„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)
Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).
„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.
Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.
Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.
Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?
Erő a problémamegoldáshoz
Mindenkinek vannak problémái. Csak azoknak nincs, akik már a temetőben nyugszanak. Az igazi gond nem az, hogy gondjaink vannak, hanem az, hogyan kezeljük azokat. Gyakran a saját erőnkből próbáljuk megoldani. Honnan ismerhetjük fel, ha ez a helyzet? Ha állandóan fáradtak vagyunk!
Olyanok vagyunk, mint az a fickó, aki azt mondta: „Teljesen kikészültem attól, hogy teljesen kikészültem.” Vagy az a hölgy, aki azt mondta: „Amikor már épp betöltöttem volna minden szükséget, valaki előáll egy újabb szükséggel.” Olyanokat szoktunk mondani, mint például: „a körülményekhez képest jól bírom.” Nos, nem kellene, hogy a körülmények lenyomjanak. Valaki azt mondta, a körülmények olyanok, mint a matrac, ha te vagy fölül, nyugodtan pihenhetsz, de ha alul vagy, megfulladsz!
Mi a megoldás? Ne a problémákra összpontosíts, hanem Isten ígéreteire! Íme, egy közülük:
„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35).
Pál így válaszol erre: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által [Krisztus által], aki szeret minket” (Róma 8:37).
Diadalmaskodni azt jelenti, hogy győzni és átvenni az irányítást. Pál pedig diadalmas győztesnél is nagyobbnak nevez minket (ld. Róma 8:37). Ahhoz, hogy valaki diadalt arasson, meg kell vívnia a csatát, és győznie kell.
A diadalmas győztesnél is nagyobb az, aki győz anélkül, hogy harcolnia kellene. A csatát ugyanis Jézus vívja érted; benned és általad, ez tesz diadalmas győztessé.
Erő a változáshoz
1) a dinamit, aminek robbanó ereje van; és
2) a dinamó, ami folyamatos villamosenergia-ellátást biztosít.
Krisztusban mindkét erő megtalálható. Általa le tudjuk rázni, le tudjuk „robbantani” láncainkat, melyek megkötöznek, és győzelmesen járhatunk a tőle kapott folyamatos energiaellátásban.
Isten valóban létezik
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsoltárok 46:2,
A Biblia azt mondja, hogy Isten mindig jelen van, ha segíteni kell a a bajban. Persze ehhez előbb el kell hinned, hogy Isten tényleg létezik, különben legjobb esetben is csak a szerencsében vagy emberi segítségben bízhatsz. Szerinted ezzel meddig juthatsz el?
Amikor az orvos azt mondja, hogy már semmit sem tud tenni a szerettedért, kihez fordulsz?
Amikor problémádra nem találsz választ, és útmutatásra van szükséged, hol találhatod?
Amikor bűntudat mardos, békére és megbocsátásra vágysz, ki fogja megadni neked?
Ha kizárod Istent az életedből, te magad leszel a saját Isteneddé, mert nem ismersz el a világegyetemben önmagadnál nagyobb hatalmat. Most már érted miért mondja a Biblia: "Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!" (Zsoltárok 14:1). Ostobaság elvágni magadat a világmindenség legnagyobb segítségforrásától!
A következő néhány napban Isten létéről fogunk beszélgetni, és arról, miért kellene benne bíznod.
Először nézzük a csillagászatot. A Bibliában azt olvassuk: "Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut a hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig." (Zsoltárok 19:2.5).
Pál azt írja: "Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották..." (Róma 1:19-21 RUF). Van Isten - és neked személyes kapcsolatod lehet vele.
„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézsaiás 40:26)
A világ nagy gondolkodói közül sokan nem csupán azt hiszik, hogy Isten létezik, de azt is, hogy ő teremtette a világmindenséget és annak lakóit. Tehát ha legközelebb valaki azt mondja neked, hogy csak a tudatlan és iskolázatlan emberek hisznek Istenben – ne dőlj be neki!
Dr. Robert Jastrow, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének alapítója és igazgatója írta God and the Astronomers [Isten és a csillagászok] című sikerkönyvében: „A csillagászati bizonyíték alátámasztja a világ kezdetének bibliai nézetét… a részletek különböznek, de az alapvető elemek a csillagászat és a bibliai Teremtés beszámolójában ugyanazok… A tudomány bebizonyította, hogy a világmindenség egy bizonyos pillanatban létre robbant… Mi okozta ezt a hatást? Ki vagy mi helyezte el az anyagot vagy az energiát a mindenségben? A tudomány nem talál választ ezekre a kérdésekre… és egy tudós számára, aki az észérvek hatalmában hisz, a történet rossz álomként ér véget. Megmászta a tudatlanság hegyeit… éppen legyőzné a legmagasabb csúcsot, és ahogy átjut az utolsó sziklán, egy csapat teológus köszönti, akik már évszázadok óta ott üldögélnek.”
Pierre-Simon Laplace, egy másik nagyszerű csillagász azt mondta, hogy az értelmes Isten mellett szóló bizonyítékok végtelenül nagyobb valószínűségűek, mint az, hogy egy pergamenre dobált sokféle íróeszköz véletlenszerűen létrehozná Homérosz Iliászát. Isten létére vonatkozó bizonyíték szemben azzal a bizonyítékkal, mely szerint nem ő a világegyetem teremtője, végtelen az egyhez. Le sem lehet mérni. Örülj hát, mert Isten valóban létezik. Elérhető és megközelíthető, ha időt szánsz az imádságra, és meghívod őt
„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője…”
(Ézsaiás 40:28)
Annak ellenére, amit el akarnak hitetni velünk, a tudomány és a Szentírás nem feltétlenül áll szemben egymással. A Bibliát hittel elfogadó tudósok száma rohamosan nőtt a kvantumfizika felfedezése óta, ami bemutatja, milyen csodálatos szimmetria és rend alkotja a világegyetemet.
Tudtad, hogy minden idők egyik legzseniálisabb tudományos könyvét nem kevesebb, mint hatvan neves tudós írta, beleértve huszonnégy Nobel-díjas tudományos kutatót is? A könyv címe: Cosmos, Bios, Theos, ami azt jelenti: Világmindenség, Élet és Isten. Az egyik társszerzője, Henry Margenau, a Yale egyetem fizika professzora így összegzi: „Egyetlen meggyőző válasz létezik” a természetben működő bonyolult törvényekre. Vajon mit tart ez a briliáns elme meggyőző válasznak? Az evolúciót? A véletlent? Szerencsés egybeesést? Nem! Margenau hiszi, hogy a válasz: „a mindenható és mindentudó Isten teremtő munkája.” Az Istenbe vetett hit tehát egyben a tudományban való hit is… és Isten tévedhetetlen Igéjében való hit is.
A Biblia azt mondja: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi… akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:28–31).
Ez azt jelenti, hogy imádság által rácsatlakozhatsz a világmindenség legnagyobb erőforrására és legszeretőbb gondoskodására. Csodálatos! Az, hogy hogyan nézel szembe minden egyes nappal, azon múlik, hogy kire tekintesz.
Nézz hát Istenre! Bízz benne!
„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid”
(Példabeszédek 16:3).
„Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert.”
(Ézsaiás 45:12)
Tűnődtél már azon, miért nem találtunk életet egyetlen másik bolygón sem, miközben a miénk úgy van tervezve, hogy fenntartson minket és mindennapi szükségeinket betöltse? Érdemes eltöprengeni rajta, igaz? Gondolod, hogy véletlenül van így? A Biblia szerint nem. Ott Isten azt mondja: „Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert.” Tudtad, hogy ha a Föld 10%-kal nagyobb vagy 10%-kal kisebb lenne, akkor az élet, amilyennek most ismerjük, lehetetlen lenne? Vagy hogy épp a megfelelő távolságra vagyunk a Naptól ahhoz, hogy elegendő meleget és fényt kapjunk? Ha távolabb lennénk, megfagynánk, ha közelebb lennénk, nem élnénk túl a hőséget. Gondolkodj el egy percig a Föld tengelye dőlésszögének csodáján! Egyetlen másik bolygó sincs úgy megdöntve, mint a miénk, 23 fokos dőléssel. Ennek köszönhető, hogy a Nap sugarai egy év leforgása alatt a Föld minden részét érintsék, ahogy a Föld megkerüli a Napot. Ha nem lenne a tengelyferdeség, a sarkvidékeken hatalmas mennyiségű jég képződne, és az Egyenlítőnél a hőség elviselhetetlen lenne. De mint egy izgatott és lelkes szülő, aki az újszülött számára készíti elő a gyerekszobát, Isten kifejezetten nekünk készítette a Földet. „Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta” (Ézsaiás 45:18). Ennyire fontosak vagyunk Istennek, ennyire törődik velünk.
„Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.” (Zsoltárok 104:19)
Íme, egy csodálatos dolog: a Hold nélkül lehetetlen volna az élet ezen a bolygón. Ha pedig valakinek sikerülne a Holdat kimozdítania pályájáról, akkor megszűnne az élet. A Hold olyan, mint egy cseléd: takarítja az óceánokat és a tengerpartokat. A Holdnak köszönhető árapály nélkül a kikötők és tengerpartok hatalmas, bűzös szemétdombok lennének, és elviselhetetlen lenne a közelükben élni. Az árapály váltakozása miatt a folyamatosan mozgó hullámok megtörnek a partokon, és a hullámhabokkal levegő jut a tengerbe, oxigént biztosítva a tápláléklánc legelső foka, a planktonok számára. Planktonok nélkül nem volna oxigén, és az élet megszűnne. Ugye milyen zseniálisan tervezte meg mindezt Isten? Megalkotta a Holdat pontosan a megfelelő méretűnek, és éppen megfelelő távolságra helyezte el a Földtől, itt pedig létrehozta pontosan azt az atmoszférát, amire szükségünk van. Egy hatalmas légóceánban élünk – mely 78% nitrogént és 21 % oxigént tartalmaz. Ezek az elemek folyamatosan keverednek a Holdnak az atmoszférára gyakorolt hatása miatt. Ez hasonlít a tengerek árapályára, és biztosítja, hogy az oxigén mindig megfelelő arányban legyen jelen. Bár folyamatosan bocsátjuk ki a szén-dioxidot a légkörbe, ezt elnyeli ez a hatalmas légóceán, így továbbra is életben maradunk. Ha az atmoszféra nem olyan vastag lenne, mint amilyen, akkor összezúzna minket a milliárdnyi űrszemét és folyton meteorok zuhannának a bolygóra. Ki vigyáz rád ennyire? Isten! Ő a hét minden napján, huszonnégy órában gondoskodik rólad. Hát nem örülsz neki?
„Te adsz életet mindnyájuknak.” (Nehémiás 9:6)
Nézzük meg Isten teremtő zsenialitásának újabb csodáját: a nitrogén körforgását. A nitrogén közömbös, vagyis rendkívül kevéssé reakcióképes elem – ha ez nem így lenne, akkor mindannyiunkat megmérgeznének a nitrogén különböző vegyületei. Éppen e közömbössége miatt nem reagál spontán más elemekkel vagy vegyületekkel. A növényzetnek azonban szüksége van rá. Nos, vajon milyen megoldást fejlesztett ki Isten arra, hogy kivonja a nitrogént a levegőből, és bejuttassa a talajba? A villámlást! Naponta százezer villámcsapás éri a földet, létrehozva ezzel százmilliónyi tonna a növények számára felhasználható nitrogént. 65 km magasságban helyezkedik el a vékony ózonréteg. Ha az ózonréteget összesűrítenénk, csupán 3 mm vastag lenne, nélküle mégsem tudna fennmaradni bolygónkon az élet. Nyolcféle gyilkos sugár folyamatosan érkezik a Napból bolygónkra, ha nem lenne ózonréteg, megégnénk, megvakulnánk vagy megfőnénk. Az ibolyántúli sugárzás kétféle formában érkezik, nagy hullámhosszú sugárban, ami halálos, de az ózon kiszűri, és rövidebb hullámhosszú sugarakban, melyek elengedhetetlenül szükségesek a földi élethez, és ezeket az ózonréteg átengedi. Továbbá, ezek közül a veszélyes sugarak közül a leghalálosabb korlátozott mértékben átjuthat az ózonrétegen, épp csak annyi belőle, ami megöli a zöld algákat, melyek egyébként túlzottan elszaporodnának a tavakban, folyókban, tengerekben. Kétségtelen tehát, hogy teljes mértékben Isten jóságától függünk. Ezért mondja a zsoltáros: „Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.” (Zsoltárok 104:27–28). Csodálatos Istenünk van!
„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.” (Zsoltárok 104:13)
Elgondolkodtál már valaha azon, miért nem találunk sehol máshol a világegyetemben folyékony halmazállapotú vizet, csak itt, a Földön? Az űrutazók, teleszkópok és űrszondák mind ezt kutatják. A víz, ez a csodálatos oldószer, szinte mindent old, ami a földön található, mégis él benne sokféle élőlény, és nem oldódnak fel. Ez a csodálatos folyadék, melyet olyan természetesnek veszünk, jég formájában is létezik, sziklákat tör össze, és termékeny talajt hoz létre. Hó formájában vizet raktároz a völgyekben. Esőként megöntözi és megtisztítja a földet. Pára formájában harmatot biztosít a termőföldeknek. Felhőként is létezik, és pont elegendő mennyiségben biztosít felhőtakarót. Ha olyan felhők lennének a földi atmoszférában, mint a Vénuszon, akkor a Földön nem maradna meg az élet. Ám mivel a Föld felszínének 50%-át mindig felhő takarja, így a felhők pont a megfelelő mennyiségben tudják megszűrni a napsugárzást. Gőzként évszázadok óta hajt meg hatalmas gépeket. A bizmuton kívül ez az egyetlen anyag, aminek folyadékként (4 C°-on) nagyobb a sűrűsége, mint fagyott állapotában. Ha ez nem így volna, nem lenne élet a bolygónkon. A víz e különös tulajdonságának köszönhető, hogy fagyott állapotban könnyebb, emiatt úszik a jég a víz felszínén. Ha nem így lenne, akkor a tavak és folyók lentről kezdve fagynának meg, és megölnék mind a halakat; az algák elpusztulnának, az oxigénellátás megszűnne, és az emberiség kihalna. Tehát, ha bármikor úgy érzed, Isten nem vesz észre, vagy nem törődik veled, igyál egy pohár vizet, és mondd: „Köszönöm, Uram!”
„… akiket…kiválasztott…, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…” (Róma 8:29)
Bill iszákos volt, de megtért egy iszákosokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékot kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolnia, Bill hálás szívvel mindent elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta : „Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajlott hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett és megkérdezte: „Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!
„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)
Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”
A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”
„A szeretet türelmes, jóságos…” (1Korinthus 13:4)
A Discovery űrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel – nem műszaki problémák vagy tőkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az űrsikló külső üzemanyagtartályát borító szigetelőhabot. Ez a szigetelőhab azonban létfontosságú az űrsikló feladatának teljesítéséhez. E nélkül jég képződik a mélyhűtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hűtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: „Mielőtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott.” Azt mondod: „De én csupán megállapítom a tényeket.” Oswald Chambers mondta: „Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért.” A zsörtölődés nem működik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik őket. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos.” Tehát ahelyett, hogy „belecsípnél” a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belőlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, kifogja? Pál azt írja: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, amiszeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az időtálló alapelvek segíthetnek.
„Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.” (Ézsaiás 50:4)
Isten mindannyiunknak adott nyelvet: egy egyszerű eszközt arra, hogy bátorítani tudjuk egymást. Mindannyian megkaptuk – fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, bölcsek és ostobák. Olyan eszköz, ami bátorításra és elcsüggesztésre is használható. Túl gyakran használjuk nyelvünket rombolásra ahelyett, hogy mások építésére használnánk. Ráadásul éppen a legközelebbi szeretteinkkel vagyunk a legkritikusabbak. Ha nem helyes lelkülettel mondjuk a bírálatot, azzal aláássuk a másik ember önértékelését. Sőt, őt magát is kritizálóvá tesszük. Gúnyolódással is megbántunk sokakat. „Miből gondolod, hogy te olyan okos vagy?” „Ez a legostobább kérdés, amit valaha hallottam!” Ha mások hibáin gúnyolódunk, nevetség tárgyává teszünk valakit és csúfnevekkel illetjük – lustának, ügyetlennek, ostobának vagy kövérnek nevezzük – ezzel talán megnevettetünk másokat, akár még az illető személyt is, de az ilyen szavak gyakran fájdalmas sebeket hagynak. Azzal is elcsüggeszthetünk embereket, ha a saját nagyobb tudásunkat fitogtatjuk. Néha már az is bántó lehet, ha túl sokat beszélünk, és nem hagyjuk, hogy ők is szóhoz jussanak. Ezzel azt a benyomást keltjük, hogy az ő mondanivalójuk lényegtelen a mi bölcs szavainkhoz viszonyítva. Ezért kell minden nap imádságban útmutatást kérnünk Istentől, és engednünk, hogy ő mondja meg, mit mondjunk. Ő ezt meg is teszi: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen…” (Ézsaiás 50:4-5)
