Amikor gondterhelt vagy
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)
Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink. A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik: 1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál. 2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni. 3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat. Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak. Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől. Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?” A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni. Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz: 1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). 2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között. Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked. A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép. Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább. A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik! Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel. Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni. Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel. Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.
János azt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3János 2). Miért mondott ilyet? Azért, mert a fizikai állapotunk, a testi egészségünk kapcsolatban áll a lelki jóllétünkkel. Az orvosok szerint a szorongás hatására gyengül az immunrendszer, a vérnyomás megemelkedik, és az ereket elzárja a koleszterin. Ez pontosan azt az állapotot idézi elő, amitől rettegsz! Tudtad, hogy az elsőéves orvostanhallgatók nagy százaléka felfedezni véli magán mindazon betegségek tüneteit, amelyekről éppen tanul? Van, aki még el is ájul, amikor először hall ezekről. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem” (Jób 3:25). Az aggodalom a Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Ha nem ismered fel a fondorlatos aggodalomkeltő manővereit, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megvesse a lábát a gondolataidban, és megfosszon a jogosan téged illető áldásoktól, beleértve az egészségedet is. Aggódsz az egészséged miatt? Írd fel ezeket az igéket egy kis lapra, és mindig tartsd magadnál: 1) „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat… Napjaid számát teljessé teszem” (2Mózes 23:25-26). 2) „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr” (Jeremiás 30:17). 3) „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek” (Példabeszédek 4:20-22). 4) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).
Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket! Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket: 1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8). 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17). 3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2). 4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18). 8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 9) „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20). 10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT). 11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8)
Céllal alkotva
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett…” (Efezus 2:10)
Isten olyan embereket használ, amilyen te is vagy; átlagos dolgozó embereket, akiknek családi kötelezettségeik és jelzáloghiteleiket vannak, és meglehetősen elfoglalt életet élnek. A Biblia azt mondja: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Figyeld meg ezeket a szavakat: „előre elkészített”! Az eredeti szövegben itt a „felkészít” szó áll, amit a sportban használjunk arra, amikor egy edző felkészíti csapatát, edzéseket tart, és rendelkezésükre bocsátja a szükséges felszerelést is ahhoz, hogy győzelmet érjenek el. Mi is választott eszközei vagyunk, mint hangszerek egy művész kezében. Honnan ismerhetjük fel egy hangszer valódi értékét? Úgy, ha a mester játszik rajta. Tedd tehát életedet a Mester kezébe, és figyeld, mire képes vele! „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Timóteus 1:9). Isten mindannyiunknak adott valamilyen ajándékot hatalmas választékából, ezért: „ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10). „ő adott… hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére” (Efezus 4:11-12). Még mindig azt gondolod, hogy az életed nem sokat ér? Jézus azt mondta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek leszek mindig…” (Máté 28:19-20 NCV). Nem csupán az arctalan tömeg része vagy; életed értékes, mert célja van, még az olyan napokon is, amikor teljesen alkalmatlannak érzed magad. Ezért „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak… viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget…” (Kolossé 3:23-24). El tudsz képzelni nagyobb ösztönzést, mint azt a pillanatot, amikor ott állsz Isten előtt, és hallod, amint azt mondja neked: „Jól van”, mert megtettél mindent, beleadtad a tőled telhető legjobbat?
„A magasság Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.” (Zsoltárok 57:3 Károli)
A Biblia tele van olyan emberekkel, akik talentumaikat arra használták, hogy áldássá legyenek mások számára: zenészek, kőművesek, varrónők, hajóépítők, tanítók, földművesek, halászok, írók, építészek, művészek, jószágigazgatók stb. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róma 12:6). Mégis sok ajándék, amit Isten nekünk adatott észrevétlen marad, és nem állítjuk használatba. Mac Anderson mondta: „A megélhetés és az élet két különböző dolog. A szenvedélyt nem lehet tettetni; ez az az üzemanyag, amely mozgásba hozza álmainkat, emiatt örülünk annak, hogy élünk…Az első lépés felismerni, hogy mit szeretünk. Mindenkinek van valamilyen különleges talentuma vagy érdeklődési köre; az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy ehhez illő hivatást találjunk, és a legjobbat hozzuk ki magunkból. Néha csak próbálkozások és tévedések után jövünk rá, hogyan – de mindez megéri a fáradságot. James Audubon (1785-1851) új helyekre költözött, új üzlettárssakkal társult, új üzletággal próbálkozott, mégis megbukott és csődbe jutott. Amíg rá nem jött, hogy neki magának kell megváltoznia, semmilyen sikert nem ért el. Szeretett a szabadban lenni, kiváló vadász és festőművész volt. Bejárta az Egyesült Államokat, megfigyelte és lerajzolta a madarakat, és ezzel jelentős helyet érdemelt ki a vadvilágot ábrázoló legnagyobb festők között. Ami azonban még ennél is fontosabb, munkája boldoggá tettem és megadta neki azt a lelki nyugalmat, amit egész életében keresett.” A zsoltáríró ezt mondja: „Istenhez kiáltok… aki véghez viszi velem tervezett célját” (Zsoltárok 57:3 NLT). Imádkozz, és kérd Isten útmutatását! Vedd számba erősségeidet és gyengéidet! Szerezz visszajelzést olyan emberektől, akik őszintén megmondják véleményüket neked. Ha rájöttél, hogy mi Istentől kapott célod, építsd aköré az életedet, és tégy „…mindent Isten dicsőségére” (1Korinthus 10:31)!
Első dolgod legyen reggel
„Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.” (Ézsaiás 50:4)
Íme, egy csodálatos ígéret Isten Igéjéből: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.” (Ézsaiás 50:4–5). Ézsaiás azt mondta, hogy Isten minden reggel felébreszti őt, és elmondja neki, mit kell tennie aznap, és mit kell mondania másoknak! Sőt, ez nem csupán egyetlen egyszer fordult elő vele, hanem minden reggel megtörtént.
El tudod képzelni, mennyire másként telne a napod, ha rászánnád az időt, hogy Istenre figyelj, mielőtt még felkelsz az ágyból? Isten megérteti veled, mit kell mondanod és mit kell tenned, még mielőtt belekerülnél az adott helyzetbe. Ő azt mondta: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17).
Gondolj bele, mekkora előnyt jelent ez az életben! Sőt, ami a legjobb az egészben: még ha nem is figyelsz, ha lelkileg nem is vagy épp a legjobban, ha nincs is sok tapasztalatod ebben a világban, Isten akkor is dolgozni fog rajtad minden reggel, amíg meg nem tanulod felismerni az ő hangját, és meg nem tanulsz válaszolni rá.
Meglepődtél? Nem kellene. Végtére is minden jó szülő ezt teszi a gyermekével, ha azt akarja, hogy felnőjön, éretté váljon, és élvezhesse az élet teljességét.
„Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)
Miért mondja Isten olyan sokszor a Szentírásban, hogy reggel szól hozzánk? Hiszen ő bármikor szólhat hozzánk, amikor csak akar. Két oka van rá, hogy a napunkat ezzel kezdje:
1) Azt akarja, hogy övé legyen az első hely az életedben. Ő akar első lenni fontossági sorrendedben, napi teendőid listájában. Ezért mielőtt bekapcsolnád a tévét, megnéznéd a telefonodat vagy az e-mailjeidet, vagy elvágtatnál otthonról, tanulj meg csendben lenni, és engedd, hogy Isten megmutassa és megértesse veled, mi fontos a napodban és az életedben. El fogsz ámulni azon, milyen megoldásokat, kreatív ötleteket és világos útmutatást ad. Rá fogsz jönni, hogy ígérete tényleg valóság: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23). Ha néhány hétig vagy hónapig így élsz, többé nem akarsz majd visszatérni a régi szokásaidhoz.
2) Tiszta lapra akar írni. Próbáltál már valaha beszélgetni valakivel, aki másra figyelt vagy mással foglalkozott? Legszívesebben otthagytad volna. De ha az illető igazán fontos számodra, akkor megpróbálsz olyan időpontot választani, amiről tudod, hogy akkor tényleg figyelni fog. Nos, Istennek fontos vagy, és ő beszélni akar veled! El tudod képzelni, mit veszítenél, ha nem hallanád meg, amit mondani akar, vagy nem értenéd meg, mit tervez számodra? Dávid király erejének egyik titka ez volt: „Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak” (Zsoltárok 5:3). Ahhoz, hogy sikeres légy, a reggeli rutinodban első helyen kell lennie az Istenre figyelésnek!
„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva…” (Efezus 4:16)
Senki sem szereti a másikat szembesíteni a dolgaival, de néha meg kell tenni. Ilyenkor légy egyenes és konkrét! A kedvesség nem azt jelenti, hogy diplomatikus és finomkodó vagy, szépíted a dolgokat, kerülgeted a forró kását, és megpróbálod valahogy enyhíteni a csapást. Ne csináld ezt! Mérlegeld, mit kell mondani világosan és félreérthetetlenül, aztán mondd ki kereken! Ha szereted a másik embert, légy vele egyenes! De vigyázz, ne használd a „szeretet” és „átláthatóság” szavakat az ítélkező lelkület álcázására! Sok emberre rákiabálnak, letorkolják őket, sőt sokakat egyenesen bántalmaznak szavakkal a szeretet nevében. Ne zúdítsd rá haragodat valakire a tisztesség nevében! Egyikük sem alkalmas arra, hogy másokat a hibáikkal szembesítsen, amíg alaposan meg nem vizsgáltuk, mi ösztönöz minket erre – beleértve a tudattalan késztetéseket is, hiszen mi is csak emberek vagyunk. Mindig vonakodj a szembesítéssel, soha ne vállald lelkes buzgalommal! Amikor konfrontálódnod kell, tedd azt egyenesen és konkrétan, de ugyanakkor szelíden, kedvesen, mindig azzal a vággyal, hogy az Isten szerinti jót hozd ez által a másik ember életébe. Sokkal inkább krisztusi a másik embert könnyek között szembesíteni, mint haragos, felemelt szavakkal. Még valami mindenképp fontos: a hallgatónak sosem szabad kételkednie, hogy szereted és elfogadod őt. Az igazi, őszinte szeretet azt mondja: „Valamit el kell mondanom neked. Tudom, hogy ez egyikünk számára sem könnyű, de tisztellek annyira, hogy egyenesen megmondjam. Törődöm veled, és elkötelezett vagyok a kapcsolatunk iránt; azt szeretném, hogy kihozd a benned rejlő legjobbat.”
Amikor szembesítesz valakit valamivel, légy konkrét, ne általánosíts! Például ne mond azt: „Te mindig olyan udvariatlan és barátságtalan vagy.” Inkább fogalmazz határozottan: „Tegnap eléggé udvariatlan voltál Kovács nénivel.” Az általánosítás olyan, mintha a személyt támadnád, ahelyett, hogy építő kritikát mondanál arról, amit teszel. Továbbá az ilyen közös általánosítások nem adják tudtára az illetőnek, hogy mit kellene tennie, miben kellene változtatnia, növekednie. Ne feledd kimutatni együttérzésedet! A hatékony mentor mindig megpróbálja magát tanítványa helyébe képzelni. John Erskine novellaíró megjegyezte: „Igazából egy lépést sem tettünk előre, amíg nem helyezkedtünk az ő nézőpontjába.” Biztosítsd a másik embert arról, hogy a támogatója vagy, nem az ellensége, és hogy az egyetlen vágyad, hogy megláthasd az ő sikerét. Miért olyan nehéz az embereknek elfogadni és feldolgozni a kritikát? Azért mert a szégyen körforgásában vannak, amely egész gyerekkorukig visszavezet. Soha nem érezték, hogy értékelik őket, úgy érezték, mintha mindig csak bírálnák őket, és azt mondanák, milyen haszontalanok és ostobák, emiatt most ösztönösen túl nagy erőt tulajdonítanak a kritikának. Csak akkor tudsz megfelelő módon közelíteni feléjük, ha ezt megérted. Építs az erősségeikre, tehetségükre és jellemükre, és bátorítsd őket! Érdemeld ki a szembesítésre való jogot! Azon legyél, hogy az esetek 97 %-ban megerősítést adj, így ha eljön az idő a maradék 3 %-ban, amikor keménynek kell lenned, szeretetd és bátorításod hihető lesz. Honnan tudhatná valaki, hogy az ő oldalán állsz, ha mindig csak negatív értékelést hall tőled?!
Egy jó mentor a nyilvánosság előtt megerősít, a helyreigazítást négyszemközt intézi el. A cél az, hogy segíts, nem az, hogy megbántsd a másikat. Ha nyilvánosan dorgálsz meg valakit, azzal megalázod, és lerombolod az önbecsülését. De ha a nyilvánosság előtt megerősíted, azzal építed önértékelését, önbizalmát, és ösztönzöd őt. Persze a dicséretednek őszintének kell lennie, nem csupán üres szavaknak! Ha őszintén dicsérsz valakit a nyilvánosság előtt, azzal a növekedés és a nagyszerűség magvait veted el a tanulóban. A jó mentor a kapcsolatokat állítja középpontba, nem a problémákat. Hajlamosak vagyunk vagy bizonyos személyekhez, vagy bizonyos ügyekhez kötődni. Vagy a másik ember foglalkoztat elsődlegesen, az ő érzései, kettőnk kapcsolata; vagy a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a kapcsolatot tartja elsőrendűnek, nem az elintézendő dolgokat. A mentorálásról szóló könyvében [Mentoring: The Strategy of the Master – Mentorálás: A Mester haditerve] Ron Lee Davis ezt írja: „Édesapám ilyen fajta mentor volt, úgy a családjában, mint a gyülekezetében, amelynek huszonöt évig volt a pásztora. Sokszor hallottam, hogy ezt mondja: »A másik személy mindig fontosabb, mint a probléma.« Mindennapjait e szerint az elv szerint élte, és ezt beépítette az én életembe is. Ma megpróbálom ugyanezt továbbadni.” Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy fussuk meg az előttünk álló pályát, és sikeresen célba érjünk. Arra hívott, hogy őrizzük meg a fáklya lángját, és adjuk tovább az utánunk következőknek. Ne elégedj meg pusztán azzal, hogy elvégezted a feladatodat, tégy meg mindent azért, hogy ez a munka továbbra is el legyen végezve, úgy, hogy tanítasz és kiképzel rá másokat. Jézus a mester-mentor ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz…” (János 14:12).
Néha vállalnod kell a konfrontálódást
Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). A szembesítés vállalásához három dolog kell: tartás, bátorság és óvatosság. Nézzük meg ezeket egyenként:
1) Tartás. Mivel Jézus biztos volt identitásában Isten Fiaként, nem kellett azon igyekeznie, hogy elnyerje a környezete tetszését és elfogadását. Ha szilárdan állsz abban, ki vagy Krisztusban, és mire teremtett mennyei Atyád, az szabaddá tesz arra, hogy vállald a konfrontációt, amikor szükséges, anélkül, hogy aggódnod kellene a népszerűség elvesztése vagy más negatív következmények miatt.
2) Bátorság. A farizeusoknak megvolt a hatalma ahhoz, hogy aláássák Krisztus jó hírnevét, és ez végül a keresztre feszítéshez vezetett. Ám ő ennek ellenére a szemükbe mondta az igazságot. Neked is ezt kell tenned. Késznek kell lenned arra, hogy felvedd keresztedet és kövesd őt, akkor is, ha ezzel vitát vagy sértődést váltasz ki. A konfrontálódás azt jelenti, hogy odaállsz valaki elé, a szemébe nézel, őszintén és szeretettel kezeled a problémát, mert értékesnek tartod a kettőtök kapcsolatát.
3) Óvatosság. Vigyázz, hogy Isten időzítését kövesd, ne a magadét! Könnyű hamis bátorsággal és virtuskodással provokálni másokat, hogy elérjük, amit akarunk. Könnyű arra hivatkozni, hogy a konfrontáció elengedhetetlen, amikor valójában csak az irányítást akarod átvenni. Kérd inkább Istent, mutassa meg, mikor, hogyan és hol konfrontálódj! A célod mindig az legyen, hogy a kapcsolat helyreálljon! Csakis így indulj el „meginteni atyádfiát”!
