Adományozáskor hallgass Istenre
„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)
Amikor hívővé válsz, megtanulsz Isten kérése szerint adni. Ne hagyd senkinek, hogy nyomást gyakoroljon rád és manipuláljon! Az is helytelen, ha a bűntudat vezérel az adakozásban. Ugyanakkor, ne is korlátozd a nagylelkűséged ezzel a kijelentéssel: „Azt hiszem, ennyit indokolt ma felajánlanom”. Az ilyen jellegű adakozás nem igényel hitet.
Ehelyett megkérdezhetnéd Istent: „Mit akarsz ajándékozni rajtam keresztül? Mit vársz tőlem, milyen mértékben bízzam Rád magam ebben a helyzetben?” Különbséget kell tennünk ugyanis „látásbéli” és „hitbéli” felajánlás között.
Feleségemmel együtt számtalanszor álltunk már próbatétel előtt az adományozás kapcsán. Az egyik legdrámaibb eset 1993 végén történt, amikor pénzt gyűjtöttünk a Saddleback Gyülekezet első istentiszteleti központjának felépítéséhez. Akkoriban még egy sátorban tartottuk az összejöveteleket, s Isten kérésére kezdtünk el adományokat gyűjteni. Azzal fordultunk a hívőkhöz, hogy három éven át próbálják elkötelezni magukat az adományozás mellett. Kay és én is útmutatásért imátkoztunk, hogy tudjuk, mekkora összeggel járuljunk hozzá a gyarapodáshoz. Nagy meglepetésünkre irreális választ kaptunk. Számunkra ugyanis az Isten által sugallt penzösszeg jóval nagyobb volt, mint amelynek előteremtésére képesek lettünk volna. Mi azonban rendületlenül bíztunk Istenben.
Néhány nappal később olvastam az 1 Krónikák 29-ben, hogyan adakoztak az izraeliták a jeruzsálemi templom megépítése céljából, amely a mai viszonylatokban körülbelül 752 millió dollárnak felel meg. Isten arra kérte Dávid királyt, hogy az nyilvánosan hívja fel népének figyelmét az általa adott ajándékra. Így az emberek megtudták, hogy a király áldozata mindenkiénél nagyobb volt.
Éreztem, Isten azt sugallja nekem, „Rick, azt akarom, hogy tedd közzé, hogy pontosan mennyit adományozol. Ez példaértékű lesz, továbbá kihívást jelent majd mások számára.” Nem akartam szót fogadni, mert tartottam tőle, hogy az emberek félreértik az indítékomat. Isten azonban nem tágított, s mivel nekem fontos volt, hogy Ő áldását adja az építkezésre, kötélnek álltam. Vasárnap így szóltam a gyülekezetemhez: „Egyelőre nem tudom, honnan érkezik majd a szükséges pénzösszeg. Mindenesetre, Kay és én megfogadtuk, hogy az elkövetkező három évi fizetésem egy nagy százalékát felajánljuk adományként. Kérlek benneteket, imádkozzatok értünk.”
Egy hónappal később, a hétvégéhez közeledvén azon morfondíroztam, mégis honnan kerítem majd elő a jövő heti adomány összegét. Bár fogalmam sem volt róla, bíztam Istenben, hogy valami úton-módon kisegít. Aztán azt a bizonyos hétvégét megelőző pénteken felhívott a Zondervan Kiadó: „Rick, szeretnénk, ha könyvet írnál, „A Célorientát Gyülekezet” címmel. Bizonyosak vagyunk benne, hogy óriási sikere lesz, s éppen ezért megelőlegezzük az írói díjat.” Az előleg több volt annál, mint amit Kay és én ígértünk. Isten forrásai kimeríthetetlenek!
Amikor néhány nappal később beszámoltam erről a gyülekezetben, mindenki diadalittas kiáltásban tört ki. A hívők táncra perdültek és dalra fakadtak örömükben. Sőt, sírtak is. Mindannyian sírtunk. Ez volt életem egyik legcsodálatosabb élménye. És ha jól belegondolok, majdnem elszalasztottam a saját makacsságom miatt (nem beszélve a többiekről, akik szintén kimaradtak volna ebből miattam). Ha nem tettem volna eleget Isten kérésének, nem is lehettünk volna tanúi Isten minden képzeletet felülmúló gondoskodásának.
Ez egy felejthetetlen lecke marad számomra.
„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Gondolkozz el azon, vajon mi késztet téged adományozásra? Saját lehetőségeid szerint adakozol, vagy az Isten sugallta lehetőségek szerint?
- Hogyan adja Isten a tudtodra, hogy mit vár el tőled?
- Milyen félelmek tartanak távol az adakozástól, amikor neked sincsen elegendő?
"Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt." Zsid. 3:19
Szerintem a mai igevers a Biblia legszomorúbb verse. Arról szól, hogy Isten népe a hitetlensége miatt nem mehetett be az Ígéret Földjére.
Gondolkozz el rajta: Isten négyszáz éven át tervezte, hogyan fogja kiszabadítani a zsidókat Egyiptom földjéről. Aztán azért, hogy a fáraót meggyőzze arról, hogy végre engedje el a népet, különféle csapásokat küldött Egyiptomra. Kettéválasztotta a Vörös-tengert majd a zsidókat mannával és fürjekkel táplálta. Minden szükségükről gondoskodott, amíg elértek az Ígéret Földjének kapujához.
Ennek ellenére, amikor elérkezett a döntés ideje, Isten népe azt mondta, „Nem tudjuk megtenni.” Így a Bibliába az került, hogy a hitetlenségük miatt nem engedte őket Isten bemenni, és ezért elveszítették mindazt, amit Isten az életükben tervezett.
Nem akarom, hogy ugyanez történjen veled. Nem akarom, hogy elveszítsd azt, amit Isten az életedben eltervezett, csak azért, mert féltél vagy nem akartál megtenni egy hitbeli lépést. A hitetlenséged határokat szab Istennek.
El kell határoznunk, hogy hitben engedelmeskedünk Istennek. Mindig, amikor megbízunk Isten bölcsességében és megtesszük, amit csak mond nekünk, még akkor is ha nem értjük, mélyül a vele való kapcsolatunk.
Értsük meg tehát, nem félelemből, kötelességtudatból vagy kényszerből engedelmeskedünk Istennek, hanem azért, mert szeretjük őt és bízunk abban, hogy tudja, mi a legjobb nekünk. Azért akarjuk Krisztust követni, hogy így fejezzük ki a hálánkat mindazért, amit értünk tett. Minél szorosabban követjük őt, annál mélyebbé válik vele a kapcsolatunk.
A nem hívők általában azt gondolják, hogy a keresztények kényszerből, vagy bűntudatból, vagy a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskednek. De ennek pont az ellenkezője igaz. Azért, mert megbocsátott nekünk, és mert szabaddá tett minket, szeretetből engedelmeskedünk – és az engedelmességből hatalmas öröm fakad! Jézus mondja: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." (János 15:9-11)
Ebben az évben az lenne a legnagyobb tragédia számodra, ha ott állnál jövőd kapujában, de félnél elindulni afelé, amit Isten számodra tervezett. Ha engedelmesen haladsz előre – kockázatot vállalsz és hitben kilépsz – Isten ereje működésbe tud lépni az életedben.
Mitől tartasz 2018-ban? Bármi legyen is az, eltörpül, amikor megteszel bármit, amit Isten mond neked. Nincs ok a félelemre. Isten velünk van!
