A gyöngék közt gyöngévé lettem...
Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók között zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
1 Kor 9,19-23
A Misztérium újdonsága
„Ne alakuljatok a világ gondolkodásmódjához, hanem alakuljatok át, és újítsátok meg értelmeteket, hogy meg tudjátok különböztetni, mi Isten akarata, mi a jó, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,2) Ne tartsátok sokra az uralkodó kultúra sémáit: értékelnünk kell az emberi keresés szomjúságát és kiáltását, de nem kultúrájának sémáit, amelyek által szeretné lehatárolni, és megoldottnak látni azokat a dolgait, amelyek nyugtalanítják őt. Ne fogadjátok el e világ sémáit, hanem alakítsátok át magatokat egy folyamatos átváltozásban, amelyben az uralkodó kategória az újdonság, vagyis a történés, a folytonos megújulás.
Alakuljatok át azáltal, hogy megújultok a dolgok megítélésének módjában! Alakítsátok át értelmeteket, az értékelési módotokat, öntudatotokat. Így tudjátok eldönteni, hogy mi Isten akarata. Így értitek meg azt az input-ot, amelyet a Misztérium ad jelen pillanatotok számára; az indítást, amelyet gerinceteknek, veséteknek ad, a szív renzdülését, amelyet a jelen pillanatban a Misztérium ad, aki a Szentlélek által működik. Ebből fakadóan és ennek következményeként érezzétek meg és valósítsátok meg azt, ami igazán jó és kedves a Létezőnek, azt, ami tökéletes és megfelel a maga igazi valójának.
Luigi Giussani: Szavak és papok
Az evangéliumi bölcs ember
Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: "Aki hallgatja szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki házát kősziklára építette. Jött az ár, fújt a szél, és nekirontott a háznak, de az nem dőlt össze, hiszen kőszikla volt az alapja" (Mt 7,33-34). Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. Elő kell tehát készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent engedelmességben a harcra. És mivel ezt természetünk magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét.
Szent Benedek Regulája
Lámpás mindenkinek
Mintha a világ az évek súlyának terhe alatt görnyedezne, annyira ködbe borult a hit látása, annyira ingataggá vált az életvitel, olyan bágyadttá a különféle férfias tettek heve.
De íme, az emberszerető Isten, irgalmának titkaiból indíttatva előrelátva gondoskodott arról, hogy az egyházban új szerzetesrendek fakadjanak, hogy általuk a hit támaszt nyerjen, és mércét mutassanak az erkölcsök megújításában is. Nem vonakodnék attól, hogy az új alapítókat, követőikkel együtt, a világ világosságának, útjelzőknek, az élet tanítómestereinek nevezzem.
Ezért támasztotta az irgalmas Isten Klárát, a tiszteletreméltó szüzet, és benne a nők számára tündöklő lámpást ragyogtatott fel. És Te, boldogságos Atya, őt a szentek sorába iktatván, e lámpást a tartóra helyezted, hogy fényt sugározzon mindazoknak, akik e házban lakoznak.
Kövessék ezért a férfiak a Megtestesült Ige új követőit, az asszonyok pedig utánozzák Klárát, Isten Anyjának képmását, az asszonyok új vezetőjét.
Ismeretlen szerző: Szent Klára legendája
Mindenki számára érthető nyelvezet
Valaki talán ezt mondja: „Nincs jó emlékezőképességem, és hiányzik a szónoki tehetségem is ahhoz, hogy Isten Igéjét hirdessem.” Attól tartok, hogy ez a kifogás nem szolgál majd mentségünkre a félelmetes ítéletkor, mivel tudjuk, hogy a mi Urunk nem professzorokat és szónokokat választott ki Igéjének hírüladására, hanem tanulatlan halászokat és pásztorokat, akik nagyon szegények voltak, és nem örvendtek megbecsülésnek.
Hasonlóképpen: ha egy pap jó világi szónoki tehetséggel bír és beszéde túlburjánzóan ékes, bizonyos hogy helytelenül jár el, ha a templomban is így beszél. Buzdító beszédét ugyanis nem érti meg az egész nyáj, ahogy illő volna, hanem szavai csak egy csekély kisebbséget érnek el a műveltek köréből.
Ezért a püspököknek a hívekhez egyszerű, mindenki számára érthető módon kell beszélniük, követve az apostol útmutatását: „mindenkinek mindenévé lettem, hogy mindenkit megnyerjek”, és megfogadva a boldog Jeromos üdvös tanácsát: „Illő, hogy a prédikáló pap inkább töredelmet, mint elismerést váltson ki.”
Arles-i Cesarius
Papnak lenni kapcsolatokat jelent
Márk atya kiváló ember abban az értelemben, hogy hűségesen végzi feladatait, beleértve a papi tisztaságot és az imaéletet, buzgó pap, és a szent tanítás lelkes hirdetője. De próbálj csak meg vele beszélgetni – ha egyáltalán sikerül! Próbálj csak együtt lenni vele! Jó és nagyszerű „önmagában”, de mindent lerombol, amikor kapcsolatba kerül valakivel.
Ki tudja, hány papról lehetne többé-kevésbé hasonlót mondani! Nos, ezekre az esetekre gondolva fogalmazhatnánk élesebben is: nem lehet valaki jó pap, ha önmagában jó, de alkalmatlan a kapcsolatépítésre, vagy ha belső, személyes életében sikeres, de emberi kapcsolataiban ismételten megbukik.
A kapcsolat az ember életének alapvető dimenziója, különösen annak esetében, aki azt választotta, hogy életét az üdvösség hirdetésére áldozza. Az evangélium hirdetése kapcsolatot jelent, az üdvösség kapcsolatot jelent, papnak lenni kapcsolatokat jelent.
A kapcsolat nem valami mellékes dolog, hanem a lét, az emberré válás, az egészséges ember, az igazi pap, a hiteles tanítványság lényege.
Amadeo Cencini
