Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2019. szeptember 14. 08:26 - Andre Lowoa

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle.


A hit nem jótéteményeket váró kancsal égre pillantás, hanem a lélek állapota, énünk beállítottsága Krisztussal, Krisztus iránt. (Luther Márton)


Aki engedelmesen lépést tart Istennel, az korának testies irányzatai közt is meg tud állani. (Kroeker)


Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)


„Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45)

Józsué az Isten által Ábrahámnak, Izráel ősatyjának tett ígéretekről mondja ezt. Ezek az ígéretek már elhangzásukkor lehetetlennek tűntek. Az idős Ábrahámnak és Sárának a természet rendje szerint már nem születhetett gyermeke, akitől nép származhatott volna, amely Kánaán földjét kapta volna örökségül. Aztán Izsák mégis megszületett. De Ábrahám egyszer parancsot kapott, hogy áldozza föl. Az ígéretek teljesülése ekkor megint lehetetlennek látszott. Ám Izsák életben maradhatott, és fia, Jákób Egyiptomba került, ahol tizenkét törzs atyjává lett. Később új dinasztia került trónra, és a fáraó elhatározta Isten népének kiirtását. Ekkor az ígéretek megint elveszni látszottak. Ám Isten tíz csapással sújtotta Egyiptomot, és a nép Mózes vezetésével kivonulhatott. A Vörös-tenger partján azonban a fáraó hadserege utolérte őket. Ekkor megint úgy tűnt, hogy az ígéretek sosem valósulhatnak meg, mert az egész nép odavész. Isten azonban közbelépett, és a fáraó hadseregével együtt elpusztult a tenger hullámaiban. Azután negyvenesztendei pusztai vándorlás következett, amely alatt a nép életben maradása újra meg újra kétségessé vált. Isten mégis minden esetben megmentette őket, és végül Józsué vezetésével bevonulhattak az ígéret földjére. Isten az új szövetség népének a földi Kánaánnál is nagyszerűbb ígéretet adott Jézus Krisztus által: az örök élet és üdvösség ígéretét. Ezt keresztségünkben mindannyian személyre szólóan megkaptuk. Teljesülése bűneink és a ránk váró halál miatt olyan lehetetlennek látszik, mint az Ábrahámnak adott ígéreté Izsák oltárra helyezésekor. Isten azonban nem ismer lehetetlent, és ahogy Ábrahámnak tett ígéretét teljesítette, úgy az újszövetségi népnek tett ígéretét is teljesíti. Ha Ábrahám hitével hiszünk, megbocsátja bűnünket, és nemcsak a bűn zsoldját fizeti ki halálunkkal, hanem kegyelemből Krisztus halálának örök életet termő gyümölcsében is részesít.
(Véghelyi Antal)


Ha tenned kell valamit: tedd egészen szépen, és légy mindig mindenre áldozatkészen.


KERESZTÚTON

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...

Szent-Gály Kata


Könnyek völgyén vándorolok én, de az bővizű források völgye lesz... Megyek tovább, egyre följebb... Uram, Neked adom szívem, szerelmed legyőz engem. Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek... Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek.


„Krisztus mondja: „Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”” (Jn 15,5)

A bűneinket hordozó Jézus nem pusztán egyszeri alkalommal segít rajtunk. Jelenlétére, támogatására egész életünk során szükségünk van. Hiszen erőnk újra elhagy, tiszta lelkünket újra beszennyezzük, megújult életünkkel vissza-visszatérünk a régi, megszokott utakra. Jézus nélkül újra elveszettek, bűnösek, gyengék lennénk. De ha vele maradunk, az ő bűnhordozó kegyelme is velünk marad, és kifogyhatatlan szeretetével minduntalan a helyes irányba tereli az életünket. Az igaz szolga segítségére életünk végéig rászorulunk. Egyedül így teremhetjük az ő szeretetének gyümölcseit.
(Zsíros András)




Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a keresztünket, bízva abban, hogy Te támogatsz.



Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Seneca


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs, ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)



Segíts meg, hogy lehessek szelíd és alázatos lelkű! Enyhítsd meg indulataimat, és tégy hajlandóbbá minden ember iránt való szívességre és jóságra! Tégy engem gondolkozásomban jóságossá, beszédemben kedvessé, cselekedetemben nemessé! Taníts meg arra, hogy nagyobb áldás adni, mint kapni, hogy édesebb magamról megfeledkezni, mint magamat előtérbe tolni! Ámen


„Titeket, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, Krisztus most megbékéltetett emberi testében, halála által.” (Kol 1,21–22)

Sajnos sokan élnek haragban még családon belül is. Mindez tükörként mutatja, hogy békétlenség uralkodik felettünk. Ezt feloldani csak Jézus értünk adott halálának elfogadásában lehet. Csak az tud megbocsátani és megbékülni, aki már megtapasztalta, hogy Isten neki is megbocsátott. Az ő szeretete irántunk erősebb volt, mint a haláltól való félelme. Értünk ment a halálba, hogy életbe vihessen. – Uram, segíts megértenem, amit értem tettél, hogy megérthessem mások nyomorúságát, és tudjak megbékélni velük általad!
(Sándor Frigyes)


„Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6,8)

Gyakran vagyunk úgy, hogy nem tudjuk, mire is van valójában szükségünk. Hányszor történt, hogy azt gondoltuk, ez biztosan kell nekünk, később pedig kiderült: tévedtünk. A saját érzéseink, vágyaink sokszor becsapnak, megtévesztenek. Mindezen túl a világ is folyamatosan arra akar rávenni, hogy az szükséges a számunkra, amit ő kínál, amit ő fontosnak tart, hogy azzal rendelkezzünk. Jézus szava megnyugtat, biztonságot ad és irányt mutat. Legyünk teljesen bizonyosak: Isten nagyon jól tudja, hogy valójában mire van szükségünk, meg is adja azt nekünk minden bizonnyal. Bízzunk mennyei Atyánkban, és imádkozzunk: „Mi Atyánk…”
(Isó Zoltán)
komment
süti beállítások módosítása