Az egyház te vagy
„hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére…” (Efezus 4:12)
Ha úgy gondolod, hogy az ország munkanélküliségi mutatói rosszak, akkor vess egy pillantást az egyházra! A tagság húsz százaléka adja a bevétel nyolcvan százalékát, és végzi a munka nyolcvan százalékát. A többi megelégszik azzal, hogy csupán külső szemlélője mindennek. Könnyű leülni hátul, bírálgatni és ezt mondani: „Miért nem tesz valamit az egyház a probléma megoldására?” Állj csak meg egy pillanatra: Te vagy az egyház, hát tegyél te valamit! Azt mondod: „De én elhagytam a gyülekezetemet, mert nem tetszik, ahogy ott a dolgok mennek.” Ezzel elhagytad Isten láthatatlan egyházát is, ami Krisztus teste? Ugye nem? Ahelyett tehát, hogy arról beszélnél, mit nem tesz meg a gyülekezeted, nézz a tükörbe, és kérdezd meg magadtól, mit teszel te az Úrért? Tudod milyen a karosszékben ülő edző? Olyan ember, aki kielemzi a meccset, amikor véget ért, bírálja a játékosokat, panaszkodik a játékvezető döntései miatt, és megelégszik azzal, hogy a stadionban üldögéljen inkább nézőként, mint játékosként. Hahó! Elkötelezettség kell ahhoz, hogy órákat tölts edzéssel, tudva, hogy a tömeg ki fog fütyülni, az ellenfél támadni fog, a pályáról pedig kimerülten és piszkosan fogsz távozni. A Biblia azt mondja, hogy a pásztorod feladata az, hogy: „felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak…” (Efezus 4:12-14). Gondolkodj el ezen!
„…Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.” (Nehémiás 3:5)
Egyszer egy focicsapat csúnyán vesztésre állt. Az edző az oldalvonalról kiáltozott a csapatkapitánynak: „Add át a labdát Calhounnak! Add át a labdát Calhounnak!” A játékosnak már elege volt mindenből, és keserűségében végül visszakiáltott: „Mester, Calhoun nem kéri a labdát!” Tegnap azokról beszéltünk, akik szívesebben lesznek nézők, mint játékosok. Ma beszéljünk azokról, akik benne vannak ugyan a csapatban, de nem adják bele a szívüket. Jeruzsálem falainak újjáépítése idején Nehémiás azt írta: „A következő szakaszon a Tekóa-beliek javítgattak. Előkelőik azonban nem tették oda vállukat a munkába.” (Nehémiás 3:5 NIV). Ezek az emberek két általánosan elterjedt betegségben szenvedtek, amit így ismerünk: „kényelmes elkötelezettség” és „korlátozott részvétel”. Minden olyan emberre, aki beteljesíti álmát, jut száz másik, aki csupán beszél róla. Azt mondod: „Most a változatosság kedvéért adakozzon valaki más!” Ha valaki más fog vetni, akkor valaki más fogja aratni is azt a termést, ami a te aratásod lehetett volna. Megfelel ez neked így? A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Ha Isten áldásai nem áradnak át rajtad, akkor nem fognak hozzád áramlani sem. Gondolkozz hosszú távon! A mennyben csak azok a kincsek gyűlnek, amikről itt lemondtunk. Pál ezt mondja: „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20). Minden alkalommal, amikor Isten az idődet, a pénzedet vagy a tehetségedet kéri, emlékezz rá, hogy Krisztus mit adott fel érted!
Figyelmes hallgató vagy?
„hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére…” (Efezus 4:12)
Ha úgy gondolod, hogy az ország munkanélküliségi mutatói rosszak, akkor vess egy pillantást az egyházra! A tagság húsz százaléka adja a bevétel nyolcvan százalékát, és végzi a munka nyolcvan százalékát. A többi megelégszik azzal, hogy csupán külső szemlélője mindennek. Könnyű leülni hátul, bírálgatni és ezt mondani: „Miért nem tesz valamit az egyház a probléma megoldására?” Állj csak meg egy pillanatra: Te vagy az egyház, hát tegyél te valamit! Azt mondod: „De én elhagytam a gyülekezetemet, mert nem tetszik, ahogy ott a dolgok mennek.” Ezzel elhagytad Isten láthatatlan egyházát is, ami Krisztus teste? Ugye nem? Ahelyett tehát, hogy arról beszélnél, mit nem tesz meg a gyülekezeted, nézz a tükörbe, és kérdezd meg magadtól, mit teszel te az Úrért? Tudod milyen a karosszékben ülő edző? Olyan ember, aki kielemzi a meccset, amikor véget ért, bírálja a játékosokat, panaszkodik a játékvezető döntései miatt, és megelégszik azzal, hogy a stadionban üldögéljen inkább nézőként, mint játékosként. Hahó! Elkötelezettség kell ahhoz, hogy órákat tölts edzéssel, tudva, hogy a tömeg ki fog fütyülni, az ellenfél támadni fog, a pályáról pedig kimerülten és piszkosan fogsz távozni. A Biblia azt mondja, hogy a pásztorod feladata az, hogy: „felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak…” (Efezus 4:12-14). Gondolkodj el ezen!
„…Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.” (Nehémiás 3:5)
Egyszer egy focicsapat csúnyán vesztésre állt. Az edző az oldalvonalról kiáltozott a csapatkapitánynak: „Add át a labdát Calhounnak! Add át a labdát Calhounnak!” A játékosnak már elege volt mindenből, és keserűségében végül visszakiáltott: „Mester, Calhoun nem kéri a labdát!” Tegnap azokról beszéltünk, akik szívesebben lesznek nézők, mint játékosok. Ma beszéljünk azokról, akik benne vannak ugyan a csapatban, de nem adják bele a szívüket. Jeruzsálem falainak újjáépítése idején Nehémiás azt írta: „A következő szakaszon a Tekóa-beliek javítgattak. Előkelőik azonban nem tették oda vállukat a munkába.” (Nehémiás 3:5 NIV). Ezek az emberek két általánosan elterjedt betegségben szenvedtek, amit így ismerünk: „kényelmes elkötelezettség” és „korlátozott részvétel”. Minden olyan emberre, aki beteljesíti álmát, jut száz másik, aki csupán beszél róla. Azt mondod: „Most a változatosság kedvéért adakozzon valaki más!” Ha valaki más fog vetni, akkor valaki más fogja aratni is azt a termést, ami a te aratásod lehetett volna. Megfelel ez neked így? A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Ha Isten áldásai nem áradnak át rajtad, akkor nem fognak hozzád áramlani sem. Gondolkozz hosszú távon! A mennyben csak azok a kincsek gyűlnek, amikről itt lemondtunk. Pál ezt mondja: „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20). Minden alkalommal, amikor Isten az idődet, a pénzedet vagy a tehetségedet kéri, emlékezz rá, hogy Krisztus mit adott fel érted!
Engedd, hogy Isten fegyelmezzen!
„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:19)
Isten helyreigazítása alázatra késztet. Amikor ezt teszi, három lehetőségünk van:
1) fellázadunk ellene;
2) magyarázkodunk és kifogásokat keresünk;
3) elfogadjuk fegyelmezését, és visszatérünk a helyes ösvényre.
De tartós változás el sem kezdődhet addig, amíg el nem fogadod, hogy Isten feltétel nélkül szeret úgy, ahogy vagy. Enélkül hiábavalóan folyton azzal fogsz próbálkozni, hogy megváltoztasd magad, és ezzel kiérdemeld szeretetét és elfogadását. Az igazság az, hogy az már a tiéd, csak éppen nem tudod! Sokan úgy gondolják, hogy önmagunk elfogadásával mentegetjük azokat a dolgokat, melyek rosszak bennünk. Tévedés! Nem tudod igazán elfogadni Isten helyreigazítását, amíg nem érted meg világosan, hogy ő mennyire szeret téged. Enélkül fegyelmezését elutasításnak fogod értelmezni, és viselkedésed helytelenítését személyed elítélésének. A lelki növekedéshez hinned kell, hogy Isten elkötelezte magát melletted, és ennek különösen akkor kell tudatában lenned, amikor megfenyít valami miatt, vagy olyan úton vezet, amit nem értesz. Az ilyen időkben rendíthetetlenül kell bíznod irántad való szeretetében. Pál apostol meg volt győződve arról, hogy semmi sem választhatja el őt Isten szeretetétől (ld. Róma 8:38–39). A Jelenések könyve 3. fejezetében Isten mindannyiunkhoz szól, amikor ezt mondja: „akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem.” Isten szeretetének és elfogadásának egyik legerősebb bizonyítéka az, amikor megfenyít minket. Sőt, akkor kell aggódnod, ha nincs jelen életedben Isten fegyelmezése! Ha tehát most valamiben helyreigazító munkáját érzed, örülj neki! Azt jelenti, hogy jó dolgokat tartogat számodra.
Figyelmes hallgató vagy?
Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!" (Lukács 8:18)
Ahhoz, hogy jó hallgató légy, figyelmesen kell tudnod hallgatni. Ez aktív cselekvés. Figyelj oda! Senki sem szeret a falhoz beszélni, tehát adj visszajelzéseket átfogalmazással, tisztázással! Ha megpróbálod más szavakkal megfogalmazni a hallottakat, az neked is segít abban, hogy jobban megértsd. Tisztázni azt jelenti, hogy kérdéseket teszel fel, amíg teljesen világos nem lesz számodra, hogy mit értett a másik azon, amit mondott. A visszajelzés azt jelenti, hogy megosztod a saját gondolataidat és érzéseidet, de nem elítélően. Másodszor, próbálj együtt érzően hallgatni. Lehet, hogy nem tetszik, amit a másik mond, de gyakran felismerjük, hogy ha mi volnánk abban a cipőben, valószínűleg mi is hasonlóan éreznénk. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!" (Róma 12:15). Ezt jelenti az empátia. Aztán próbálj nyitottan, elfogulatlanul hallgatni! A szelektív hallgatás, a védekező hallgatás, a megszűrt hallgatás nem nyitottság. Úgy hallgasd, mintha antropológus volnál, a másik személy pedig egy idegen bolygóról érkezett volna; a szokásai, hiedelmei és gondolkodásmódja különbözik a tiedtől, te pedig megpróbálod megérteni őt. Végül, hallgass tudatosan! Összhangban van a tényekkel, amit a másik állít? Következetes abban, amit mond? Ha figyelmesen, együtt érzően és nyitottan hallgattad, és még mindig nem érted az o álláspontját, nem kell rögtön támadásba lendülnöd! Várj, és gyűjts több információt! Kérdezd meg, tudna-e többet is mondani erről, vagy tudna-e konkrét példát mondani rá? Vagy mondhatod ezt is: Köszönöm, hogy megismertetted velem a te szemszögedet. Majd gondolkodom rajta." Vagy: Ez érdekes, még sosem gondoltam át ebben a megvilágításban." Vagy: Van némi igazság abban, amit mondasz. Mondj még valamit róla!" Jézus tudott hallgatni. A hallgatás művészete olyan krisztusi képesség, amit fejlesztened kell magadban!
Sáskák
„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)
A bibliai időkben az emberek jobban féltek a sáskarajok felhőitől, mint ellenségeik egyesített haderőitől. A sáskarajok szó szerint el tudták sötétíteni a napot, felemészteni minden láthatót, és elpusztítani egy országot. Megállíthatatlanok voltak! Mi a sáskák üzenete?
1) Ne add fel, a győzelem egészen bizonyos! A sáska nem nagy, de bátor! Ha nem jut be az ajtón, bemegy az ablakon. Ha nem jut be az ablakon át, akkor az ereszcsatornán mászik le, és előbukkan a veranda alól. De soha nem adja fel. Tehát imádkozz tovább, higgy tovább, küzdj tovább – biztos a győzelmed. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Lelkipásztor, száz „sáska” többet tud tenni azért, hogy a települést megnyerje Krisztusnak, mint ezernyi padban ülő.
2) Egyedül nem megy, de együtt képesek vagyunk rá! A sáskák csapatban dolgoznak. Vannak, akiknek problémát jelent másokat beengedni az életükbe. A félelem, a bizonytalanság vagy a büszkeség miatt nem akarunk senkivel sem beszélni, vagy megnyílni mások előtt, és beismerni, hogy szükségünk van valamire. Ahhoz, hogy elvégezd a küldetésedet, a megfelelő emberekkel kell körbevenned magad. Gyenge, megelégedett, laza, középszerű emberekkel nem tudsz futni. Nem, neked olyan emberekre van szükséged, akikben vágy van az élet után, és éheznek Istenre. Isten országában a matematika másképp működik: „Egy szembe tud szállni ezerrel, kettő pedig el tud űzni tízezret” (ld. 5Mózes 32:30). „Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).
A sáskák igazából nem is tudnak repülni – a szárnyaik túl keskenyek. De a saját magasságuk kétszázszorosára fel tudnak ugrani. És az időzítés a lényeg! A sáska vár, amíg megindul a szél; akkor felugrik, és a szél elviszi a céljához. Mi tehát a sáskák üzenete?
1) Amikor Isten mozdul, feltétlenül mozdulj te is! Egy sáska nem tudja irányítani, hogy merre menjen, vagy a széllel szemben repülni; nem tudja kijelölni magának az útvonalat, sem megváltoztatni az útirányt. Nem, teljesen rá van utalva a szélre. Hálásak lehetünk Istennek az önsegítő könyvekért és a vezetői szemináriumokért, stb. De eljön majd a pillanat, amikor Istenben kell bíznod, fel kell ismerned az Ő időzítését, ugranod kell hittel, és hagyni, hogy Szentlelkének szele elvigyen oda, ahová menned kell. Semmilyen erőfeszítésed és megerőltető szárnycsapkodásod nem fogja ezt elérni.
2) Maradj érzékeny a szélre! Isten az, és nem te, aki meghatározza életed célját. Ő az, aki meghatározza a lehetőségeid idejét. De a szellemi fásultság eltompíthatja az érzékeidet, és oda vezethet, hogy elszalasztod az alkalmat. „Noha mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten Igéjének alapigazságaira” (Zsidók 5:12 NIV). Lehet, hogy szárnyalás helyett szétesőben van az életed, mert hagytad, hogy Isten tüze kialudjon a szívedben. Nos, még nincs túl késő! A szél ismét fújni fog. Kezdj hát el imádkozni: „Uram, lehet, hogy korábban elszalasztottam a lehetőséget, de most nem fogom. Nem akarom úgy végezni, hogy azt kelljen mondanom, bárcsak megtettem volna valamit, amit nem tettem meg, és nem azért, mert Te nem álltál készen, hanem azért, mert én nem voltam készen.
Van még egy fontos lecke, amit a sáskáktól megtanulhatunk: ahelyett, hogy valakit követnénk, mutassuk az utat! Ha mindig abban reménykedsz, hogy valaki majd kézen fog, és megmondja, hogyan is alakul ez az egész, akkor sohasem fogsz sehová eljutni. „A sáskáknak nincs királyuk [vezetőjük], mégis… vonulnak.” Figyeld meg ezt a szót: „vonulnak”. Felmerült már benned, hogy Isten talán arra hívott el, hogy utat törj és diktáld a tempót? Már évek óta ülsz a templomban, és hallottad a sok-sok prédikációt; most „itt az ideje, hogy átkelj a Jordánon, és birtokba vedd azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked” (ld. Józsué 1:11).
De azt mondod: „Az én családomban soha senki nem tett ilyet korábban”. Jó, akkor te leszel az első! Kire fogsz hallgatni? Terméketlen múltad hangjaira, vagy arra az Istenre, aki azt mondja neked: „Légy erős és bátor… mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9). Az, hogy egyesek őrültségnek tartják az ötleteinket, természetes velejárója minden sikertörténetnek. Amikor Isten mozdul, Ő nem egy célcsoportot bíz meg, és nem bocsátja szavazásra a dolgot. Nem, Ő olyan valakit keres, mint Ézsaiás, aki ezt mondja: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8). Azután jótáll értük, felkészíti és kiküldi őket, hogy „fej, és nem farok… felül, és ne alul” legyenek (5Mózes 28:13 KJV). Ezt ne feledd. Azok az emberek pedig, akiket Isten használ, olyanok, akikre Ő sikert bízhat; olyanok, akik ezt mondják: „Az én szárnyaim túl kicsik voltak ahhoz, hogy ilyen messzire utazzam. Nem az én szárnycsapkodásom juttatott el idáig, hanem Isten.”
TARTS SZÜNETET!
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)
Egy kiránduló két nehéz táskával ballagott az úton harminckét fokos hőségben. Egy kisteherautó megállt mellette, a sofőr kiszólt neki, hogy ugorjon fel a platóra. Később, amikor a teherautó vezetője hátranézett a visszapillantóban, azt látta, hogy a kiránduló a teherautó hátuljában áll, és még mindig rajta van a két táska! Mosolygunk a történeten, de ahogy Jon Walker rámutat, sokan közülünk „felszállunk a hit teherautójára, de még mindig magunkon cipeljük terheinket, mert azt gondoljuk, hogy azok függetlenek az utazásunktól. Azt hisszük, hogy Isten minket tud hordozni, de a terheinket nem… A zsoltáros azt mondta: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Nyugodj meg az ő erejében és kegyelmében… bízz abban, hogy Ő a te érdekedben tesz mindent. A nyugalom függőségi helyzetet feltételez. Egyik jele annak, hogy nem nyugszol meg az Úrban… ha aggódsz… ha úgy érzed, a saját kezedbe kell venned az irányítást… Legközelebb, amikor úgy érzed, elborítanak a dolgok… ölj le egy fotelbe, „Légy nyugton, és tudd, hogy [Ő az] Isten…” (Zsoltárok 46:10 KJV).”
Ebben az esetben a „légy nyugodt” parancs a héber rapha igéből származik, ami azt jelenti: „elhagyni… elengedni… feladni”. Már épp elég ideig küszködtél; add át terhedet a Teherhordónak! Tedd le! Ehhez két dolgot kell tenned. Először: gyakorold a nemet mondást! Ha mindig elérhető vagy, végül annyira túlfeszített leszel, hogy senkinek nem leszel semmi hasznára. Jézus nem próbált meg mindenkinek megfelelni. Imádkozott, megkapta a teendők listáját Istentől, és ahhoz ragaszkodott. Isten arra adja meg a kegyelmét, hogy azt tedd, amit Ő parancsolt, nem arra, amit te gondolsz, vagy amit mások szeretnének. Másodszor: értékeld az egyedüllétet! Kapcsold ki a csipogód és a mobiltelefonod! A rendezett elme jele az a képesség, hogy tudsz csendben, nyugton ülni egy helyben, és szívesen időzöl önmagad társaságában.
Válaszd mindig a jobb utat!
„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)
Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük. Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik. Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni. Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban. Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.” Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31). Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!
