Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Bölcsességért./Gyűlölet.../Követés.../Sötétség...

2019. január 06. 02:16 - Andre Lowoa





Bölcsességért.

 



A mai nap imádsága:
Uram! Bölcsességet kívánok, s Te szeretetet adsz, sikert álmodok, s Te áldásban részesítesz, bizonyítékokat keresek, s Te Megváltásban részesítesz... Uram, á ldott légy mindezért! Ámen

A bölcsek meglátták a gyermeket anyjával, és leborulva imádták őt.
Mt 2,11a

Vízkereszt ünnepe van ma. Egyedüliként, mi evangélikusok ezen a napon, január hatodikán, teljes liturgikus istentiszteleten emlékezünk meg az egyik legrégibb egyházi ünnepünkről, melyen a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ünnepelték. De miről is elmélkedünk?

Ezen a napon újra felidézzük Jézus Urunk Jordánban való megkeresztelkedését, megemlékezünk a víz megszenteléséről, melyet először a keleti egyház gyakorolt majd a nyugati is átvett. A víz megkereszteléséből, (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján (január 5.) végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat. Nagyon szép szokás ez: A Krisztus által megszentelt víz, a Megváltás Mennyei Harmataként illatozik földi otthonunkban, s emlékeztet Isten végtelen szeretetére. Ezen a napon elénk kerül a három napkleeti bölcs története is, akik felkeresték és hódoltak a megszületett Messiásnak.

De kik voltak ezek a bölcsek? Káldeus, tudós papok, Az ősi sumér-akkád, pártus tudás birtokosai, akiket a hatodik századtól háromkirályokként emlegetnek, sőt nevük is van: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Nem voltak zsidók, hiszen messzi földről jöttek, ahol mindig nagy hagyománya volt a világ vizsgálatának, s benne a Teremtő Isten keresésének. A Hatalommal Felkentet (Messiás) keresték, s meg is találták Betlehemben egy anya ölében...

A bölcs tudja, hogy az Isten hatalma a szeretetben nyilvánvaló. Legyenek bármilyen nagy történelmi viharok, gazdasági- vagy klíma-katasztrófák, az Isten Isten marad. Ha az ember szeretete elhalványul is, az Istené soha meg nem kopik. Az evangélium ma is ugyanaz: Az Örökkévaló tisztaságával, szépségével minden időben hívogatja magához mindazokat, akik a bűn szagától megundorodva a Megváltás illata után vágyakoznak.

 


Gyűlölet...


A mai nap imádsága:
URam! Óvj meg engem a kísértő indulatoktól! Add, hogy szeretni tudjalak Téged, teremtett világodat, s benne magamat is, hogy őszintén szeretni tudjak másokat! Ámen


Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1 Jn 2,9

A gyűlölet az egyik legőszintébb, lelkünk legmélyéről felszakadó érzés... Mondhatjuk: ilyenkor tör fel belőlünk az "állat", de ez nem semmiesetre sem lenne etikus az állatokkal szemben, azok ugyanis messze okosabbak, mint mi emberek! Ők ok nélkül nem támadnak, nem ölnek, nem gyűlölnek. Ellenben az ember képes gyűlölni akkor is, ha csak vélt igaza van, vélt sérelmei vannak. Ha nem így lenne, akkor nem indulna háborúba egyik nép a másik ellen. Ha nem így lett volna, akkor nem égetettek volna meg a középkorban - csak "boszorkányok"-ból úgy kb. 60-80ezer(!) szerencsétlent... a vizsgálatra megnyitott vatikáni akták tanúsága szerint.

Fájó, de igaz: Itt a földön a gyűlölet a legnagyobb erő. A nehezen, s lassan megteremtett kicsinyke földi "mennyországból" képes nagyon gyorsan poklot csinálni. Ha csak a legkisebb közösséget (család) helyezzük nagyító alá, igen hamar elszomorodhatunk! A családon belüli erőszak - beleértve a verbális terrort is - sokkal nagyobb valóság modern korunkban is, mintsem azt gondolnánk. Sokszor sok mindet mégis a munkahelyi stresszre "kennek" - jóllehet a felmérések szerint akinek munkahelye/munkája van az sokkal boldogabb.

Nemcsak azért nagyobb az életminősége a dolgozó embernek, mert fizetést is kap, de azért is, mert közösségben van/lehet, s (jobb esetben) komoly alkotó munkát végezhet. Olykor még munkatársainak/főnökeinek elismerését is kivívhatja, de talán a legfontosabb, hogy a munka ritmust ad az életünknek! Nincs nyomorúságosabb az unatkozó, tétlenkedő embernél. Felfoghatná már az eszement (világ)politika, hogy a munkanélküliség az egyik legnagyobb demoralizáló erő!!! Vagy talán nagyon is jól tudja, s éppen ezért tartja fenn mesterségesen?

A munkahelyi stresszt azonban a (normális) családban ki lehet(ne) pihenni. Az emberek - legalábbis a statisztika szerint - inkább a családjukat cserélik el/le, mint a munkahelyüket - azaz elválnak. Abban a (többnyire) szent hitben, hogy a másikban van a hiba... Sajnos, sokszor, a következő családi felállásban is elkövetik ugyanazokat a típushibákat, mint a korábbiban.

Annyi bizonyos, hogy akinek valamilyen "izmus-vezérelte" rezsim megöli férjét, feleségét, apját, anyját... az tiszta szívből fogja gyűlölni az adott "izmust". Sőt ez a gyűlölet átível generációkon! Aki ezt nem látja, az vak, áltatja magát vagy hazugságban él... Megbocsájtani ugyanis valóban isteni cselekedet, s talán csak akkor vagyunk rá képesek, ha minden, ami a közeli, attól távolodunk, s amit távolinak véltünk, az egyre inkább közelivé, valósággá válik. Magyarul: amikor az Isten vonzását - no meg a halál, az elmúlás súlyát - kezdjük érezni...

Megbocsájtani annak tudunk, aki szeret minket. Másoknak megbocsájtani pedig csak akkor tudunk, ha szeretjük őket. Aki gyűlöl, az nem szeret, az nem a szeretet világosságában él, hanem a gyűlölet sötétségében fuldoklik. Ezt az élet-halál lélekharcot azonban már nem lehet "életnek" nevezni... Isten márpedig Életre hívott el minket... s ennek alapja az Ő szeretete!

 

Követés...


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy mindig követni akarjalak, s lássam lábnyomodat, ahová lépnem kell! Ámen

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,12

"Sötét fellegek tornyosulnak az égen..." - mondja egyik bankos ismerősöm - "merthogy nem fogy a hitel..." Az csak jó - mondom neki -, ha végre kiderül, hogy az élet mozgató rugója mégsem a banki hitel. Sajnos a gazdaság bonyolult, de igazán bonyolulttá mégis a hitel teszi! Addig még csak-csak rendben volna, ha a munkából meg lehetne élni - de úgy néz ki, hogy még a tisztességesből sem lehetséges. Amíg megélhetési kölcsönök szorításában vergődik a kisember, eladdig a volt szocialista országok felsővezetői (a régi "újak") a minimálbér 80-150 szereséből gazdálkodhatnak - s még az sem vigasztalhat senkit, hogy ez a szám tőlünk nyugatabbra emelkedik, s a különbség olykor 4-500 szeres is lehet! A nyilvánvaló emberi önzés sötétsége borítja be mostani világunkat - persze, nem először a világtörténelemben.

Jézus világosságról beszél, sőt azt mondja, hogy ő maga a világosság. Tény, hogy világosság nélkül nem lenne földfelszíni élet. Ezért a Nap, s a belőle áradó fény mindig központi szerepet kapott az ember vallásos gondolkodásában, s a világosság az Isten szinonímájává is vált. Ahogyan a fény eljut mindenhová, s életet teremt, ugyanúgy érvényesül Isten igazsága mindenütt a világban. Az is igaz, hogy az Isten igazságát el lehet rejteni a véka alá, de azt is csak ideig-óráig, mert egyszer minden kiderül, egyszer minden napvilágra kerül - nemcsak az ember igazságtalanságai/gazságai, de az Isten "isteni volta" is...

Amennyire bonyolult az élet, olyannyira egyszerű is egyben. A növénynek akkor van "élete", ha fényben élhet, ezért minden erejével törekszik a fény felé! Ha földben lévő mag lefelé nőne, akkor elpusztulna, de még a sötétség rejtekében is tudja, hol van a "fölfelé", azaz merre van az éltető fény... Ugyanígy van az embernél is: Nincs az sötétség, amelyben ne lenne nyilvánvaló, hogy merre van a szabadulást jelentő fény! Ahol megnövekszik a sötétség ereje (megszaporodik a bűn), ott nyilvánvalóvá válik (megszaporodik) az Isten kegyelme is. A sötétség sosem tart örökké, egyszer eljön a fény - ez az evangélium üzenete. Az Írás tanúsága, hogy a Fény itt volt, itt lakozott közöttünk, s megismerhettük mire képes az Isten Szeretetének Fénye: képes legyőzni a halál sötétségét is... Lehet-e ennél nagyobb "biztatásunk"? Aligha...

Sokan mégsem a fény kultúrájára, hanem a sötétség kultúrálatlanságára voksolnak életükkel. A világ, önmaguk, s az Isten megismerése helyett az önérdek félhomályos melegét választják. Életet hisznek magukban, miközben a halál kultúrájának szószólói... Két úrnak azonban nem lehet szolgálni, ezért mindannyian választás előtt állunk: a nagy kérdés, hogy végül milyen erőknek engedelmeskedünk?





Sötétség...


URam! Szereteted fényével oszlasd a szívekben és a fejekben a sötétséget, hogy ne a sötétség erői diadalmaskodjanak! Ámen




Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.
Jn 3,19-20

Különös világ ez a mostani... A statisztika szerint, már néhány éve, a Föld lakosságának több, mint a fele - lassan 4 milliárd ember(!) -, városokban él - ennek az elképzelhető összes hátrányával! (Ez ugyanis sem az embernek, sem pedig a környezetnek nem jó.) Sokan mégis lelkesednek a nagyvárosi létért - a filmek is erre trenírozzák a fiataljainkat, hogy a városban van ám igazán "élet" -, érdekes módon a hipergazdagok mégsem a metropoliszokban, hanem világtól elzártan élnek. Szomorúan kell azt is tudomásul vennünk, hogy az emberek nagyobb része mégis a városban él, mert ott talál munkát, s annak a látszatában él, azzal vigasztalja magát, hogy ott legalább minden egy helyen van... (Pl. a kultúra, ami persze csak félig igaz, az viszont már nem, hogy haszonnal eladni inkább a városban lehet)

Pedig a városban inkább a kulturálatlanság koncentrálódik: elég csak a járdát "díszítő" csikkekre, rágógumikra, s emberi és állati váladékokra tekinteni... (Próbálná valaki Honkong utcáin megtenni azt, amit itt Budapesten!!! Olyan büntetést kap érte, hogy életre megjegyzi, hogy tekintettel kell lenni a másik emberre is...) A nagyvárosban az emberek nem köszönnek egymásra az utcán, mert a város a névtelenség helye. Nem csak azé, de az átláthatatlanságé, s éppen ezért a bűné is! Az ősi város, Bábel/Babilon - maga a név azt jelenti zűrzavar - pedig jelesül mutatja, hogy mi történik, ha a cél fontosabb, mint az ember: értetlenség, és összeomlás... (Ma a cél az egyén "élménye" mindenekfelett!)

Pedig az emberek alapvetően jók - Isten az Ő tökéletes teremtettségében nem állított elő hibás terméket(!) -, hiszen senki sem születik rablónak vagy gyilkosnak, hanem idővel azzá válik. Hiába születik az emberek nagyrésze többé-kevésbé normális családba, ha a környezet "sötét", ha körülmények szürkítenek, akkor olyan lesz a növekedése a szépreményű emberpalántának, mint a félhomályban tengődő szobanövénynek, amelyik nem csak a fénnyel, de még az a vízzel is híjával van... Aki sötétségben él, akinek a félhomály az "élettere", az a fénytől idegenkedik, sőt többnyire fél is tőle. A fény ugyanis mindenkire egyformán vetül a réten, míg a félhomályt élvező óriási előnnyel bír azokkal szemben, akik a teljes sötétségben élnek!

Sokszor hasonlítják a nagyvárost egy nyüzsgő hangyabolyhoz - helytelenül! Míg a hangyatársadalomban mindenki dolgozik, az embervilágban nem. Míg a hangyák gondolkodás nélkül feláldozzák magukat a közösség jólétéért, jövőjéért, az embervilágban kihasználják, becsapják egymást az emberek, s szinte már ördögi - de lehet, hogy az is(!) -, az az ellenőrzési őrület, amiben élni kényszerül a modern a társadalom. Aki ugyanis dolgozik/termel, 'keményem' megfizeti az adót, azt "alapból" csalónak nézik, s folyamatosan ellenőrzik. El lehet gondolkodni azon, hogy milyen az a társadalom, amelyik arra rendezkedik be, hogy mindent kontrollálni kell... Életszerűtlen, s törvényszerűen pusztulásra ítélt! Ha az emberek úgy élnek, hogy mindent ellenőriziük kell, mert nem a bizalom, hanem mindenhol a bizalmatlanság a rendező elv, akkor az ember lehet, hogy "kézben tartja a dolgokat" csak az élet értelmét veszíti el!

Jézus URunk eljött ebbe a világba, s meghirdette a szeretet világosságának evangéliumát. Ez azoknak, akik a sötétség oldalán álltak, nem tetszett, s megölték az Emberfiát... az Isteni Bizalom Emberét! A bizalom soha nem a kontroll hatékonyságán, hanem a szereteten múlik, éppen ezért a jézusi tanítás rettenetesen veszélyes, hiszen aki követi azt, az oszlatja a sötétséget, s ezzel a félelmet is. Ha pedig nem fél az ember, nem tart semmitől - ahogyan egyházunk himnuszában is énekeljük: "Ha Isten velünk, ki ellenünk(?) -, akkor nem vezethető meg, nem válik mások bábjává, akkor politikai ígéretek nélkül is megtalálja boldogságát. Ezért, aki életminőséget keres, az ne emberekben reménykedjen, hanem bízzon az ő URában, Istenében !

 

komment
süti beállítások módosítása