A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése.
Stanley
A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)
Aki szeret, elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.
Akkor leszel igazán boldog, ha mindenkivel jóban vagy, szereted embertársaidat, könnyezel a sírókkal, nem irigyled más boldogságát, jót teszel mindenkivel és senkivel sem rosszat.
Don Bosco
Áldott az az ember, aki képes nevetni önmagán, mert mindig lesz min szórakoznia.
Az önmagunkon való segítésnek nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal.
Aztán megnézett a törzsfőnök egy képet a misszionárius otthoni lakásáról. Nagyon szép, kényelmesen berendezett lakás, és ahhoz képest most egy összetákolt kunyhóban lakik ez az ember. Megkérdezte: nem sajnáltad otthagyni azt a szép lakást és idejönni ebbe a kis kunyhóba? Nem, mert én is szeretlek benneteket, és ha Jézus Krisztus beszélni akar veletek, el kellett, hogy jöjjek, és el kell, hogy mondjam azt a jó hírt a számotokra: nektek is van új élet.
A törzsfőnök ezen nagyon elgondolkozott. Azt mondta: igen, ez a szeretet.
Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.
Recesszió, gázválság, zord időjárás, munka, család. Aggodalmak, hogyan lesz tovább, lesz-e tovább? Olyan szépen fejezi ki a zsoltár: „…megtelik szívem aggodalommal.” Szépen lassan, napok, hetek, hónapok alatt, egy csöpp innen, egy vödör onnan. Megtelik, és ha megtelt, akkor már vágyunk a jelenlétére. Ő pedig mellénk lép, vigasztal. Észrevesszük-e? Felismerjük-e? Beszél hozzánk, és mi értjük is, meg nem is. Az aggodalmaink, a hogyan továbbok eltakarják őt. De ő türelmesen vár. Addig a pillanatig, amikor meglátjuk végre, felismerjük, és felüdül a lelkünk. (Hokker Zsolt)
Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel)
Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20)
Ezekből a jézusi szavakból is vegyük észre, hogy Jézus szeretne életünk része lenni, de ehhez a mi döntésünkre, a mi beleegyező szándékunkra is szüksége van. Ő zörget a szívünk ajtaján, de bejönni csak abban az esetben fog, ha meghalljuk zörgetését és kinyitjuk előtte az ajtót. Ő nem töri ránk az ajtót, csak akkor jön be, ha mi engedélyt adunk neki erre. Hogyan történik ez a zörgetés a gyakorlatban? – kérdezheted. Sokféleképpen. Például egy öröm által, egy boldog pillanatod által. Zörget Jézus, és várja, hogy Neki tulajdonítsd örömödet, boldogságodat és megköszönd neki. Vagy egy szenvedés, egy fájdalmas esemény által. Segíteni szeretne ezekben, hogy legyen erőd ezek elhordozásához. Magához akar vonni. Csak nem mindig nyitunk ajtót ilyenkor. Hallani halljuk, hogy valaki zörget, de a kulcsfordulás belülről rajtunk múlik.
Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás.
Viktor János
Minél erősebben hisszük, hogy Isten azért sebez, hogy gyógyítson, annál kevésbé van értelme gyöngédségért könyörögni. Ha egy sebésszel állsz szemben, aki a legjobbat akarja neked, akkor minél kedvesebb és lelkiismeretesebb, annál kegyetlenebbül vág beléd.
C. S. Lewis
Gyermekeim sokszor kérdezik: „Milyen lesz, ha meghalunk? Tudunk-e majd beszélni a mennyországban?” Csak sejtéseink vannak arról, ami az emberre az Istennel való szembetalálkozáskor vár. Addig is reméljük, hogy egyszer majd igazán nála leszünk, és ott nekünk nagyon-nagyon jó lesz. Élj úgy, testvérem, mindennap, hogy a mennyország egy kis szeletét érezd, és éreztesd is mindazokkal, akikkel ma találkozol! Hiszen Isten kegyelmét már ezen a földön ránk árasztja, és „az élet vizét” ihatjuk mi is, ha benne bízunk. (Bogdányi Mária)
