Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

2018. január 08. 05:48 - Andre Lowoa

A klerikalizmus ellenszere

A klerikalizmus az a Jézus által világosan elítélt torzulás, amelynek ki van téve minden, a vallási élet területén tevékenykedő „szakmabeli”. Abban nyilvánul meg, hogy magasabb rendűnek érzik magukat, vagy úgy prédikálnak másoknak, hogy közben ők maguk nem élik meg azt, amiről beszélnek. Keresik a kiváltságokat és az elismerést. Ezek mind az emberi gyöngeségből adódnak, ami az élet minden területén jelentkezik. Ezért sajnos elkerülhetetlen, hogy a vallásos közegben is előforduljon. Nekünk nem azon kell aggódnunk, hogy ne legyünk ellenségesek a klerikusokkal vagy a világiakkal, hanem igyekeznünk kell újraélni Jézus életét, és afelé haladni, amit Szent Pál mond: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2, 20). Ez a legjobb ellenszer a klerikalizmus ellen.

Pasquale Foresi





A művészetek művészete

Minthogy sok helyi egyházban egyre súlyosabb a paphiány, viszont a liturgikus funkciók iránti érdeklődés nem veszít az erejéből, az a veszély lép föl, hogy a pap élete könnyen szent cselekmények sorozatos végzésévé válhat - mégpedig anélkül, hogy felebarátaival mély, személyes kapcsolat alakulna ki.
Ahhoz, hogy a közösség és a párbeszéd embereivé váljunk, mindenki felé teljes figyelemmel kell fordulnunk: Isten minden gyermeke végtelen értéket jelent.
Nagy Szent Gergely Lelkipásztori Szabályzata az évszázadok során igen nagy hatással volt a lelkipásztorok életére. Szerinte “a művészetek művészete abban áll, hogy képesek vagyunk a szolgálatunkra bízott embereket Istenhez vezetni. De hogyan lennénk képesek mások vezetésére anélkül, hogy folytonosan mély, személyes kapcsolatokat alakítanánk ki velük? Krisztus szeretetében és igazságában, meghallgatva felebarátunkat, kiüresítve magunkat valamennyi embertársunk befogadására?

Toni Weber




A pap az imádságban születik

Az imádság Isten szentségéből fakad, és ugyanakkor válasz erre a szentségre.

Egy alkalommal ezt írtam: „Az imádság teremti meg a papot és a pap az imádság által teremtődik.”

Igen: a papnak mindenekelőtt az imádság emberének kell lennie, akinek meggyőződése, hogy az Istennel való bensőséges találkozásnak szentelt idő mindig a leghasznosabb idő, mert nem csak önmagának, hanem apostoli munkájának is az válik javára.

II. János Pál: Ajándék és titok, 1996




Hiteles Krisztusok

Ma minden korábbinál nagyobb szükség van a hitelességre: már nem elegendőek a csupán pappá szentelt emberek: Krisztus-papokra, áldozat-papokra van szükség az emberiségért. Hiteles Krisztusokra, akik mindig készek mindenkiért meghalni.

Ha a pap életében ez a szeretet mércéje, nem kell félnie, hogy haszontalanul tölti idejét, nem kell azon töprengenie, hogy foglalkozást váltson-e.

Látni fogja az Egyház rábízott darabkáját kertté válni: nyilván konkollyal, gyűlölettel, de termékeny szeretettel is, amely nem korlátozza kisugárzását saját mezejére, hanem azon túl is hat.

Mint Ars, igen, mint Ars, ahol a plébános Isten után népének mindene lett, és az emberek messziről eljöttek, hogy magukba szívják Krisztus illatát, hogy táplálkozzanak belőle, hogy éljenek.

Mondjuk ki tisztán, mondjuk ki hangosan: azért, hogy éljenek!

Mert Krisztus nélkül, Krisztus-papok nélkül ez a mai világ sem tud élni a maga csodálatos, rendkívüli felfedezései ellenére sem. Haldoklik, meghal.

Egyedül Krisztus az Élet.

Chiara Lubich: A pap Krisztus mása





Mária, az emberiség virága

Az egész emberiség kivirágzik Máriában. Mária az emberiség virága. A bűn szennyétől foltos világ a Szeplőtelenben kivirágzik. A bűnös emberiség virágba borult a ragyogóan szép Máriában!

És ahogyan a piros virág hálás a zöld növénykének, a gyökereknek és a trágyának, melyek kivirágoztatták, így Mária is – mert mi, bűnösök voltunk azok, akik miatt Isten kigondolta Máriát.

Hálával tartozunk neki az üdvösségért, ő pedig nekünk az életéért. Milyen szép Mária! Benne a teremtés borul virágba, a teremtés öltözik szépségbe. Az egész kivirágzott teremtés, akár egy fa koronája: íme, Mária. Isten az Égből belészeret a virágok eme Virágába, megtermékenyíti őt a Szentlélek ereje, s Mária megszüli az Égnek és földnek a gyümölcsök Gyümölcsét: Jézust.

Chiara Lubich




Mária, egészen Isten Igéje

Mária a Szentháromságba foglalt ritka és egyedülálló teremtményként egészen Isten Igéje volt, teljesen Isten Igéjébe öltözött (vö. Lk 2,19.51). Ha ugyanis a Fiú – az Ige – az Atya ragyogása, akkor Mária Isten megvalósult Igéje, aki páratlan szépségben tárult fel előttünk.

És hogy a Szűzanya teljes egészében Isten Igéje volt, azt a Magnificatból tudhatjuk meg (vö. Lk 1,46-55), melynek eredetisége abban áll, hogy mondatai a Szentírásból származnak.

Torinói Szent Maximosz mondja: „A szövetség ládája megőrizte bensejében a Törvényt, Mária pedig szívében hordozta az Evangéliumot… A szövetség ládájából megszólalt Isten hangja, Máriában pedig testté lett az örök Ige és közöttünk élt.”

Minden kereszténynek olyannak kellene lennie, mint Máriának, jóllehet az ő tökéletessége egyedülálló. Minden kereszténynek az a feladata, hogy Istentől kapott személyiségén keresztül újraélje Krisztust, az Igazságot, az Igét.

Minden falevél egyforma, mégis különböznek, ugyanígy van ez a keresztényekkel is, sőt az egész emberiséggel: valamennyien egyformák vagyunk, mégis különbözünk egymástól. Valóban mindegyikünk magában foglalja az egész teremtést. Éppen azért, mert mindenki az egyetlen teremtés része, azonosak vagyunk másokkal, ugyanakkor különbözőek is.

Chiara Lubich: Mária Isten tükre
komment
süti beállítások módosítása