„A szív bőségéből szól a száj…” (Lk 6,45). Ha szívetek szeretettel teljes, akkor szeretettel fogtok szólani.


A tiszta és alázatos szív láthatja Istent, és ha látjuk Istent, akkor szeretni fogjuk Őt minden emberben.


Az engedelmességben megőrzöm akaratomat. Ez az egyetlen dolog, amit Isten sohasem fog erővel elvenni. Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). A Getsemáni kertben mindennek ellenére még egyszer megismételte: „Legyen meg a Te akaratod” (Lk 22,42) – Atyjának akarata.


Felnőttek! Tanuljatok, imádkozzatok és Krisztus tündöklő fényével világítsatok a fiatalabbaknak!Lássák meg, hogy teljes egészében Isten kezébe helyeztétek magatokat, tehát elfogadtátok mindazt, amit Ő nektek adhat, és megadjátok Neki, amit kér tőletek. Tanulják meg tőletek a készséges, egyszerű és vidám engedelmességet. Értsék meg általatok, hogy mit is jelent a szerelmetes bizalom. Mosolyotok és örömötök mutassa meg nekik, hogy mennyire boldogok vagytok, és hálásak Istennek azért, hogy kiválasztott benneteket, szolgálni Őt az emberek között.


Gabriel arkangyal és az ács Szent József Isten akaratának eszközei voltak a Szűzanya életében. Az angyal üzenetében Isten maga volt az, aki kinyilvánította akaratát teremtményének. „Legyen nekem a Te igéd szerint.” – Mária befogadta Isten igéjét, tehát akaratát: így ő, az egyszerű teremtmény, szolgálóleányból saját Teremtőjének anyjává vált.


Ha mi valóban és egészen Hozzá tartozunk, akkor az Ő rendelkezésére kell állnunk, hogy szabadon szolgálhassunk Neki, hogy bármikor, bármit megtegyünk Neki, engedelmeskedve a fölöttünk állóknak, bárkik legyenek is azok. Elöljáróink lehetnek olyan emberek, akik tetszenek nekünk, és olyanok is, akik nem. Lehetnek rátermettek, jó képességűek vagy épp ellenkezőleg – számunkra ez nem jelent különbséget. Az egyetlen, ami érdekes, hogy meg vagyunk győződve arról: ők számunkra Isten akaratának eszközei, és hogy sohasem hibázunk, amikor engedelmeskedünk.


Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át magunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Istennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére. Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhatjuk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Isten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne. Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.


Isten ajándékokkal halmozott el mindannyiunkat. Kérjünk a Szűzanyától egy utolsó ajándékot: tegye szívünket olyan szelíddé és alázatossá, mint amilyen Fiáé volt. Jézus tőle kapta szívét, benne formálódott.


Jézus Szent Szíve elénk tárja az együttérző és kegyelemteljes szeretet mélységét, magasságát és tágasságát, amelyet Isten sugároz mindannyiunkra.
Isten jelenlétének tudatában töltsük ezt a hónapot. Isten bennünk lakozik és segít minket, hogy fölfedezzük szeretetének ajándékait itt és most, mai világunkban is.


Legyünk gyöngédek egymáshoz és szeressük egymást, mert nem szerethetitek Krisztust, ha nem tudjátok Őt felebarátotokban szeretni. Ahhoz, hogy a szeretet igaz legyen, áldozatokat kell hozni. Legyetek erősek a bűnbánatban, az elégtételben és minden egyes áldozatban, amely szegénységetekből fakad, és teljesen őszintén mondhatjátok majd: „Isten, Mindenem.”


Minden okunk megvan rá, hogy a világ legboldogabb emberei legyünk. Ehhez azonban Jézushoz kell tartoznunk, hiszen egyedül és csak Ő érdemes szerelmünkre, arra, hogy egészen neki adjuk magunkat. Ha igazán, teljes mélységben Hozzá tartozunk, mindig és mindenkor rendelkezésére kell állnunk: szabad utat kell nyitnunk neki magunkban, hogy akarata szerint éljünk ott, ahol Ő rendeli.


Szeretetteljes, lerombolhatatlan bizalom. Jézus azért jött el, hogy Jóhírt jelentsen a világnak, a szegényeknek – és mégis milyen különös: harminc évet töltött Názáretben egy kicsiny faluban, amely ma is kicsiny. Képzeljétek el, mekkora lehetett akkor! A zsidók is semmibe vették: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46). Talán a Szűzanyában is fölmerült a kérdés, hogy mikor is kezdi el majd Fia a tevékenységét?





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
Szerző: Andre Lowoa  2017.09.12. 07:14