Az oltárszekrény a keresztények éléskamrája… Mily szép ez, gyermekeim! Amikor a pap föltartja az ostyát és ti áldozni jöttök, azt mondhatjátok magatokban: Íme az én ennivalóm!... – Gyermekeim, túl nagy a mi jólétünk!... Milyen kár, hogy csak az égben tudjuk majd megérteni!
Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.
Az ima a mennyország előíze: a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.
Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…
Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.
Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!
Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.
Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.
Ne féljünk attól, hogy a szentmise alatt ideigvaló ügyeink halasztást szenvednek. Legyünk biztosak abban, hogy minden jobban fog menni, még ügyeink is jobban sikerülnek, ha részt vehetünk a szentmisén.
Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.
Az ima a mennyország előíze: a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.
Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…
Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.
Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!
Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.
Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.
Ne féljünk attól, hogy a szentmise alatt ideigvaló ügyeink halasztást szenvednek. Legyünk biztosak abban, hogy minden jobban fog menni, még ügyeink is jobban sikerülnek, ha részt vehetünk a szentmisén.
Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
