Ha Isten ad, semmit sem tart vissza. Minden szellemi áldást megad, ami csak megtalálható a mennyei "raktárban"(Efézus 1:3), és minden szükségedet be tudja tölteni. Tudod, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy szabad vagy arra, hogy bőkezű legyél, mert Isten gondot visel rólad. Azt szeretné, hogy áldássá váljunk mások számára, őhelyette is. Istentől kapunk és azt adjuk tovább: "Legyetek nagylelkűek a különböző dolgokkal, amiket Istentől kaptatok, tovább adva egymásnak, hogy így mindenkihez jusson" (1Péter 4:10 - angolból szabadon fordítva).
Ahogy azt Pásztor Rick is tanította, Isten nagylelkű, ezért szeretné, ha mi is azok lennénk. Ez egy Jézusra jellemző tulajdonság. Mivel Jézushoz tartozunk a nap 24 órájában, a Szent Szellem vezetése által, és Krisztus életének bennünk lévő erejével a nagylelkűségünk korlátlan lehet, kreatívabbnak kell lennünk a bőkezűségben.
Gyakran panaszkodunk amiatt a felületes anyagiasság miatt, ami ellepte a karácsonyt. Az Isteni bőkezűség a felületes anyagiasság ellenszere. Gondolkodj el komolyan azon, hogyan lehetsz bőkezű az idei karácsonyi időszakban, nem abban az értelemben, hogy hatalmas ajándékokat adsz másoknak, hanem inkább úgy értelmezve, hogy áldás és segítség vagy a szükséget szenvedők számára.
Beszéljünk róla!
* Kik azok az emberek az életedben, akik felé Isten szeretné, ha áldás lennél, ezen a karácsonyon?
* Hogyan tanítod a gyerekeidet, vagy a hatásod alatt lévőket, a bőkezűségre?
Ahogy próbálunk felkészülni a következő évtizedre, fontos észben tartani, hogy a földi élet csupán egy ideiglenes megbízás. Ennek tudatában radikálisan meg kellene, hogy változzanak az értékeink, és a figyelmünknek az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokra kellene irányulnia. "Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korinthus 4:18b)
Ahogy C. S. Lewis mondta: "Ami nem örök, az az örökkévalóságra nézve értéktelen." (szabad fordítás - a ford.)
Végzetes hiba azt gondolni, hogy Isten terve az életedre anyagi jólét, vagy sikeresség, úgy, ahogy azt a világ definiálja. A bővelkedő életnek semmi köze nincs az anyagi jóléthez, és az Istenhez való hűség sem garancia arra, hogy sikeresek leszünk a karrierünkben vagy akár a szolgálatunkban. Soha ne koncentrálj ideig való koronákra.
Pál hűséges volt, mégis börtönben végezte. Keresztelő János hűséges volt, és lefejezték. Sok millió hűséges ember halt mártírhalált, vesztette el mindenét, vagy fejezte be az életét úgy, hogy nem volt mit felmutatnia a világnak. De az élet vége nem mindennek a vége.
Isten szemében nem azok a nagy hithősök, akik mindent elérnek az életben: jólétet, sikert, hatalmat. Hanem azok, akik úgy néznek erre az életre, mint ideiglenes megbízásra, és hűségesen szolgálnak, várva megígért jutalmukat az örökkévalóságban.
A Biblia így ír az Isteni Hírességek Csarnokáról: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön… Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék." (Zsidók 11:13, 16b)
Ezek a nagyszerű emberek hitben haltak meg, tudva, hogy a mennyben egy jobb haza vár rájuk. A földi életed nem a teljes történet. A hátralévő fejezetekért várnod kell a mennyig. Hitre van szükség ahhoz, hogy jövevényként élj a földön.
De az az igazság, hogy valószínűleg még két másodperce sem leszel a mennyben, amikor így fogsz kiáltani: "De hát miért tulajdonítottam ekkora jelentőséget olyan dolgoknak, amik csak ideiglenesek voltak? Mit gondoltam? Miért áldoztam annyi időt, energiát, aggódást mindarra, ami nem maradandó?"
Amikor az élet nehéz, amikor elborítanak a kétségek, amikor azon gondolkodsz, Krisztusért élni megéri-e a fáradságot, jusson eszedbe, hogy még nem vagy otthon. Amikor meghalsz, nem elhagyni fogod az otthonod. Akkor fogsz hazatérni.
Engedd el, és tudd, hogy Isten irányít!
„Engedjétek el az aggodalmatokat, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az igaz Isten! A kezemben tartom a Földet, és a kezemben vannak a nemzetek.” (Zsolt 46:11, GNT-fordítás)
Minden napon el kell döntened, hogy ki irányítja az életedet! Te, vagy Isten?
Ez a döntés harc. Vannak dolgok az életedben, amiket te magad akarsz irányítani, és saját szabályt felállítani. De a stressz kiengedése mindig azzal kezdődik, hogy hagyod, miszerint Isten Isten legyen. Mindig azzal kezdődik, hogy azt mondod, „Istenem, feladom az irányítást, mert te irányítani tudod azokat a dolgokat is az életemben, amik nincsenek az én kezemben.”
A 46. zsoltár 11. verse ezt mondja. „Engedjétek el az aggodalmatokat, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az igaz Isten! A kezemben tartom a Földet, és a kezemben vannak a nemzetek.” (GNT-fordítás)
Én nem tudom, mivel kell szembenézned ezen a héten, és te sem tudod; ám meg tudom mondani neked, mit szeretne Isten, hogy tegyél. Engedd át az irányítást, és csak hidd, és tudd, hogy Isten uralkodik. Engedd el, és bízz! Ez a higgadtság és a nyugalom első lépése az életedben.
Amikor olyan helyzettel kell szembenéznünk, ami kiesik az irányításunk alól, hajlamosak vagyunk kétféle szélsőségre. Néhányan úgy tesznek, hogy amikor ilyen van, még inkább próbálják az irányításuk alá vonni a helyzetet, míg mások feladják az egészet, és saját maguk sajnálkozásába burkolózva, temetik magukat.
Mindkét dolog, illetve reakció bolondság; és egyáltalán nem működik. Ahelyett, hogy akár áldozatként tekintenénk magunkra, akár maximálisan az irányításunk alá vennénk a dolgot, a megoldás az imádkozás; imádkozni azért, hogy ezt abba tudjuk hagyni, le tudjunk mondani erről, és legfőképpen át tudjuk adni Istennek. Adjuk oda neki.
Számos esetben azért aggódsz, mert nem vagy egyetértésben Istennel. Olyan dolgokat próbálsz irányítani, amiket csak Isten képes. Nem irányíthatod a férjedet, a gyerekeidet, a feleségedet, a munkádat, a jövődet, a múltadat, vagy ehhez hasonló semmilyen ilyesfajta dolgot; hiszen minél inkább ezt teszed, vagy próbálod irányítani ezek bármelyikét, tulajdonképpen Istent játszol, és ezzel olyan helyzetbe hozod magadat, amikor is szembe kerülsz Istennel. Nemcsak elveszíted ezt a csatát ilyenkor, hanem bele is fáradsz.
Milliónyi ember elmondja a nyugalom imáját, aminek az alapja a mintaima (Máté 6:9-13), de a legtöbben nem olvassák ahhoz a nyugalom imájának utolsó nyolc sorát. „Elég minden napnak a maga baja; élvezni a jelent, elfogadni a nehézséget, mint ösvényt a békesség felé, úgy állni ehhez a bűnös világhoz, ahogy Jézus is; nem mintha mindent tudnék, hanem bízva abban, hogy minden rendben lesz, ha alárendelem magamat Isten akaratának, és viszonylagosan boldog leszek az életben, ám legfőképpen boldog veled, örökké. Ámen.”
Ebben van az erő! Erő van abban, amikor alárendeled, megadod magadat és azokat a dolgokat Istennek, amiket kivettél a kezéből és az Ő irányítása alól.
Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez
- Mit jelent az a gyakorlatban, hogy elég minden napnak a maga baja?
- Gondolj olyan dolgokra az életedből, amiket az irányításod alatt tartottál. Milyen hatással voltak ezek rád?
- Milyen fizikai, lelki, illetve érzelmi eredménye van annak, amikor megadod magadat, és alárendeled azokat a dolgaidat Istennek, amiket te magad akarsz a kezedben tartani?
