Az elmúlt napokban három ismerősöm is felhívta a figyelmemet egy mulasztásra. Arra a tényre, hogy Magyarországon a Szűz Mária tisztelet se nem a helyes módon, se nem eléggé él.
Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról, a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorítja az ott történteket, a Szűzanya Fatimában kinyilvánított kéréseit. De van egy másik súlyos mulasztás is, és ez ezt a honlapot fokozottan érinti. Bár az egész „mű” a Szűzanyának, mint Magyarország Királynőjének van felajánlva (a HONLAPRÓL című oldalon található is egy felajánló ima), de ezen kívül egyetlen cikk sem beszél arról a különleges helyzetről, és az emiatti kötelezettségről, ami minket magyarokat érint.

Ezúttal arra szólítok fel mindenkit, aki a Boldogságos Szűz Máriát Magyarország Királynőjének tartja és tiszteli, hogy ennek a tiszteletének a jövőben adja kimutatható jelét. Imájában tudatosan úgy emlékezzen meg a Szűzanyáról, mint a magyarok jogszerinti királynőjéről.

Fatimában a Szűzanya világosan megmondta, hogy az utolsó időkben csak az ő szeplőtelen szíve segíthet az embereken, csak az ő szeplőtelen szívének felajánlott rózsafüzér menthet meg bennünket. Szűz Máriának mindig is különleges szerepe volt az üdvtörténetben, de most, az utolsó időkben személye még nagyobb jelentőséget nyer. (Hadd emlékeztessek arra a tényre, amiről az exorcisták számolnak be, hogy bár a megszállottakban levő ördögök gyalázatosan szidnak minden szentet, Jézust is, de a Szűzanyát soha egyikőjük sem meri szidalmazni. Isten nemcsak a bűntől, az elporladástól, de az ördög nyelvétől is megvédi Édesanyját, ezzel is kiemelve tiszteletreméltóságát.)

Szűz Mária egyedül nekünk, magyaroknak a királynője már itt a földön is. Nem csak patrónája, vagyis pártfogója ennek a népnek, ennek az országnak, hanem a királynője, vagyis a birtokosa is.
Patrónusa bárki lehet bárminek, ez nem jelent rangot, csak – úgymond – két valami közötti kapcsolatot jelöl. Én patronálhatok egy iskolát, egy személyt, egy intézetet, ha pénzzel vagy más adománnyal segítem a fenntartásukat. De ettől még se jogom nem lesz hozzájuk (és rendelkezni sem rendelkezhetek felettük), se rangot nem kapok tőlük.
Szűz Mária több országnak is a patrónája (például Ausztriának, Portugáliának, Bajorországnak), de csak Magyarországnak a királynője. Így tehát mi, ez az ország az ő tulajdona. Akkor pedig jogosan tart igényt arra, hogy elismerjük királynőnkként, és így is szólítsuk meg, így is hódoljunk előtte. Mondjuk tehát egyre gyakrabban, és ha lehet, külön imába is foglaljuk ezeket a szavakat:

 

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Mikor Jézus meghalt, csak a zsidók, az őt keresztre juttatók emlékeztek arra, hogy megmondta, három napon belül fel fog támadni. Saját tanítványai teljesen elfeledkeztek e szavairól. Számtalan más példa is van arra, hogy sokszor az ellenség tudja, érzi, hogy mi az az ellenfelében, ami a számára igazán veszélyes.
Bár a kommunizmus hevesen támadta az Egyházat, nem sok templomot rombolt le, sőt talán csak egyet, de az pont a Regnum Marianum templom volt. A Thököly úti kápolna hivatalos elnevezése – annak ellenére, hogy az oltáron levő szobor Máriát Magyarország Királynőjeként ábrázolja, és hogy a közösség minden mise végén Magyarország Királynőjéhez imádkozik – sem Magyarország Királynője kápolna, hanem csak Patrona Hungariae. Az ellenségnek nagyon fontos volt, hogy Mária ott se kapja meg az őt megillető címet.
Az indok: az oklevelekben nem található ilyen kifejezés.

A dogmák a katolikus hitnek olyan alapigazságai, melyeket csak akkor jelentenek ki ünnepélyesen, csak akkor tesznek hivatalosan hittétellé, amikor valami vagy valakik megkérdőjelezik valóságát. Miután ezer évig senkinek nem jutott eszébe vitatni azt az alapigazságot, melyet a Magyar Katolikus Lexikon így ír le: „Szt István kir. többször is Szűz Mária gondjaira bízta Mo-ot. Halála előtt, 1038. VIII. 15: (Nagyboldogasszony napján) országát és koronáját Szűz Máriának adta örökségbe, s ezzel oltalmába ajánlotta … mellyel az ország királynőjének ismerik el Máriát” – a magyar népnek ez a meggyőződése nem is az oklevelekben, hanem a szívekben, az énekekben, a képekben, a szobrokban nyilvánult meg, amire számtalan példa található szerte az országban.
Ezek közül a legfeltűnőbb és leginkább bizonyíték-erejű a pénzeken található ábrázolás, melyet Mátyás király vezetett be, és örök időkre előírt, s melyeket mind azokban a korokban, amikor az országnak felkent királyai voltak, mind olyankor, amikor nem (például a két világháború között – mint ahogy ezt a fotón látható 1936-os bankjegy is bizonyít) így bocsátottak ki. Vagyis 1467 óta Magyarországon olyan pénzzel fizettek, melyeket a magyar koronával és koronázási jelvényekkel ábrázolt Mária-kép díszített. Ez alól egyedül a Ferenc József és IV. Károly királysága alatt kibocsátott pénz képezett kivételt. Hogy ez a tény mennyiben játszott szerepet az ezen idők alatt bekövetkezett tragédiákban és az ország elvesztésében, illetve IV. Károly elűzetésében – nos, erre a választ talán nemsokára megkapjuk.

Az a tény, hogy a Magyarország Királynője elnevezés az igen heves „szakmai” ellenállás miatt mégsem történhetett meg, talán ebben az esetben is azt jelenti, hogy a Sátán tudja, mekkora veszélyt jelentene a számára, ha Máriát hivatalosan is királynőként és nem csak patrónájaként tisztelnék a tradicionalista katolikusok. De ennek talán az ellenkezője is igaz: amíg Mária nem kapja meg az őt megillető hódolatot, címet, addig nem veszi igazán birtokába a kápolnát, addig nem teszi teljesen magáévá az ott imádkozók „ügyét”.

A történelem folyamán Isten Anyja számtalanszor bizonyította hatalmát, és a hozzá fordulókat a legnagyobb veszélyből is kisegítette. Amikor hazánk Európa védőbástyájaként vérzett a törökök ellen vívott csatákban, szolgaságban, Jézus neve mellett, Szűz Mária nevét hívták segítségül a katolikus magyarok. Akár tapasztaljuk majd, akár nem Mária hathatós, e világban is megnyilvánuló oltalmát (mely Isten rendkívüli ajándékai közé tartozna, s melyet sem elvárni, sem kívánni nem szabad), adjuk meg neki legalább mi a királynőnek járó köteles hódolatot.

 

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

(a fotók a budapesti Szent István bazilikából, a Rezső téri Magyarok Nagyasszonya templomból és az esztergomi bazilika előtti térről valók.)


http://www.katolikus-honlap.hu/1001/cikk-ki.htm

Szerző: Andre Lowoa  2018.01.13. 07:43