„A szeretet… nem keresi a maga hasznát…” (1Korinthus 13:4)
Emlékszel a tékozló fiú példázatában szereplő idősebb testvérre? Ő akarta a fiúsággal járó kiváltságokat, de nem akarta a testvérséggel járó kötelezettséget. Nem tudta ünnepelni öccse hazatérését, és ez elvette az örömét. Lehet, hogy eddig másképp hallottad, de a bíráló szavaktól nem leszel jobban, csak még nyomorúságosabban fogod érezni magad, és életben tartod a problémát. A Biblia azt mondja: „…a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ha a saját véleményedet többre értékeled, mint a barátaidat, akkor a véleményedet fogod védeni, és a barátságaidat le fogod rombolni. Amikor konfliktusok támadnak, lépj egy lépést hátra, és nézd meg, mi az, ami igazán fontos! Add meg másoknak az ártatlanság védelmét! Ha magaddal van bajod, használd a fejed; ha másokkal, használd a szíved! Tanulj meg rugalmasabbnak lenni! Thomas Jefferson mondta: „Elvi kérdésekben légy sziklaszilárd; az ízlés dolgában ússz az árral!” Ne csinálj a bolhából elefántot, és ne veszekedj olyan dolgok miatt, amik végül egyáltalán nem számítanak! Légy nagylelkű másokkal, hiszen te is kegyelmet kaptál Istentől! Az érett szeretet lehetővé teszi annak, aki elbukott, hogy emberi méltóságát megőrizve juthasson ki a helyzetből. Ha egyszer kimondtad a véleményed, vonulj vissza! Az életben mindig lesznek nézeteltérések. Választhatsz: vagy gyomorfekélyt fognak okozni, vagy a dolgok mélyebb megértésére juttatnak el. Semmit ne reagálj túl! Ha konfliktus támad, használd arra, hogy tanulj belőle, ne vereségként éld meg! Ha komolyan gondolod, hogy jó kapcsolatokat akarsz építeni, élj a következő igék szerint: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4-5).
Megtérés, szolgálat, várakozás
„… miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát…” (1Thesszalonika 1:9–10)
Olvassuk el, mit írt Pál a thesszalonikai hívőknek: „Ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde (…) mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik (…) miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát” (1Thesszalonika 1:6–10). Ezeknek a hívőknek az élete három szóban összefoglalható: megtértetek, szolgáltok, várjátok. Nézzük meg ezeket egyenként, és figyeljük meg, mit tanulhatunk belőlük.
1) Megtérés. Ez megfordulást jelent, 180°-os fordulatot. Meg kell tagadnunk és el kell hagynunk testies gondolkodásmódunkat és önmagunkkal szemben elnéző viselkedésünket.
2) Szolgálat. Próbálj te szolgálni másokat ahelyett, hogy elvárnád, hogy mások szolgáljanak neked. Minden napod végén imádságban kérdezd meg: „Uram, jól szolgáltalak ma téged?” Mert a mások felé végzett szolgálattal Istennek szolgálsz.
3) Várakozás. Mit tennél ma másként, ha biztosan tudnád, hogy Jézus holnap visszajön? Változtatna ez a szokásaidon, a beszédeden, a viselkedéseden? Vannak, akik úgy élik az életüket, mintha Krisztus meggondolta volna magát visszajövetelét illetően. Vigyázz, nehogy te is így gondolkodj! Ő igenis visszajön! Nehogy készületlenül találjon! Törekedj arra, hogy minden nap hamarosan bekövetkező visszatértének tudatában élj. Ha így teszel, az megváltoztatja életedben a fontossági sorrendet.
„Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy.” (5Mózes 26:19)
Képzeld el, milyen megtiszteltetésnek vennéd, ha a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök meglátogatna, és egy éjszakára nálad szállna meg. Nem hagynál a mosogatóban szennyes edényeket tornyosulni, összeszednéd a padlón szerteszórt ruhákat, és kisúrolnád a kádat. Az egész házat csillogó-villogóra takarítanád! Nem mondanád, hogy aludjanak a garázsban, a lomtárban vagy a padláson, a saját hálószobádat adnád át nekik. Mindenféle módon ki akarnád mutatni tiszteletedet, hiszen jelenlétükkel ők is megtiszteltek téged. Most olvasd el ezt: „Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.” (Mózes 26:17-19). Lépjünk még tovább: amikor az ószövetségi papok szolgálatba léptek, végigmentek egy szertartáson, amit felszentelésnek nevezünk. Attól a pillanattól kezdve kizárólag Istenhez tartoztak, elkötelezték magukat arra, hogy mindenben engedelmeskednek neki. Azt kérded, mi köze mindennek hozzád? Nagyon is sok. Ha azt akarod, hogy Isten használjon, megdicsérjen és támogasson, akkor nem teheted meg, hogy csupán az életed egy jelentéktelen töredékét adod neki. El kell kötelezned magad arra, hogy az ő akaratát cselekszed! Ebbe beletartozik az időd, a tehetséged, a vagyonod, a tested, az elméd, a lelked, mindened. Isten teljes elkötelezettséget kíván.
„… megtisztítja… az Úr… mint az aranyat…” (Malakiás 3:3)
Amikor az aranyat nagy hőfokon tisztítják, először a salak jön a felszínre. Azután el kell választani az ezüsttől, ami kevésbé értékes fém, de gyakran belevegyül a nyers aranyércbe. van ebben egy fontos tanulság. Sokan nem tudjuk megkülönböztetni a jót a legjobbtól, ezért írja Malakiás: „megtisztítja… az Úr…, mint az aranyat”. Ezt a munkát Isten végzi, mert mi nem tudjuk, hogyan kell! Dávid, miután házasságtörést követett el Betsabéval, ezt írta: „Tiszta szívet teremts bennem, istenem, és az erős lelket Újítsd meg bennem!” (Zsoltárok 51:12). Dávid két dolgot kért imádságában: tiszta szívet és rendíthetetlenvágyat arra, hogy tisztaságban járjon.
A személyes bukás többnyire lassan, folyamatosan alakul ki, nem pedig egyetlen engedetlen tett eredménye. Akkor történik, amikor nem a megfelelő dolgokra összpontosítunk, és elhanyagoljuk lelki életünket. Ezért hív Isten egy magányos helyre, ahol nincs semmi, ami elterelné a figyelmünket, hogy megvizsgálja legtitkosabb gondolatainkat, és rányissa szemünket bizonyos dolgokra, melyek különös odafigyelést igényelnek. Ilyenkor rámutat mindarra, amit mentegetünk, vagy megpróbálunk eltitkolni mások elől. Ilyenkor kiszűri mindazt a szemetet, amit összegyűjtögettünk egész napunk során. Miután a hulladék elkerült az útból, sokkal tisztábban fogjuk látni a dolgokat, és képesek leszünk válaszolni Isten ösztönzéseire. Nincs mód arra, hogy mély, bizalmas kapcsolatban legyünk Istennel, ha nem tartjuk be a szabályt, melyről Jakab beszél: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket… szenteljétek meg a szíveteket… (Jakab 4:8).
