Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A szeretet ereje-Belső szépség-Csinálj valamit!-Hogyan kaphatod meg, amit szeretnél?-KEZDJ EL IMÁDKOZNI!-TARTSD KÉZBEN AZ IDŐDET!

2018. szeptember 11. 00:56 - Andre Lowoa

 

A szeretet ereje

„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)
 
Isten a szeretet
 

Amikor Dr. E. Stanley Jones a szeretetről prédikált Indiában, a helyi gyülekezet vezetője elmondta neki, hogy egy laikus gyülekezeti tag, akit ő szeretett és támogatott, most zavart kelt, és miatta szakadás fenyegeti a gyülekezetet. Az elkeseredett lelkész Dr. Jonestól kérdezte, mit tegyen, mert ebben az esetben úgy tűnik, a szeretet nem működik. „Növelje az adagot!” – felelte Jones.

Énközpontú természetünk elhitette velünk, hogy a boldogság abból ered, ha megkapjuk, amit akarunk, és minden szükségünk be van töltve. Ám ha megkapjuk is a jobb állást, nagyobb házat, vagy hírnevet, mégis üresnek érezzük magunkat, mert ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot és beteljesedést. Igazából csak felgerjesztik az étvágyunkat még többre – és így tovább és így tovább. Peter Gillquist mondta: „Minden alkalommal, amikor esélyünk van valamilyen kézzelfogható módon megélni Isten szeretetét mások felé, öröm-ciklusunk újra meg újra beteljesedik.”

Legszebben talán Assisi Szent Ferenc fogalmazta meg ezt híres imájában: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik; megbocsátást oda, ahol megbántanak; hitet oda, ahol kételyek vannak; reményt oda, ahol kétségbeesés kínoz; fényt oda, ahol sötétség van; örömöt oda, ahol szomorúság lakik. Ó, Isteni Mesterem, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, minthogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, minthogy szeretetet igényeljek.

Mert amikor adunk, akkor kapunk; ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot; és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.




Belső szépség

„Szépség… amelyben Isten gyönyörködik.” (1Péter 3:4 TM)

Egy hölgy éppen az arcát krémezte, amikor a kislánya megkérdezte: „Mi az, amit az arcodra kensz, anya?” „Hidratáló krém” – felelte. – „Az eladónő azt mondta, hogy szép leszek tőle.” Erre a kislány gyermeki őszinteséggel így szólt: „Anya, nem hiszem, hogy használ.” Nincs semmi rossz abban, ha jól nézünk ki, de te sokkal több vagy, mint a ruhád vagy a frizurád. Ráadásul tönkremehetsz anyagilag a külsőd szépítgetése miatt, hiszen „amit a Természet Anya adott, azt Idő Atya elveszi!” Ralph Waldo Emerson azt mondta: „Ahhoz, hogy szépséget találjunk, magunkban kell hordoznunk azt”.

Nagy hiba, ha valaki a külsőre koncentrál, és közben nem értékeli a belső tulajdonságokat, melyeket Isten adott neki. Salamon azt mondta: „mulandó a szépség” (Példabeszédek 31:30). Amikor Isten megalkotott téged, nem csak külsőleg ékesített fel, adott neked „belső szépséget, olyan szelíd és kedves szépséget… amelyben Isten gyönyörködik.” Viszont mivel Péter beszél a divatos hajviseletről, az ékszerekről és a szép ruhákról is (ld. 1Péter 3:3), ezt néhány jószándékú ember arra használta, hogy egy törvényeskedő mércét állítson fel, amely alapján lemér és megítél másokat. Tanít a Biblia arról, hogy tisztességesen öltözködjünk? Egyértelműen! Pál azt írja: „Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel (1Timóteus 2:9-10). Ha azonban nem a megfelelő területre koncentrálsz, akkor nem a megfelelő eredményeket fogod kapni. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ne engedd, hogy az határozza meg az értékességedet, amit a tévében vagy a tükörben látsz! Inkább azon fáradozz, hogy azt a fajta belső szépséget fejleszd, amit Isten ajánl!




Csinálj valamit!

„...éljetek céltudatosan..." (Efézus 5:15 AMP)

Könnyen befolyásol az, amit mások mondanak vagy tesznek, vagy pedig van egy terved, amihez ragaszkodsz? Azt csinálod, amit szeretsz, vagy csak gépies megszokással teszed a dolgodat? Mark Twain mondta: „A siker titka az, hogy az elhívásod legyen a pihenésed, a szórakozásod". Más szavakkal: szeresd, amit csinálsz, és azt csináld, amit szeretsz! Sokan a közelébe sem jutunk annak, hogy beteljesítsük Istennek az életünkre vonatkozó célkitűzését, mert annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy mindenkit boldoggá tegyünk. Ez a világ tele van olyan emberekkel, akik tudni vélik, hogy mit kellene kezdened az életeddel. Nem, ez a te életed, és amikor majd Isten előtt kell állnod, Ő nem másokat fog kérdezni róla, hanem téged! Elég bátor vagy ahhoz, hogy a szívedet kövesd, és ne a tömeget? Képes vagy összpontosítani, amikor olyan sok hang akar elterelni a rendeltetésedtől? Érdekes jelenség figyelhető meg akkor, ha nincs erős meggyőződésed vagy tisztán látható célod - bosszankodni kezdesz azokon, akiknek van.

Úgy tűnik, a „mindegy" kifejezés különösen népszerű napjainkban. Miközben mindig arra kell törekednünk, hogy harmóniában éljünk, és tekintetbe kell vennünk más emberek érzéseit és nézőpontját is. Isten Igéje elítéli, ha önelégültek vagy közömbösek vagyunk, vagy nem vagyunk hajlandóak kiállni amellett, amiről tudjuk, hogy igaz. Tudatosan, célratörően kell élnünk. Nem álldogálhatunk arra várva, hogy lássuk, mások mihez kezdenek, és akkor majd követjük a tömeget. Alapjában véve kétféle ember van: az, aki arra vár, hogy történjen valami, és az, aki tesz azért, hogy történjen valami. Ne mondd: „Bárcsak tenne már valaki valamit ezért a dologért!" Te vagy az a valaki - hát csinálj valamit!



Hogyan kaphatod meg, amit szeretnél?

„Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.” (4Mózes 27:4)

"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." Zsolt 55:23,

Celofhád öt leánya nagyszerű példa arra, hogyan kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Az izraeliták az Ígéret földje elfoglalásának küszöbén álltak. Már megkapták az utasításokat arra vonatkozóan, hogyan osszák fel a területet a törzsek között. De a törvény azt mondta ki, hogy csak férfiak örökölhetnek földet. Ez az öt nő ezt igazságtalannak tartotta, hiszem megtagadta tőlük a lehetőséget, hogy örököljenek apjuk után. Ezért kifogásolták ezt a törvényt, és ügyüket Mózes elé vitték. „Apánk meghalt a pusztában… fiai pedig nem voltak. Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.” (4Mózes 27:3–4). Nos, mivel Isten adta a törvényt, csak ő tudta megváltoztatni is azt. Ezért Mózes a lányok ügyét az Úr elé vitte, és ezt a választ kapta: „Igazuk van Celofhád leányainak. Adj nekik örökségül birtokot apjuk testvérei között: juttasd nekik apjuk örökségét!” (4Mózes 27:7 RÚF). Ezek a bátor nők kezükbe vették a dolgokat. Nem volt férfi hozzátartozójuk – sem apjuk, sem fiútestvérük, sem fiuk –, aki felszólalt volna az érdekükben. Igen, voltak nagybátyjaik, de nem valószínű, hogy támogatták volna kérésüket, hiszen azt a földet kérték, ami a jelenlegi terv szerint éppen a nagybácsiknak jutott volna. Mit tanulhatunk ebből a történetből?

1) Ha valami igazságtalan és jogtalan, Isten talán éppen arra hív, hogy kifogásold és megváltoztasd azt.

2) Nem mindig a türelem terem rózsát, van, hogy tennünk is kell annak érdekében, amit elérni szeretnénk.

3) Lehet, hogy embereknél zárt ajtókra találsz, de ha Istenhez fordulsz, ő ki tudja nyitni azokat neked.

„Celofhád leányai… odaálltak Mózes elé…” (4Mózes 27:1–2 NKJV)

Celofhád leányai azt tanítják nekünk, hogy

1)Késznek kell lennünk cselekedni. A panaszkodás nem változtat semmin, csak még nyomorultabbul fogod érezni magad. Mivel milliónyi ember lépett be az Ígéret földjére, bizonyára más nők is voltak ilyen helyzetben. De semmi sem változott addig, amíg ez az öt nő ki nem nyilvánította, hogy nem hajlandó beletörődni a fennálló helyzetbe, és meg nem ragadta a kezdeményezést. Ehhez bátorság kellett. Mózes elé állni olyan volt, mint a Legfelsőbb Bírósághoz fordulni. Akkor találunk megoldást, ha készek vagyunk szembenézni a problémával, és tenni valamit az ügy érdekében.

2) Világosan és egyértelműen kell megfogalmaznunk a kérésünket. Mit szeretnél, hogy történjen, vagy ne történjen? Ha nem tudod, hová tartasz, bármelyik út megfelel számodra. Világosan látnod kell a célodat. Ezek a nők hitték, hogy joguk van ugyanarra az áldásra, mint családjuk férfitagjainak, és nem voltak hajlandók beérni kevesebbel. Isten pedig megadta nekik, amit kértek. Ugyanezt megteszi érted is. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

3) Ne engedjük, hogy irányelvek, hagyományok vagy mások véleménye elriasszanak. Mózes törvénye szerint a nőket nem is számították bele Izráel közösségébe (ld. 4Mózes 26). El tudod képzelni, hogy nézne ki a gyülekezet, ha ma is e szerint az irányelv szerint élnénk? A Szentírásban sokszor láthatjuk, hogy Isten „megváltoztatta a normát” valakinek a bátor hitére válaszul, és ezzel annak a személynek a sorsát is megváltoztatta. Amit értük megtett, érted is megteszi.

„Kívántok valamit… de nem kapjátok meg, mert nem kéritek.” (Jakab 4:2 RÚF)

Figyeld meg:

1) Vannak javak, amiket nem kaphatsz meg, amíg nem kéred őket. Ráadásul a „kérjetek és adatik néktek” csodákat tud tenni az önértékeléseddel. Képzeld el Celofhád öt lányának örömét, amikor kérésüket teljesítették. Nyilván volt elég biztonságérzetük ahhoz, hogy egyáltalán kérjenek, különben meg sem próbálták volna. Isten megváltott gyermekeként te is bátran mondhatod: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31).

2) Fontos az időzítés. „Az előrelátó, ha látja a veszedelmet, óvintézkedéseket tesz, az együgyűek pedig vakon belemennek, és megjárják” (Példabeszédek 27:12 NLT). Celofhád leányai akkor szólaltak fel, amikor még a pusztában voltak, a nép még nem foglalta el az Ígéret földjét. A jó tervezéssel semmi sem ér fel. Nem teheted meg, hogy ölbe tett kézzel üldögélsz, feltételezve, hogy majd mások törődnek a jóléteddel. Például nem akkor kell fizetésemelést kérned a főnöködtől, amikor épp bejelentették az áremelkedéseket. Celofhád leányai minden izraelita nő számára jobbá tették az életet. Tehát ha egy adott helyzetben felszólalsz, azzal nemcsak magaddal teszel jót, de mások számára is áldás leszel.

3) Igyekezz olyan helyzetet teremteni, amiben mindenki nyer. A csata még nem ért véget. Celofhád leányainak voltak nagybátyjai is, akik fellebbeztek az új törvény ellen, rámutatva, hogy ha ezek a nők másik törzsbeli férfihoz mennek feleségül, akkor földjeik másik törzshöz fognak kerülni. Ezért Isten újabb törvényt hozott, hogy csak a saját törzsükbeli férfihoz mehetnek feleségül, ha a földbirtokot meg akarják tartani (ld. 4Mózes 36:5–11). Ez lelki értelemben is igaz a házasságra: „szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban” (1Korinthus 7:39). Ugyanez érvényes a férfiakra is.

 







KEZDJ EL IMÁDKOZNI!

„... Nőé... Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére."
(Zsidók 11:7)
Elég közel vagy Istenhez ahhoz, hogy meghalld a hangját, amikor valamilyen közeledő veszélyre akar figyelmeztetni? Nóé meghallotta Isten figyelmeztetését, és megmentette a családját. Elég közel állsz a családodhoz ahhoz, hogy bízni tudjanak benned, és el­higgyék, amit Isten neked mondott? Meg tudod változtatni családod irányultságát vita és veszekedés nélkül is. Hogyan? Imádsággal. Szeretteidnek menedéket nyújthat, ha imaéleted befedezi őket. Ha nincs ilyen imádságos életed, borulj térdre, és mondd: „Uram, taníts... imádkozni..." (Lukács 11:1). Azért vagyunk érzelmileg túlterhelve és lel­kileg kiégve, mert nem tanultuk meg az ima erejét. Az imádság hiánya miatt gyengék és gondterheltek leszünk. Vakon hozunk döntéseket az üzleti életben, a kapcsolatainkban, a szolgálatunkban, anélkül, hogy időt szántunk volna arra, hogy mindezt megbeszéljük az Úrral. Nóé története arra tanít, hogy nem tudunk felkészülni a bajokra, ha nem ka­punk figyelmeztetést Istentől. Ehhez pedig az kell, hogy közel maradjunk Hozzá, és meg­halljuk, amit mondani akar. Imádság után nagy dolgokat tudsz véghezvinni, de semmi örökkévaló értékűt nem tudsz tenni, ha előtte nem imádkoztál. „[Ha]... megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krónikák 7:14). Isten megígéri, hogy közbelép annak az embernek az érdekében, aki az Ő akarata szerint imádkozik, „...ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat min­ket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle." (János 5:14-15).




TARTSD KÉZBEN AZ IDŐDET!

„Bölcsen viselkedjetek… a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kolossé 4:5)
Semmiért sem kell olyan drága árat fizetni. Mint az elpazarolt időért. Minden elmúlt perc örökre elveszett. Manapság sokkal több olyan eszközzel rendelkezünk, amivel időőt lehet megtakarítani, mint nagyszüleink vagy dédszüleink korában, mégis úgy tűnik, kevesebb időnk van. Ahhoz, hogy az életünk irányítása a mi kezünkben legyen, először az időnket kell kézben tartanunk. Ez azt jelenti, hogy minden eltelt percet valamilyen értékes célra kell fordítanunk. Vannak dolgok, amiket meg akarunk tenni, tervezünk megtenni, és aztán sajnáljuk, ha nem tettük meg. Értsd meg a különbséget aközött, aki most vagy, és aki tíz év múlva leszel, nagyban meghatározzák kapcsolataid és olvasási szokásaid. Az első könyv, amit olvasnod kellene, a Bibliád – a világ legnagyszerűbb bölcsesség kézikönyve. Íme egy javaslat, ami segíthet: ahelyett, hogy „mindent vagy semmit” módon állnál hozzá a bibliaolvasáshoz, ragadd meg a „köztes időket”. El fogsz ámulni, ha meglátod, hogy a mindennapi elpazarolt percek hogyan adódnak össze termékeny órákká. J. Oswald Sanders három tanácsot ad: 1) Állítsd meg az elszivárgást! Napunkat ne órákban tekintsük át, hanem kisebb időegységekben. Ha odafigyelünk a percekre, az órák majd vigyáznak magukra. 2) Állíts fel fontossági sorrendet! Sok időt fordítunk csupán másodlagos fontosságú dolgokra. Indokolatlanul sok figyelmet fordítunk az apró részletekre, míg az igazán fontos dolgok kiszorulnak. Ez különösen igaz a lelki dolgok vonatkozásában. 3) Kezdj el tervezni! Terv nélkül hajlamosak vagyunk céltalanul sodródni. Imádságodban kérdezd meg: „Hogyan tervezhetem el legjobban a napomat?” Gyűjts össze minden megtakarított percet olyan buzgón, ahogy a zsugori emberek a pénzüket gyüjtögetik!



„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)
Gordon McDonald leírja néhány vonását a szétszórt, szervezetlen életvitelnek. Nézd meg, felismered-e magadban valamelyiket: „1) Elfelejtett találkozók/határidők. Felismerhetem magamról, hogy szétszórt ember vagyok, ha elmaradok egy sor megbeszélt találkozóról, ha nem válaszolok üzeneteimre, ha nem tudom tartani a határidőket. Ilyenkor a napom tele van megszegett ígéretekkel és gyenge kifogásokkal. 2) Meddő tevékenységek. A szervezetlenséget jól mutatja, hogy hajlamos vagyom energiáimat olyan feladatokra áldozni, melyek nem hoznak eredményt; ha hajlamos vagyok az álmodozásra, a halogatásra és döntésképtelenségre. 3) Istennel való bensőséges kapcsolat hiánya. A rendezetlen életvitelt folytató keresztyének ritkán töltenek személyes időt Istennel. Nekik ne mondja senki, hogy időt kellene szakítani olyan célokra, mint bibliatanulmányozás, imádság, dicsőítés. Tudják ők, hogy kellene – csak nem tetszik. Kifogásokat keresnek mondván, hogy nincs idejük rá. Ugyanakkor nagyon jól tudják, hogy ez főként szervezés és akaraterő kérdése. 4) Felszínes kapcsolatok. Napok telnek el anélkül, hogy egy jót beszélgetnék a gyermekeimmel. A házastársammal ugyan kapcsolatban vagyok, de beszélgetéseink felszínesek. Ingerlékennyé válok vagy megsértődöm, ha a feleségem megpróbálja felhívni a figyelmemet valamire, amit elfelejtettem megtenni, vagy emberekre, akiket úgy tűnik, cserbenhagytam. 5) Az önbecsülés hiánya. Ha nem tudjuk kézben tartani az időnket, akkor nem kedveljük önmagunkat, sőt a legtöbb dolgot a saját világunkban. Ezt a romboló mintát nehéz megtörni. Pedig a szervezetlenség rossz szokásától meg kell szabadulnunk, különben életünk hamarosan teljesen összeomlik, káoszba fullad.”



„Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodgatott.” (János 9:4)
Az idő pénz – ugyanolyan gondosan be kell osztani. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni a különbséget a fix kiadások – amiket meg kell tenned – és a szabad rendelkezésű idők – amiket szeretnél megtenni – között. Hogyan tudta Jézus olyan jól szervezni az életét? 1) Tudta, hogy mi a küldetése. Utolsó útján Jeruzsálem felé, ahol tudta, hogy keresztre fogják feszíteni, meghallotta a tömegből a vak ember hangját és megállt – barátai legnagyobb megdöbbenésére. A tanítványok háborogtak amiatt, hogy Jézus nem azzal törődött, hogy Jeruzsálem még mindig hat vagy hét óra járásnyira van, pedig ők szerettek volna idejében odaérni ahhoz, hogy ott ünnepelhessék a páskát (ld. Lukács 18:35-42). Az ő szemszögükből úgy tűnt, hogy Jézus nem jól osztja be az idejét. Jézus szempontjából azonban az, ahogyan ő az idejét töltötte, tökéletesen illett küldetésébe. 2) Tisztában volt korlátaival. Tudta, amit mi sokszor elfelejtünk: hogy időt kell szánnunk a feltöltődésre is, hogy erőt gyűjtsünk a lelki harcokra. Ennek tudatában az ilyen magányosan töltött percek fontos helyet kaptak Jézus időbeosztásában. Sajnos ezt még azok sem tudták igazán értékelni, akik legközelebb álltak hozzá. 3) Előre nézett. Jézus legtöbb idejét arra fordította, hogy oktasson tizenkét embert. Azt mondta: „… ezen a kősziklán építem fel egyházamat…” (Máté 16:18). Hogyan tervezte felépíteni? Mások által. Te is úgy tudod a legjobbat kihozni az idődből, ha mindig életed célját tartod szem előtt, és ennek fényében mérlegelsz minden döntést.

komment
süti beállítások módosítása