1987. július 10.

Virágom, merülj el Testemben. Kemény dolog a pusztaságban élni, de én mindig elvezetlek forrásomhoz, ahol enyhítem szomjúságodat, pihenõhelyet és oltalmat adok neked. Leányom, légy az én áldozatom, semmi sem lesz hiába, kapaszkodj belém! Nem vagy egyedül, együtt haladunk át e pusztaságon. Engedd meg, hogy beléd véssem különleges parancsomat:

“Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! ”

De Uram, hiszen ez nem új, ezt már mondtad.

Követitek? Minden papi léleknek meg kell még tanulnia, hogy parancsomnak engedelmeskedjék. Merítsenek végtelen Szeretetembõl, és tanulják meg egymást szeretni. Érezz engem, Testem részekre szakad, Vassula. Még nem fejeztem be kívánságaim diktálását, még tartogatok egy nagyobb kívánságot is! Vassula, már kezded érezni, mert megvilágosítalak, hogy megsejtsd, mire vágyom. Határtalanul szeretem teremtésemet!

Istenem, hogyha “ez” az, amit kívánsz, akkor valóban olyan lesz országod a Földön, mint a mennyben!