse a szíriaiakat, Elizeus prófétához fordult, aki ezt mondta neki: „Fogj íjat és nyilakat! Ő ijat és nyilakat fogott a kezébe. Majd ezt mondta Elizeus Izrael királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az Úr szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izrael királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot." (2Királyok 13:15-19)
Mit kérsz ma Istentől? Hogy mentsen meg valakit, akit szeretsz? Hogy gondoskodjon az anyagi szükségeidről? Hogy segítsen megszabadulni egy rossz szokástól? Hogy sikert adjon munkádban? Fedezd fel, mit ígért neked Igéjében, használd az ígéreteket nyilakként! Célozd meg velük problémádat, lőj, lőj újra és újra, amíg Isten cselekedni nem fog érdekedben. Ennek a régi történetnek van egy fontos tanulsága: vannak olyan helyzetek az életben, amikor a hit és a kitartás nem csupán a győzelmedet határozzák meg, de a győzelem nagyságát is. Tehát célozz, lőj, lőj újra meg újra!
Jelentőségteljességre vágysz?
Emlékszel Dean Martin slágerére: „You’re Nobody till Somebody Loves You” [Amíg nem szeret valaki, senki sem vagy]? Ez a dalszöveg legmélyebb aggodalmunkra mutat rá. Azt akarjuk, hogy életünk számítson, hogy jelentősége legyen. Legmélyebb félelmünk, hogy úgy éljük le életünket, hogy senki sem veszi észre, ha megérkezünk, majd eltávozunk belőle. Küszködünk, hogy továbbtanulhassunk, hogy jó anyagi helyzetet biztosítsunk magunknak, hogy elégedettek lehessünk a külsőnkkel. Ezért esik rosszul, ha egy barátunk elfelejt felhívni, egy tanár elfelejti a nevünket, vagy egy munkatársunké lesz a dicsőség azért a munkáért, amit mi végeztünk el. Figyelemre vágyunk, beszélgetéseinkben nagy nevekre hivatkozunk, fényes, feltűnő dísztárcsákat teszünk az autónkra. A divatdiktátorok azt mondják nekünk: „Akkor leszel valaki, ha a mi márkánkat viseled.” Ezért képesek vagyunk fele fizetésünket elkölteni egy új farmerra. De aztán – ó, mily szörnyűség – a szűk kimegy a divatból, és a totyakos lesz a trendi, a koptatott helyett a fekete a menő, mi pedig a tegnapi divatot hordva idejétmúltnak érezzük magunkat. Egyszerűen megfogalmazva: külsőségekkel nem lehet jelentőségteljességet szerezni. Ez belső munka. A jelentőség tudatnak olyan valakihez kell kötődnie, akiben megbízunk, akiről tudjuk, hogy sosem fog változni, aki tudja rólunk a legrosszabbat is, mégis mindig hiszi a legjobbat. Ilyen személy pedig csak egyetlen létezik: Isten. Ezért olvasd csak, mit mond: „… így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:1–4).
Amikor Viktor Franklt Auschwitzba vitték, éppen az élet értelmét kutató könyvén dolgozott. De amikor elvették a ruháit, és velük a felöltője bélésébe varrt kéziratot is, akkor megkérdőjeleződött benne, hogy egyáltalán van-e az életének bármi értelme. Aztán valami történt: a nácik odaadták neki egy éppen azelőtt gázkamrába küldött másik rab rongyos ruháit, és az elnyűtt holmi egyik zsebében Frankl egy lapon egy zsidó imát talált: „Halld, ó Izráel, az Úr, ami Istenünk egy Úr. Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (ld. 5Mózes 6:4–5). „Mivel magyarázható az ilyen véletlen? – tette fel a kérdést. – Mi mással, mint, hogy éljem meg a gondolataimat ahelyett, hogy csupán papírra vetem őket!” Később ezt írta: „A világon semmi sem segít túlélni, csak az a tudat, hogy az életednek célja van. Aki tudja, hogy miért él, csaknem bármilyen élethelyzetet képes elviselni.” Charles Dickens sánta volt, mint ahogy Händel is. Homérosz vak volt, Platón púpos; Sir Walter Scott pedig lebénult. Pál apostol szolgálatának nagy részét börtönben töltötte. Mi adott ezeknek az embereknek erőt, hogy kitartsanak, és körülményeiket legyőzzék? A céltudatosság! Mindegyiküknek volt egy álma, amit olthatatlan belső tűz táplált. Olyan miértjük volt, ami minden hogyant felülmúlt. Neked mi az életcélod?
Ne bíráló légy, hanem biztató!
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1)
Kedves szülő! Gyermeked lelkét összetörheted azzal, ha azt hangsúlyozod, mit csinál rosszul ahelyett, hogy arról beszélnél, amit jól csinál.
Kedves gyülekezeti tag! Lelkipásztorodat elcsüggesztheted bírálgatással, vagy bátoríthatod, amíg kiteljesedik abban a szolgálatban, amire Isten elhívta.
Miért választjuk inkább a kritikát a biztatás helyett? Mert könnyebb rámutatni mások hibáira, mint elbánni a saját hibáinkkal! Amíg az ő gyarlóságaikkal foglalkozunk, magunkat jobbnak érezzük. Jézus azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzuk: „hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:4–5).
Gondolj most arra a személyre, csoportra vagy szervezetre, akiket legtöbbször szoktál bírálni, és arra, ki előtt kritizálod őket. Próbálsz nagyobbnak tűnni mások szemében? Régi, be nem gyógyult sebeket és megoldatlan gondokat hordozol, és ezek miatti haragodat kiárasztod bárkire, aki az utadba kerül? Jézus azt mondta: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.” (Máté 12:34–37).
Mi a megoldás? Imádkozz így: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsoltárok 19:15).
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)
Miért jön könnyebben a szánkra a bírálat, mint a biztatás?
1) Saját fontosságunk tudata miatt. Ha elértünk egy bizonyos szintű sikert, úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk a dolgokat. Néha azonban előfordul, hogy amit tanítani akarunk, annak a meghallására az emberek nem állnak készen. Ilyenkor választás előtt állunk: vagy hátralépünk, teret adva Istennek, hogy ő végezze munkáját rajtuk, vagy megpróbáljuk lenyomni a torkukon a véleményünket. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, hogy akit erővel próbálnak meggyőzni, még jobban ragaszkodni fog a véleményéhez. Lehet, hogy a te életedben is volt olyan időszak, amikor nem voltál tanítható, imádkozz hát azért az emberért, és hagyd, hogy Isten dolgozzon az ő időzítése szerint.
2) Tehetségünk miatt. Nem gondolunk bele, hogy talentumaink és tapasztalataink Isten kegyelmének köszönhetően olyan különlegesek (ld. Róma 12:6). Ezért elvárjuk másoktól, hogy érjenek fel a mi szintünkre, ha pedig nem ütik meg a mércét, akkor leszóljuk őket. Ne feledd: „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsoltárok 127:1). Lépj hátra, és engedd, hogy Isten végezze munkáját rajtuk!
3) Gyermekkori tapasztalataink miatt. Mindannyiunkat formál a neveltetésünk. A családi hátterünkből tanuljuk el azokat a megküzdési stratégiákat, melyeket használunk, legyenek azok jók vagy rosszak. Sőt, vannak köztünk olyanok, akiknek a szülei azt hitték, hogy a dicséret árt a gyermeknek, a bírálat viszont segíti. Ezért változtatnunk kell gondolkodásmódunkon, és mondandónkat összhangba kell hoznunk Isten Igéjével. Mert „aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
A következő néhány napban újítsuk meg gondolatainkat Isten néhány csodálatos ígéretével, melyeket Igéje által adott nekünk. Ne csak futólag olvassuk el őket; lassan dolgozzuk fel őket, mélyen átgondolva, átimádkozva és átismételve, engedve, hogy igazságuk megváltoztassa gondolkodásmódunkat, és erősítse hitünket. 1) „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége…” (Ézsaiás 54:17 Károli). 2) „Veled van az Úr… nem kell többé veszedelemtől félned… ő erős, és megsegít… Elbánik majd elnyomóiddal abban az időben…” (Zofóniás 3:15-19 NIV). 3) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól… Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban…” (2Krónika 32:7-8). 4) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig” (Zsoltárok 62:2-3). 5) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). 6) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).
Kész vagy befogadni még többet Isten csodálatos ígéreteiből?
1) „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet” (Zsoltárok 5:12). 2) „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzi előled az ellenséget…” (5Mózes 33:27 NKJV). 3) „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (Náhum 1:7 Károli). 4) „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). 5) „Jelenléteddel megvéded őket az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket a gonosztól” (Zsoltárok 31:20 NCV). 6) „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” (Zsoltárok 23:6). 7) „… az Úr mellém állt, és megerősített… Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába…” (2Timóteus 4:17-18). 8) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 9) „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21-23). 10) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:8).
Íme még néhány csodálatos ígéret a Bibliából, melyekre támaszkodhatsz, amikor nehéz idők jönnek:
1) „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:9-11). 2) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8). 3) „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2). 4) „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19). 5) „…az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel…” (1Péter 3:12). 6) „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam… megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsoltárok 18:16-19). 7) „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom” (Mikeás 7:8). 8) „Bátor leszel, mert lesz reménységed. Nyugodtan és biztonságban pihensz. Semmitől sem félve fekszel le, és sokan fordulnak hozzád segítségért (Jób 11:18-19 TLB). 9) „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
„Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette«” (János 11:35-36)
Vannak köztünk, akik olyanok, mint egy csukott könyv; az emberek soha nem fogják megtudni, mi van bennük. Jézus nem félt attól, hogy sebezhetővé válik, szabad folyást engedett könnyeinek barátja, Lázár sírjánál. Te ki tudod fejezni őszintén érzelmeidet? Szoktál beszélni a díjakról, amiket megnyertél, de hallgatsz az elhazudott könnyekről? Ha csak a sikerekről beszélsz, de nem mondod el, min mentél keresztül, amíg elérted őket, az emberek úgy fogják érezni, hogy ők sosem lesznek képesek eljutni odáig, ahova te eljutottál. Ezt szeretnéd? Jézus haragudott, amikor az erősek kihasználták a gyengéket; ezért is űzte ki a pénzváltókat a templomból. Sírt Jeruzsálem felett, mert tudta, milyen következményekkel jár az, hogy elutasítják őt. Itt nem elszabadult indulatokról beszélünk, vagy arról, hogy minden alkalommal könnyekben törjünk ki, amikor baj ér minket. Azonban ha nem vagy képes arra, hogy megfelelő mértékben együtt érző és őszinte legyél, akkor nem leszel hiteles az emberek szemében. A Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Prédikátor 3:1,4). Ha kemény tudsz maradni, de arra nem vagy képes, hogy érzelmeidet kimutasd, az emberek talán csodálni fognak az elért eredményeidért, és követik útmutatásaidat, de távolságot fognak tartani. Te pedig magányos leszel. Ez azonban önkéntes száműzetés a magányba, amit magadnak okozol azzal, hogy nem vagy hajlandó megnyílni, és nem engeded be őket. Jézus őszintén kimutatta érzelmeit, neked is ezt kell tenned.
Tanulj meg törődni önmagaddal!
„… ráöntötte… Jézus fejére.” Máté 26:7
Jézus megengedte másoknak, hogy szolgáljanak neki. Te engeded? „Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.” (Máté 26:7–10 RÚF). Fontos tanulság van ebben a történetben. Engedned kell, hogy a gondoskodást, amit te árasztasz másokra, mások rád árasszák. Különben kiégsz. Jézus alkalmazta ezt az alapelvet. Ahogy a zsoltáríró is: „Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:5). Ahhoz, hogy szolgálatod pohara tele legyen, folyamatosan újra kell tölteni. Mivel az emberek általában úgy kezelnek, ahogyan te önmagadat, ezért meg kell tanulnod jól bánnod önmagaddal. Szép dolog másokról gondoskodni, de sokszor elbújunk e mögé a feladat mögé, hogy ne kelljen gondot viselni önmagunkról – talán, mert nem tudjuk, hogyan. A kérdés az, hogyan tudnánk betölteni Krisztus parancsát: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Márk 12:31), ha nem tanultuk meg, hogyan szeressünk önmagunkat?
Sokan neheztelünk azért, mert az emberek nap mint nap rengetegféle követelést zúdítanak ránk, anélkül, hogy bármit is adnának viszonzásképpen. Ha a világ, melyben élsz, folyamatosan csak leszív belőled, meg kell tanulnod befektetni, különben kifogysz a készletekből. Ez a hiány hamar felbukkan életed minden területén: erkölcsi téren, érzelmileg és a lelki életedben is. Ki fog törődni veled, ha te magad sem törődsz magaddal? Ezért imádkozz ma így: „Uram, add, hogy amit másokra árasztok, valamiképpen visszaáradjon rám.”
„Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam” Zsoltárok 23:5
Kétfajta embertípus van, akik sosem fogják megérteni, miért van szükség arra, hogy saját magunkkal is törődjünk.
1) A törvényeskedők. Ők egész életükben azzal próbálkoznak, hogy elérjék a tökéletességet erkölcsi és vallási téren.
2) A szolgálat-mániások. Ők feláldozzák magukat a folytonos gyülekezeti munka oltárán, mert azt hiszik, ez az egyetlen módja, hogy elnyerjék Isten tetszését. Jézus tanítványai között is voltak ilyenek. Amikor egy nő drága kenetet öntött Jézus fejére, megharagudtak. Hogyhogy? Talán soha nem olvasták ezeket a szavakat: „Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:5). A bibliai időkben az olajat különböző célokra használták, például nyugtatóként, masszázsolajként a test felfrissítésére egy hosszú út vagy fárasztó napi munka után. „Tehát Isten szerint rendben van, ha tartok egy kis szünetet?” – kérdezed. Igen, de mivel a szolgálat-mániásoknak szükségük van arra, hogy úgy érezzék, másoknak szükségük van rájuk, ezért a tanítványokhoz hasonlóan így gondolkodnak: „hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni” (Máté 26:9). Az ő felfogásuk ez: „Mások számítanak, én nem!” Értsd meg ezt: ha másokkal törődsz, de magaddal nem, akkor:
a) lelkileg és érzelmileg kiszáradsz;
b) tele leszel nehezteléssel, mert a te szükségeidet nem veszik észre és nem töltik be;
c) rossz helyen fogsz enyhülést keresni. Ez vezette Sámsont Delila házába. Ő olyan helyet biztosított számára, ahol elengedhette magát, és leengedhette a haját – aztán kihasználta ezt az elpusztítására. Ha nem megfelelő embereknél és nem megfelelő dolgokban keresünk enyhülést, ahelyett, hogy megtanulnánk törődni önmagunkkal, teret adunk az ellenségnek. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Kezdj el gondot viselni magadról lelkileg, fizikailag és érzelmileg!
„Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” (Apostolok Cselekedetei 8:4)
A Biblia azt mondja: „Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.” (ApCsel 8:3-4) Hogyan növekedett az újszövetségi gyülekezet? Üldöztetés által. A nehéz időkre is igaz, és nem csak a jókra, hogy növekedést eredményeznek. Isten vezet bennünket az üldözés által. Néha azok, akik megtámadnak minket, Isten ügynökei, anélkül, hogy erről tudnának. Isten arra használja őket, hogy minket oda juttasson, ahol lennünk kell, aztán, mint József, évek múlva visszanézhetünk, és ezt mondhatjuk: „Ti rosszat akartatok vele, de Isten jót akart” (1Mózes 50:20 parafrázis). Sírunk amiatt, mert valaki becsapta az ajtót az orrunk előtt, de visszatekintve azt mondhatjuk: „ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem”.
A zsoltáros ezt írja: „…Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Ha Isten megengedi, hogy nehéz időszakon menj keresztül, akkor ez bizonyára a javadra szolgál. Vagy esetleg mások javára, és te vagy az eszköz, melynek segítségével megvalósítja azt. Ha ezt megérted, akkor új dimenzió nyílik meg számodra az Istennel való járásban. De minden új dimenzió az ellenállás új szintjét hozza magával. Az ellenség nem fogja küzdelem nélkül feladni. Akár a családodért, akár az anyagi helyzetedért, akár az egészségedért, az üzleti ügyeidért vagy a szolgálatodért folyik a harc, számíts három dologra:
1) minél közelebb kerülsz a győzelemhez, annál erősebb lesz a harc;
2) nem a kényelmed számít, hanem az, amire elhívattál;
3) a győzelmedet Isten már előre elrendelte, tehát küzdj tovább!
