„Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7)
A Biblia úgy említi Barnabást, mint aki „derék ember… telve… hittel” (ApCsel 11:24), pedig Pállal ellentétben ő sohasem tett olyasmit, amivel kitűnt volna. Az Apostolok Cselekedetei csak háromszor említi: a) amikor eladja a földjét, hogy anyagilag segítse Isten munkáját, b) amikor kezességet vállal Pálért c) és amikor ad egy második lehetőséget János Márknak. Barnabás nem szerzett sokféle címet, de szerzett egy halom jó bizonyságot! A Biblia azt mondja: „Az igaznak az emlékezete áldott”, mert Isten szemében nem az számít, hogy a társadalom mit tart fontosnak.
Egy főiskola hallgatóinak a diplomaosztóján egy lelkész felállt, és ezt mondta: „Talán most még nem gondoltok rá, de végül meg fogtok halni. Vajon amikor majd eltemetnek titeket, az emberek az általatok megszerzett címeket sorolva fogják körülállni a sírotokat, vagy arról fognak beszélni, hogy milyen áldást jelentettetek a számukra? Vajon a gyászjelentésed arról fog szólni, hogy mennyire „fontos” voltál, vagy arról, hogy az emberek mennyire gyászolják a valaha volt legjobb barátjuk elvesztését? A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”
„Mert az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6 Károli)
A sikeres élethez a következő dolgokat kell tenned: 1) Döntsd el, mi a fontos! Egy történet szerint egy család vidékre költözött, hogy kiszabaduljanak a nagyvárosból. Úgy döntöttek, hogy szarvasmarhát fognak tartani, ezért vettek egy marhafarmot. Egy barátjuk meglátogatta őket, és megkérdezte, milyen nevet adtak a farmnak. Az apa ezt mondta: „Én Repülőnek szerettem volna nevezni, anya viszont Suzynak. Egyik fiunknak a Bár név tetszett, de a lányunk a Lustaság név mellett tette le voksát. Végül megegyeztünk, és a farmnak a Repülne Suzy Bár Lusta nevet adtuk.” A barát erre megkérdezte: „No, és hogy vannak a marhák?” „Nincsenek marháink. Egyik sem élte túl a billogozást.” – felelte az apa. Érted már? El kell döntened, mi a fontos a számodra! 2) Bölcsen oszd be az idődet! Túl sokan vagyunk úgy, mint az a boltos, aki annyira figyelt arra, hogy minden tiszta és rendes legyen, hogy elfelejtett kinyitni. A cél, hogy kiszolgáld a vásárlókat, és bevételed legyen, ne engedd, hogy másodrendű dolgok mellékvágányra tereljenek! Az életed döntéseit a fontossági sorrendedre alapozd! Ha segítségre van szükséged ennek felállításához, kérd Istent, hogy segítsen! „Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” 3) Tanuld meg, mivel tudod magad ösztönözni! Legtöbbször senki más nem fog. Amikor Dávidot nagy csapás érte, azt olvassuk róla: „Dávid megerősítette magát az Úrban…” (1Sámuel 30:6 KJV). Meg kell tanulnod, mivel tudod biztatni magad. Júdás apostol í®ja: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által” (Júdás 20). Ahhoz, hogy sikert érj el az életben, meg kell tanulnod biztatni magadat, meg kell tanulnod imádkozni, és meg kell tanulnod építeni magadat.
„… embereknek igyekszem tetszeni? …” (Galata 1:10)
Akár felszentelt lelkészek, akár laikusok vagyunk, egyikünk élete sem mentes a stressztől. Gyakran megfigyelhető azok életében, akik Istent szolgálják, a jellemvonások egy veszélyes kombinációja, amely kisebbrendűségi érzést és perfekcionizmust* termel – ezek belehajszolnak egy kényszerképzetes viselkedésformába, amikor azt hisszük, alkalmatlanok vagyunk, és szolgálatunk sosem lesz kielégítő. Emiatt aztán: a) túl sok mindent vállalunk magunkra, azt hisszük, minden nekünk kell megcsinálni. b) Felelőtlenekké leszünk. Nem vesszük komolyan feladatunkat, mert azt hisszük, hogy bármit teszünk is, az úgysem elég jó, hát miért is küszködjünk annyit? c) Bizonytalanok leszünk. Tétovázunk a lehetőségek között, úgy érezzük, bármelyik utat választjuk is, biztosan vesztesek leszünk. Értsd meg ezt: nem a szolgálattal járó követelmények, hanem a saját magunk által generált stressz az, ami kimerít. Márpedig semmi más nem okoz olyan mértékű stresszt, mint az, ha embereknek akarunk tetszeni! Pál megkérdezi: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10). Azért mondja ezt, mert korábbi életében az emberektől várta, hogy elfogadják. Most úgy látja, hogy nem lehet Krisztus hatékony szolgája, ha közben még mindig az emberek véleménye miatt aggódik. Neked sem lehet a szolgálatra az az indítékod, hogy az embereknek akarj kedvében járni, mert: 1) Nem fog működni. Minden megnyert szavazattal más szavazatokat elveszítesz. 2) A lehetetlennel próbálkozol. Ha nem sikerül az emberek kedvében járnod, csak annál inkább próbálkozol vele. Így a nyomás, kudarc és csüggedés ördögi körének csapdájába esel. 3) Saját erőből próbálsz cselekedni. Jézus távol tartotta magát az ilyen kimerítő életstílustól. „… a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya…” (János 5:19). Csak akkor fog csökkenni stressz szinted, ha erőd forrása Isten! *perfekcionizmus: megszállottan tökéletességre törekvés
„Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.” (Kolossé 1:29)
Azt mondod: „Mivel a sikeres szolgálat közös erőfeszítést, másokkal való együttműködést igényel – akik pedig gyakran nem értenek egyet velem –, mi hát Isten alternatívája az emberek tetszésének keresése helyett?” Pál így válaszol: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17). Az Úr Jézus képviselője vagy! Őt szolgálod, ezért egyedül ő jogosult megítélni szolgálatodat. Sőt, még jobbat mondok: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Az emberek véleményétől függetlenül Isten a szolgálat egy sajátos területére teremtett. Ünnepeld hát elhívatásod, és tedd magadévá rendeltetésed! Ha ezt teszed, akkor nem lesz számodra terhes Isten szolgálata. Ő hívott el, és a menny minden erőforrása a rendelkezésedre áll. „… mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Isten ad bölcsességet és képességet, bízz hát benne, hogy ő hordozza szolgálatod vagy más hivatásod gondjait. „Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.” (Kolossé 1:29). Igen, a fáradság és a küzdelem is a szolgálat velejárója, de nem egyedül kell megbirkózod vele. Az erőt Isten adja, ő az, aki folyamatosan munkálkodik benned. Te a kesztyű vagy, ő a kéz, mely kitölti, irányítja, működteti. Nyugodj meg hát, csak annyit kell tenned, hogy kapcsolatban maradsz vele. Ő fog felkészíteni „…minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte…” (Zsidók 13:21).
Járj világosságban!
„Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.” (János 3:19)
Néhány hasznos megfigyelés a világosságban járásra vonatkozóan.
1) A bűn Isten ellensége, és a te ellenséged is. Jézus azt mondta, hogy nincs semleges terület. „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol” (Lukács 11:23). A semlegesség és passzivitás nem választási lehetőség, a bűnt ellenségként kell kezelned.
2) Légy őszinte önmagaddal és Istennel! Ne mentegesd a bűnt azzal, hogy ez egy „állapot” vagy „hajlam”. Nem csupán tévedtél – bűnt követtél el. Lehet, hogy zűrös múltad van, de most már te magad döntesz!
3) Ne ostorozd magad! Nem kell kárhoztatnod magad, csak ismerd be a bűnt! Azzal nem érdemelsz ki bocsánatot, ha nyomorúságosan érzed magad. A bocsánat kegyelemből van, hit által. Minden másodpercet, amit önostorozással töltesz, a Sátán rabol el tőled. Abban a pillanatban, amikor beismered a bűnödet Isten előtt, meg is tisztulsz tőle.
4) Ha újra elkövetted a bűnt, újra valld meg! „Nem fog belefáradni Isten, hogy megint hozzá jövök?” – kérdezed. Nem. Isten egyszer s mindenkorra elfogadta Jézus helyettes áldozatát minden bűnödért, ezért soha nem fog elutasítani. Ézsaiás azt mondta Isten népének: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézsaiás 55:7). Mindenekfelett pedig légy türelmes önmagaddal. Adj időt a Szentléleknek, hogy kifejlessze benned az erőt, amire szükséged van, hogy átformáljon régi természetedből, és segítsen legyőzni bűnös szokásaidat – hidd el, meg fog történni (ld. Filippi 1:6)
„…Bátorítsd őt!...” (5Mózes 1:38 NKJV)
Vannak olyan önjelöltek, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre; a többi embernek viszont rendszeresen szüksége van bátorításra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy bátorítsa Józsuét, aki majd az utódja lesz, mert nagy feladat vár rá. Még Pálnak is szüksége volt arra, hogy mások értékeljék. „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk… De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével… Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat…” (2Korinthus 7:5-6). Amikor kimutatod a másik ember felé, hogy értékeled őt, akkor Isten munkáját végzed! Sokszor gondolunk jó dolgokat a másik emberről, de nem mondjuk ki. A megbecsülés csak akkor ér valamit, ha kifejezzük! Egy pszichológus beszélgetett egyszer egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem akarta átvenni a családi vállaltot apja halála után, bár az nagyon gazdaggá tette volna. A fiú így magyarázta döntésér: „ Maga nem érti az apámmal való kapcsolatomat. Ő olyan ember volt, akit mindig hajtott valami, és mindig keményen dolgozott. Az volt a célja, hogy megtanítson arra, hogy csak magamra támaszkodjam, és úgy gondolta, hogy erre az a legjobb módszer, ha soha nem bátorít és soha nem dicsér meg. Minden nap játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy tízszer egymás után el kellett kapnom a labdát. Általában elkaptam nyolcszor vagy kilencszer, de a tízediknél mindent bevetett, hogy olyat dobjon, amit lehetetlen elkapni. Odavágta a földhöz, vagy magasan a fejem fölé dobta, hogy esélyem se legyen elkapni.” Kis szünet után, könnybe lábadt szemekkel így folytatta: „Ezért kell most elmennem; el akarom kapni a tízedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, sohasem elég jó az apja szemében. Ismerősen hangzik? A Biblia azt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Tehát mutasd ki mások felé a nagyrabecsülésed!
„… elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)
Úgy érzed, mintha valami hiányozna az életedből? Ide-oda futkosol, egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, hogy megtaláld? Amíg nem Istent állítod életed központjába, addig olyan ciszternákat vájsz, melyek nem tartják meg a vizet. Mind azt szeretnénk, ha szeretnének minket, és sikeresek lennénk, ezért a munkánkban vagy más emberekben keressük a kielégülést. De ha egy másik embertől vagy a jövedelmünktől várjuk azt, amit csak Isten tud megadni, akkor mindig rosszul fogunk járni. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik… Olyan lesz, mint a bokor a pusztában… Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:5-8). A megelégedést nem az adja, ha a „megfelelő emberek” vannak jelen az életedben, több pénzed van, nagyobb tekintélyed, vagy több mindent értél el. A nagyobb ház nem fogja megadni; csak többet kell majd takarítanod. A legújabb autó nem fogja elhozni; csak nagyobb részleteket kell fizetned. A munkahelyi előléptetéssel nem fogod elnyerni; csak még több lesz a stressz és hosszabb a munkaidő. Igen, több pénzt kapsz, de a levonások után, és miután megvetted mindazt, ami ahhoz kell, hogy az új imázsodat fenntartsd, ugyanott fogsz tartani, ahol eddig. Végül egy egész életet úgy fejezel be, hogy csak hiábavalóságot kergettél (ld. Prédikátor 2:11). Salamon azt mondta: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait [engedelmeskedj neki és bízz benne]! Erről szól az élet.” (Prédikátor 12:13 CEV). Ő, akit ma keresel, egész idő alatt ott volt, és készen áll arra, hogy találkozzon veled, amikor szükséged van rá. Csak be kell hívnod Őt!
Tanulj meg határt szabni!
„De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni.” Máté 14:23
Jézus elküldte hallgatóinak és rajongóinak sokaságát, hogy Atyjával tölthessen időt imádságban. Így megerősödve tudott visszatérni a tömeghez, és képes volt csodákat tenni. Gondolj bele, mielőtt egy repülőgép felszáll, az utaskísérők elmagyarázzák, hogy ha a gép veszélybe kerül, akkor először a saját oxigénmaszkodat kell felvenned, mielőtt másnak akarnál segíteni az övét felvenni. Végtére is, ha te nem jutsz elég oxigénhez, hogyan tudnál másokon segíteni? Nos, be vannak töltve a szükségeid? Ha nem, akkor ideje törődni magaddal, mielőtt kiégsz! Nem mehetsz végig némán az életen, remélve, hogy az emberek maguktól észreveszik, hogy tele van a hócipőd. Szólalj meg, különben továbbra is rád fognak zúdítani mindenféle problémát és feladatot. Ahhoz, hogy megerősödj, kezedbe kell venned az életedet. A túlterhelt embereknek tönkremegy a házasságuk, a szolgálatuk, az üzleti vállalkozásuk. Kudarcot vallanak a nevelésben, a kapcsolataikban, személyes törekvéseikben. Egy repülőgéphez hasonlóan, ha túl sok a terhed, te sem tudsz felemelkedni a földről. Ha tetteid indítóoka az, hogy másoknak akarsz kedvében járni, vagy jó benyomást akarsz tenni rájuk, akkor túl sokat vállalsz magadra, és nem éred el azt a magasságot, amit Isten tervezett számodra. Vagy lezuhansz, mert nem vetted tudomásul korlátaidat. Nem kell minden helyzetet neked megoldani! Félreértették Jézust, amikor elküldte a sokaságot? Valószínűleg. Mégis ugyanezt a döntést neked is meg kell hoznod. Azok az emberek, akik nem ismerik el szükségleteidet és nem tisztelik céljaidat, kiszipolyoznak, elterelnek utadról, a földhöz ragasztanak. Nos, mi a megoldás? Add bele, ami tőled telik, de tudd, hogy mikor kell azt mondanod: „Elég!”
