A kegyelem gyümölcse az alázat. A kevélység gyümölcse gyűlölet és keserűség. Ha részesülünk abban az áldásban, hogy Krisztus megjelenik nekünk az Oltáriszentségben, és a szentáldozásban magunkhoz vehetjük Testét és Vérét, akkor miért nem vagyunk szentek?


A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen. Sokan jönnek Kaluttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán nézem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek meg fogom látni a szegényeket.


A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis épp ezért az Úrnak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nélkül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a keresztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a kereszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akiknek szüksége van a megváltásra. Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkezzünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.


Ahogyan Máriáé, a miénk is különös küldetés. Isten azért küldött bennünket, hogy az Ő jelenléte, szeretete, együttérzése legyünk a világban. Köszönjük Istennek.


Életeteket teljes szívvel, szabadon kell átadnotok Istennek. – Meggyőződéssel kell ezt tennünk.


Jézus alázata jól látható a jászolban, az egyiptomi száműzetésben, rejtett életében, abban, hogy saját népe nem értette meg, apostolainak hűtlenségében, a zsidók gyűlöletében, keresztútjának szörnyű szenvedéseiben, halálában… és most, immár folyamatosan, az Oltáriszentségben. Nagy erény az alázat gyakorlása – főként akkor, ha nem is tudjuk, hogy alázatosak vagyunk.


Legyen szerelmetes bizalom közöttünk és az iránt, aki vezet bennünket. Ő az, aki közvetíti nekünk Isten akaratának Jóhírét; Ő számunkra Krisztus képviselője.


Mária azért lett kiválasztva, mert kegyelemmel teljes volt, és ugyanakkor teljes volt alázattal is. Jézus eljövetele teljes önátadást és szeretetet táplált benne. Mária nemcsak Isten Fiára gondolt, aki lakhelyet talált benne, hanem az örömre és fájdalomra is: mit jelent az Isten anyjának és mindenki anyjának lenni az emberiségért.


Megvan bennetek az ellenszolgáltatást nem váró adakozás forró buzgalma? Segítetek a viskókban és a nyomornegyedekben élő gyermekeknek (akár a házi feladatuk megoldásában is)? Ég-e bennetek a vágy, hogy fölleljétek a nagyobbacskákat és fölkészítsétek őket az elsőáldozásra? Kívánjátok-e, hogy együtt legyetek a gyermekekkel a vasárnapi misén? Akartok-e minél több családot a Szent Szívnek szentelni ebben a hónapban? Örültök-e, hogy a legnehezebb munkákat kell elvégeznetek?


Mit hoz nektek Teréz Anya szeretete? Áldásokat és imákat, hogy munkátok iránti hűségben mindjobban növekedjetek Isten szeretetében. Mária nem habozott: Az Úr Szolgálóleánya lett, és sietve elindult, hogy szelíd alázatát gyakorolhassa.


Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet” szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet. A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből. Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy” (1Jn 4,20).


Úgy rendelték nekünk, hogy egyformán szeressük Istent és felebarátunkat. Nincs különbség. A felebarátunk iránt érzett szeretetünknek ugyanolyannak kell lennie, mint annak, amit Isten iránt érzünk. Nincs szükség alkalmakat keresni, hogy tejesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kínálkoznak a nap minden órájában, és mindig épp ott, ahol vagyunk.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
Szerző: Andre Lowoa  2017.09.11. 06:30