A kereszt: a bölcsesség könyve
A kereszt a világ legbölcsebb könyve, amelyet valaki is olvashat. Tudatlanok azok, akik nem ismerik ezt a könyvet, még ha minden mást el is olvastak.
Egyedül azok az igazán bölcs emberek, akik szeretik a keresztet, kapcsolatban vannak vele és egyre mélyebben megismerik…
Minél többet időt tölt valaki a kereszt iskolájában, annál jobban vágyik arra, hogy ott maradjon. Unatkozás nélkül telik az idő.
Mindent megtudhat az ember, amit csak akar, és soha nem kaphat eleget abból, amibe egyszer már belekóstolt.
Vianney Szent János: A lélek tavasza. 100 oldal az arsi plébánostól
Ami közös az örömben és a fájdalomban
Ha a szeretetben kitartva elérkezünk arra a pontra, amikor a lélek már nem tudja visszatartani a kiáltást: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, s ha ezen a ponton is kitartunk, anélkül, hogy megszűnnénk szeretni – végül megérinthetünk valamit, ami nem egyszerűen csak öröm, hanem a lényegek lényege, amely tiszta, nem érzéki, amely közös az örömben és a szenvedésben: magának Istennek a szeretete.
Simone Weil
Az engedelmesség látóvá tesz
Soha nem tanulsz meg látni, ha nem leszel engedelmes.
Ha süket vagy annak hangjára, aki parancsol, vak is leszel.
A szív érzületével engedelmeskedj, hogy láthass a szemlélődés szemével! Isten szemet helyez el azok szívében, akikben az engedelmesség révén szétárad a szemlélődés fénye.
Páduai Szent Antal
„Húsvéti” életstílus
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben.
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.
Kol 3,1-3.9-14
Megjeleníteni Krisztust
Krisztus Egyházában a Szentlélek mindig egyszerre objektív és szubjektív módon él és van jelen: egyrészt mint intézmény, regula vagy egyházfegyelem, másrészt mint inspiráció, az Atya iránti szeretetteljes engedelmesség és mint a fogadott fiúság lelke. A két oldal egymástól elválaszthatatlan, miután Krisztus törvénye alatt állunk, melynek testet kell öltenie bennünk (…).
Bizonyos, hogy „amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol 3,4), és akkor a Lélek intézményi vonatkozása eltűnik, ahogy a feltámadott Úrban már el is tűnt. Helyébe a fogadott fiúság lép, hiszen akkor már nem kell engedelmességet tanulnunk, mert az ösztöneinkben lesz és így szabadságunkká válik. A Lélek objektív értelemben csak annyiban fog irányítani bennünket, amennyire ez eredeti isteni működéséből fakad: a szeretet lángjának tanújaként és élesztőjeként.
Hans Urs von Balthasar
Mit jelent „tanácsot adni” az Egyházban?
A korai Egyház kommunikációjában már megjelennek azok a jelzők és határozók, amelyek a közlés formáit jellemzik. A Lélek ajándékait például a „közösség épülésére” kapjuk (1Kor 14,12); a prófétálás ajándékát „egyenként” kapjuk, hogy „mindenki tanuljon” (1Kor 14,31); mindennek „illő módon és rendben” kell végbemennie (1Kor 14,40), teljes alázatossággal a kölcsönös kapcsolatokban (Fil 2,3); egy testté kell nőni, amelyet a különböző ízületek fognak össze (Ef 4,16).
Ami az óva intés és a feddés közlését illeti, fontos, hogy a „szelídség szellemében” járjunk el (Gal 6,1), hirdetni pedig nyíltan és magabiztosan hirdessünk (Ef 6,20)! Ha megvizsgáljuk a korai Egyház kommunikációjának ezen és más jellemzőit, nyomban kirajzolódik néhány állandó alapvonás: rend, szelídség, igyekezet, figyelem, gondosság, bizonyos szervezőkészség a zűrzavar vagy a szétforgácsolódás megelőzése végett. Tanácsot adni az Egyházban mindig belső ügy, és elsődleges célja az, hogy rendet, egységet, alázatot, türelmet teremtsen és segítsen fölülmúlni a lobbanékonyságot, a nem megfelelő és alkalmatlan intézkedéseket, illetve annak a képességnek a hiányát, amely segíti integrálni a különböző elképzeléseket.
Carlo Maria Martini, 1989.
