Másokat szolgálj, ne önmagad!
Földi életed végén meg fogsz állni Isten előtt, és Ő megnézi majd, hogy mennyire szolgáltál másokat az életeddel. A Biblia azt írja, hogy „mindannyian személyesen fogunk számot adni Istennek.” (Róma 14,12, NLT ford.)
Gondolkozz el ezen. Egy nap Isten összeveti, hogy mennyi időt és energiát szántál önmagadra, és mennyit fektettél a másoknak való szolgálatba.
Akkor minden énközpontú, önző mentségünk üres kifogás lesz: "túl elfoglalt voltam", "megvoltak a saját céljaim", "túlságosan belefeledkeztem a munkába, a szórakozásba vagy a nyugdíjra való felkészülésbe" stb. Erre Isten válasza ez lesz: "Sajnálom, a válasz rossz. Én megteremtettelek, megváltottalak és elhívtalak téged, és azt a parancsot adtam neked, hogy szolgáló életet élj. Mi az, amit nem értettél ebből?"
A Biblia figyelmezteti a nem hívőket, hogy Isten "kitölti majd a haragját és dühét azokra, akik önmaguknak élnek." Azok pedig, akik hisznek, elveszíthetik a jutalmat, ami az örökkévalóságban várna rájuk. (Róma 2,8)
Csak akkor élünk igazán, ha másokat segítünk és szolgálunk. Jézus azt mondta, "ha meg akarod menteni az életed, elveszíted azt. Egyedül azok fogják valaha is megtudni, hogy mit jelent igazán élni, akik feladják az életüket értem és a Jó Hírért." (Mk 8,35 TLB fordítás; lásd még: Mt 10,39; 16,25; Lk 9,24; 17,33)
Ez az igazság annyira fontos, hogy ötször olvasható az evangéliumokban. Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel, mert az élet szolgálatból áll. Isten azt akarja, hogy megtanulj másokat önzetlenül szeretni és szolgálni.
Beszéljetek róla:
- Milyen hatással van rád az, amikor másokat szolgálsz?
- Miért akarja Isten, hogy megtanuljunk másokat szeretni és szolgálni? Mit mond el ez Őróla?
- Milyen szolgálatra hívott el Isten, amivel kapcsolatban te úgy gondolod, hogy nincs elég időd vagy energiád rá?
Az élet nem véletlen, szeszélyes szerencsétlenségek sorozata. Az élet nem abszolút tervezetlen. Az élet nem értelem nélküli. Isten tudja, hogyan mennek a dolgok. Ő szövi a szövetet az életedben, és a kárpitban vannak világos és sötét szálak – vidám és szomorú idők – ezek adják a gazdagságot, a mintázatot, a színt az életedben. Semmi sem történhet az Isten gyermekeinek életében az Isten engedélye, jóváhagyása nélkül. Minden át megy az Atya "szűrőjén”.
Ne értsd félre. Nem azt mondom, hogy minden, ami történik az életedben, az Isten tökéletes akarata. Ez nem igaz. Van rengeteg olyan dolog, ami nem Isten akarata. Ha bűnt követsz el, az nem Isten akarata. Ha valaki ellened követ el bűnt, az nem Isten tökéletes akarata.
Isten szakértője annak, hogy jót hozzon ki a rosszból. Megőrizhette volna Pált a börtöntől Filippiben, ehelyett engedte, hogy Pál börtönbe kerüljön. Ennek eredményeként a börtönőr megtért. Isten megőrizhette volna Jézust a kereszttől, de ő engedte neki – a saját Fiának – hogy keresztre menjen. Engedte neki, hogy szenvedjen, hogy meghaljon. Ebből hozott ki bármi jó dolgot? Azt kell mondanom, hogy igen!
Isten úgy látta jónak, hogy a keresztre feszítést a feltámadásra fordítsa. Azok a dolgok, amiket legjobban szeretnél eltávolítani az életedből, gyakran épp azok, amiket Isten használni akar a formálásodra, hogy olyan hívővé válj, amilyennek ő akar téged, hogy legyél. Használni akarja a problémákat a jó dolgokhoz az életedben. Van valami, ami sokkal fontosabb a szenvedésednél. Az, hogy mit tanulsz a szenvedésekből. Isten ellenőrzése alatt tart.
Akkor hát mi a kulcs? Mi a válaszunk? A válaszunk túllátni a fájdalmakon. „Ezért tehát soha nem csüggedünk. Ezek a pillanatnyi szenvedések örök, dicsőséges, biztos jutalmat hoznak, ami messze nincs arányban a szenvedéseinkkel. Így tehát nem a pillanatnyi helyzetre nézünk, hanem sokkal messzebb, az örökkévaló jót látjuk.” 2 Korintus 4:16-18 (fordítás – Philips)
A Biblia azt tanítja, hogy az Úr minden keresztényt:
• Szolgálatra alkotott (Ef. 2,10)
• Megmentett, hogy szolgálni tudjon (2 Tim.1,9)
• Elhívott a szolgálatra (1 Pét.2, 9-10)
• Lelki ajándékkal ajándékozott meg a szolgálathoz (1 Pét. 4,10)
• Felhatalmazott a szolgálatra (Máté 28,18-20)
• Felszólított a szolgálatra (Máté 20, 26-28)
• Elkészített a szolgálatra (Ef. 4,11-12)
• Figyelmeztet arra, hogy szükség van a szolgálatára (1 Kor. 12,27)
• Számon kér és a szolgálatához méltón megjutalmaz (Kol.3, 23-24)
Ez azt jelenti, hogy hétköznapi emberek, olyanok, akiknek gyermekeik vannak, munkájuk, hitelük, akiknek tele van a határidőnaplójuk - más szóval, olyanok, mit én vagy te - az Úrtól elhívást kaptak arra, hogy szolgáljanak.
Hogy ez mit is jelent pontosan?
Az Úr téged szolgálatra formált. A mindenség Ura téged egyénileg úgy formált, hogy szolgálni tudj a jelenlegi világban az emberek között és az eljövendő világban is.
Az Úr segíteni fog téged a szolgálatban. Nem fogsz kudarcot vallani a missziódban, hogyha elfogadod a szolgálatra való elhívást, ami azzal jár együtt, hogy Jézusé vagy.
Az Úr meg fogja válaszolni a kérdéseidet. Kérdezd meg az Urat, hogy Ő hogyan szeretné, hogy másoknak segíts. Kérdezd meg Őt, hogyan akar használni téged úgy, hogy ilyennek teremtett, hogy az Ő dicsőségére szolgálj. Kérdezd meg: "Uram, mit szeretnél, milyen hagyatékot hagyjak magam után, ami Neked kedves?"
Köszönd meg Istennek, hogy azok között lehetsz, akik " választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (1 Pét. 2,9)
Beszéljetek róla:
• Mit gondolsz az Úr milyen szolgálatra hívott el téged?
• Mit teszel azért, hogy teljesítsd azt a feladatot, amiről az hiszed, hogy az Úr rád bízott? Úgy szolgálsz, hogy közben magabiztosan tudod, az Úr mindenben segít téged?
