Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Heti Elmélkedő II.

2017. október 06. 14:11 - Andre Lowoa

Megoldás másként

Írta: Dr. Mikoliczné Virág


Félve érdeklődtem egyik kedves ismerősömtől, miként alakult helyzete a munkahelyén. Legutóbb ugyanis panaszkodott, hogy ellenséges légkör veszi őt körül. Legnagyobb meglepetésemre most arról számolt be, hogy minden egészen megváltozott. A közmunka program keretében számos új munkatárs érkezett, és megszűnt az a belterjesség, ami bennfentesekre és kirekesztettekre osztotta a kollégákat. Az előzmények ismeretében ámulva hallgattam őt, és nemcsak annak örültem, hogy a könnyek helyett mosolyt látok, hanem, hogy Isten látni engedett valamit abból, mennyire gazdag az ő tárháza, milyen kimeríthetetlenek lehetőségei...

Csüggedéseink oka gyakran az, hogy nem látjuk kibomlani azt a megoldást, amit mi annak vélünk. Énekeljük, hogy "Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd...", közben pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy Isten a mi elképzelésünk szerint oldja meg a problémákat. Pedig ő, legtöbbször nem onnan közelít, ahonnan mi, és nemcsak azt akarja munkálni, amit mi fontosnak tartunk. Érdemes elengedni saját sémáinkat, és helyette inkább arra várni, miként akarja az Úr előrevinni tervét, amiben – kegyelméből – nekünk is részünk lehet.

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak útjaim a ti útjaitoknál és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézs 55,8)





NE FÉLJ!


Ne félj! – ezeket a szavakat többször is olvashatjuk a Bibliában. Bizonyos helyzetekben ezt jogosan értelmezhetjük így: Ne félj Jézustól! A Sátán is biztat ezzel: Ne félj Jézustól! Ne tarts tőle, ne vedd komolyan! Csak egyike ő a jelentős személyiségeknek.

De ha látja rajtad az Isten iránt ébredő érdeklődésedet, akkor taktikát vált, s már így bíztat: Jézustól félj! Megnyomorít, kizsákmányol, maradi leszel…

Jézus határozott felszólítása nem céltalan: ha hiszel neki, mostantól új életed lesz, ember halász leszel – ne félj!

(A debreceni BSz csendes nap – okt. 01. – záró szolgálata /Vincze András/ alapján)

És mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! (Lk 5,10)





Teher alatt nő a pálma!


Bizonyára ismerősen hangzik a latin eredetű idézet: Palma sub pondere crescit! A mondás valószínűleg abból a felismerésből fakad, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához. Ahogyan az egyre nehezedő leveleket húzza saját súlyuk, úgy engednek teret a többi levél számára is a növekedéshez. Ezért minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is.

A fenti mondás ezért arra utal, hogy az ember teste, lelke, személyisége akkor fejlődhet egészséges módon, ha azt megfelelő időben és kellő mértékben nehézségek és próbák érik. Ha pedig valakit még a széltől is óvnak, és az élet próbásabb eseményeit cukormázba vonják számára, akkor ez kárára lesz, mert nem erősödik kitartása és problémamegoldó képessége.

Minap egy áruház könyvespolcán kamaszlányoknak készített könyvön akadt meg tekintetem. A kiadvány a menstruáció várható nehézségeire segít felkészíteni a tiniket. A tájékoztatás mellett, a hónap mindegyik napjához volt valami "jó tanácsa" is: melyik napon milyen érzésekre és történésekre figyeljen fürkészően a kötet ifjú olvasója. Végül pedig még jegyzetelésre is kaptak lehetőséget: 1-31-ig ott sorakoztak a hónap napjai, és mellettük ez a kérdés árválkodott: Mit éreztél ma? – majd következett a kipontozott rész a válaszhoz.

Amikor a felkészítés bölcs szándékával megveszi ezt a könyvet serdülő csemetéjének valamelyik szülő, akkor ez a kiadvány arra is késztetni fogja olvasóját, hogy folyamatosan fürkéssze érzéseit. Így, a még fejletlen személyiségű fiatal "tudományos forrásból" kap ösztönzést arra, hogy állandóan "hőmérőzze" érzelmeit, figyelje teste és lelke rezdüléseit. Ezzel kezdetét veszi, és szüntelenül erősödik az önmaga körüli forgolódás.

A könyvecske nem a próbák megoldására és elviselésére készít fel, hanem arra, hogy olvasója ott is nehézséget szimatoljon, ahol szinte nincs is mit észrevennie.

Egy másik könyv, a Biblia, viszont ilyet sohasem tesz, mert nem bíztat arra, hogy igyekezzünk kicselezni és megúszni a próbákat. Mint ahogy arra sem olvasunk benne felszólítást, hogy ízlelgessük, boncolgassuk, vagy naplóban örökítsük meg a nehézségek idején felbukkanó érzéseinket.

A Szentírás arra buzdít, hogy a próbákban legyünk kitartóak, és a nehézségek elhordozásához Istentől kérjük az erőt. Urunk, az övéinek sem ígér cukormázzal bevont életet, rózsaszín felhőcskéket és szellőtől is védett oázisokat, de azt igen, hogy sohasem hagy magunkra. Nála megnyugvást találunk, bátorítást és erőt meríthetünk minden időben.


Horváth Mária / Pécel

Jézus tanácsa a próbákhoz: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."
(Mt 11,28)


Üssenek tovább

A 19. században a Kaukázusban egy néptörzs Samül fejedelem vezetésével felszabadult a török szolgaság alól. A felszabadulás után a fejedelem hozzá akarta segíteni népét a gazdasági jóléthez. Elsőként szigorú törvényt hozott népe játékszenvedélye ellen. Akit rajtakaptak azon, hogy szerencse- vagy kockajátékot űz, azt nyilvánosan meg kellett korbácsolni. Egyszer azután megtörtént, hogy a fejedelem saját édesanyját érték tetten tiltott játék közben. Vajon a fiú kiszolgáltatja édesanyját a nyilvános megkorbácsolás büntetésének? Lehetetlen! A fejedelem azonban személyre való tekintet nélkül hozta a törvényt, a törvény a maga jogát követelte, az egész nép tekintete rajta függött. Mit tegyen a fejedelem? Samül három napra bezárkózott. Nyugodtan el akart gondolkodni azon, hogy édesanyja fiaként hogyan lehet és maradhat igazságos fejedelem a népével szemben.
Ezután megtörtént a hihetetlen. Samül fejedelem kiadta a parancsot édesanyja nyilvános megkorbácsolására. Amikor édesanyját nagy tömegtől körülvéve nyilvánosan odakötözték a cölöphöz, a fejedelem felkiáltott: „Kezdjétek!” Mielőtt azonban még a hóhérsegédek végigszánthattak volna az édesanyja hátán, a fejedelem az édesanyja elé vetette magát, és saját hátán fogta fel az ütéseket. A legények visszahőköltek. Samül fejedelem azonban fennhangon parancsolta, hogy üssenek tovább. Így vette magára az egész büntetést, amit az édesanyja érdemelt meg. A törvénynek így teljesen eleget tettek, édesanyja azonban sértetlenül távozott.
Igaz történet ez az anya iránti fiúi szeretetről. Ez az eset bibliai módon teszi számunkra nyilvánvalóvá, hogy mit jelent az isteni kegyelem. Nem a büntetés elhagyását, hanem a büntetés végrehajtását az ártatlan helyettesen. Mindannyian kiérdemeltük Isten büntetését a bűneinkért. De Isten Fia, aki tökéletesen bűntelen volt, magára vette a büntetést a mi bűneinkért, ahogyan azt az Ézsaiás 53,5-ben olvassuk: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen!” A büntetés az egyetlen bűnnélkülit sújtotta, amikor ő meghalt értünk a golgotai kereszten. Ezért, és csak ezért vagyunk szabadok. Az emberi kegyelem ezt mondja: Szemet hunyunk felette, felejtsük el; noha megérdemelted, de most a kegyelmet a törvény elé helyezzük. Ez a büntetés elengedése, amikor sérül a jog. Az isteni kegyelem, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme azonban egészen más. A Szent és Igaz a legrettenetesebb halált szenvedte el értünk, istentelenekért és nem igazakért a kereszten. Ő a Közvetítő, aki szenvedése és halála által megbékéltette a bűnösöket Istennel. önmagán hajtatta végre a büntetést a mi bűneinkért, a büntetést az ártatlanon hajtották végre, aki sohasem vétkezett.

(Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek c. könyv, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).

Vonások

Egyetlen perc alatt szétosztottuk magunk közt az újszülött vonásait. Földi életének második órájában még nem volt sem képessége, sem késztetése arra, hogy alkalomhoz és társasághoz illően rendezze arckifejezését. Ő egyszerűen csak aludt, és közben hasonlított. Azóta – gesztusait és fintorait látva – felhagytunk a rokon-azonosítással, és boldogan vesszük tudomásul: ember született ismét, előre eltervezett egyéniség. Nem a rokonok összerakó játéka, hanem Isten teremtő fantáziájának lenyomata ő.
Újjászületett keresztyénként mi is hordozunk vonásokat: annak a lelki vezetőnek, családnak a sajátosságait, akiket használva Isten örök élettel ajándékozott meg. Természetes jelenség ez, de a vonások sosem lehetnek fontosabbak magánál az életnél. Ha a gyermek nem fejlődik, nem növekszik, ostobaság lenne azzal foglalkozni, kire hasonlít. Az életmentés ennél sokkal fontosabb: rá kell vezetni az életben maradás feltételére, a táplálkozásra, hogy növekedjen.
A lelki növekedés alapja az Igével való táplálkozás, annak beépítése gondolkodásunkba és életgyakorlatunkba. Erre kell összpontosítanunk, és erre kell buzdítanunk mindenkit. Mivel beleszülettünk Isten családjába – ha beleszülettünk! -, arra fogunk hasonlítani, aki minket újjászült,
aki családjának a feje: Jézus Krisztusra. Hasonlóságunk pedig nem utánzás, hanem engedelmesség által bontakozik ki, ez nagy különbség! Mások utánzása nevetségessé, görcsössé tesz, amíg a Krisztusnak való engedelmesség nemessé érleli az ember jellemét.


„A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek." (Préd 8,1)
komment
süti beállítások módosítása