Amikor nem számítasz rá
„… azután jön az ördög…” (Lukács 8:12)
Anne Graham Lotz írja: „Egyetlen hét leforgása alatt elromlott a bojlerünk, csőrepedés is volt… a fürdőszobában letört a zuhanyrózsa… [és] én azzal szembesültem, hogy súrlódás van családtagjaim között, és problémák adódtak a gyülekezeti vezetők között is. Erős volt a kísértés, hogy szabadjára engedjem az indulataimat, hogy aggódjak a bizalom helyett, és elhanyagoljam az imaéletemet. Ami átlagos frusztrációnak tűnt… valami sokkal fenyegetőbb volt… a sátán támadja elgyengült védelmi vonalainkat, az életünk leghétköznapibb területein.” A Biblia azt mondja, hogy rögtön azután, miután bemerítkezésekor a lelki áldásokat vette, „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (ld. Máté 4:1–11). Fontos dolgokat tanulhatunk ebből:
1) Ne nyugodj meg a siker után! Az áldás után a harc következik. Milyen csodálatos áldásokat kaptál mostanában Istentől? Akár a szolgálatodra, családodra, hivatásodra vagy személyes Jézus-követésedre vonatkoznak, vigyázz! A Sátán olyankor támad, amikor lanyhul a figyelmünk.
2) Maradj meg Isten akaratában! Előfordult már veled, hogy arra gondoltál: „ha ez ilyen nehéz, akkor nem lehet Istentől”, és úgy döntöttél, feladod? Az, hogy a helyes dolgot teszed, nem jelenti azt, hogy támadhatatlan vagy. Jézus Isten akaratát követte, amikor az Ellenség rátámadt. Amikor a dolgok komornak tűnnek, „ne a magad eszére támaszkodj”, itt az ideje, hogy „bízzál az Úrban teljes szívből” (Példabeszédek 3:5).
3) Ismerd a Szentírást! Jézus minden sátáni támadásra így válaszolt: „meg van írva.” Isten Igéje „a Lélek kardja” (ld. Efezus 6:17), mert ez a legfőbb támadó fegyverünk a gonosz ellen. Jézus arra használta, hogy leverje a Sátánt, és neked is erre kell használnod.
„Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:11)
Egy lelki győzelem után nagy a kísértés arra, hogy lazítsunk, kevésbé figyeljünk oda az őrködésre, de ilyenkor vagyunk legsebezhetőbbek a Sátán támadásaival szemben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy szándékai ismeretlenek legyenek előttünk. Még Jézus sem volt kivétel. Természetfeletti hatalma csodálatosan megnyilvánult, amikor ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. Egy ilyen csoda után a legtöbben úgy döntöttünk volna, hogy ideje egy kis pihenésnek, lazításnak. Jézus azonban ahelyett, hogy a csoda után a dicsőségben fürdött volna, „felment a hegyre imádkozni” (Márk 6:46). Akkor ez még nem volt látható, de szolgálatának egyik legnagyobb vihara előtt állt (ld. Márk 6:48). Henry Blackaby keresztyén szerző megjegyzi: „A tanítványok felkészületlenül indultak neki az ítéletidőnek, de Jézus felkészülten ment a viharba, és Isten minden erejét tudta szembeállítani a krízissel… Vigyázz, amikor lelki magaslaton vagy… amikor hatalmas módon tapasztalod meg Istent… menj rögtön egy nyugodt helyre imádkozni, hogy az Atya felkészíthessen arra, ami ezután jön.” Az idők változtak azóta, de az emberi természet nem változott. Még mindig régi, kiszámítható önmagunk vagyunk – és a Sátán jól ismer minket. Ezért továbbra is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ha meg akarod akadályozni abban, hogy előnyt szerezzen, akkor:
1) Állj ellen neki, és elmenekül (ld. Jakab 4:7).
2) Keresd az istenfélők társaságát (ld. Zsoltárok 1:1).
3) Maradj kapcsolatban Istennel bibliaolvasás és imádság által.
Vern McLellan mondta: „A reggeli imádság kinyitja Isten kegyelmének és áldásainak kincsestárát, és az esti imádság bezár minket az ő biztonságot adó védelmébe.” Ez olyan bombabiztos stratégia, amit neked is magadévá kell tenned.
Fordítsd oda a másik orcádat!
Kétféle módon lehet reagálni a bírálatra. Ha van benne igazság, alázatosan fogadd el, és használd növekedésedre. Ha nincs alapja, gyakorold, amit Jézus tanított: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Máté 5:38–39). Néha a kritikának valójában semmi köze hozzád, egyszerűen arról van szó, hogy a bíráló úgy érzi, becsapta őt az élet. Ahelyett, hogy igyekezne megvalósítani szíve álmait, inkább mások álmait próbálja összezúzni, hogy ezzel őket is lehúzza a maga reménytelenségének szintjére. Ilyenkor ugyan csábító lehet viszonozni a bántást és rámutatni az ő gyengeségeire és kudarcaira, de Jézus nem ezt a példát adta nekünk, nem ezen az úton kell járnunk. „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12:17–18).
Mit jelent odafordítani a másik orcánkat? Azt jelenti, nem engeded, hogy a kritika felzaklasson. Egyszerűen végighallgatod, megköszönöd a véleményét, és lenyeled a bírálatot (de ne vedd feltétlenül komolyan). Tartalékold az idődet és energiádat azokra, akikben megbízol, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják az igazat akkor is, ha az fájdalmas igazság. Valaki azt mondta: „A bírálóidnak semmivel sem tartozol!” Nos, valójában igen. Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44).
Hogyan tudunk jól várakozni?
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." (Zsoltárok 62:6)
Dániel Colemann „mesteri hozzáállásnak" nevezi annak képességét, hogy megfelelő módon várakozzunk. Ehhez három tulajdonság szükséges. Először: alázat. „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk" (Zsoltárok 123:2). Egyszer egy ember olyan sokáig várt az orvosra a rendelőben, hogy végül kiszámlázta a doktornak a várakozási időt! Félre azonban a tréfával, az életben kapcsolat van a helyzet és a várakozás között. Általában az alacsonyabb helyzetben lévő emberek várnak a magasabb pozícióban lévőkre, és ha bölcsek, akkor megtanulnak tisztelettel várni. A várakozás arra emlékeztet, hogy nem mi vagyunk felelős beosztásban; megtanít arra az alázatra, melyre szükségünk van. Másodszor: bizalom. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Példabeszédek 3:5). A légtornászoknál különleges kapcsolat van az ugró és az elkapó között. Amikor az ugró elengedi a lengőtrapézt, bíznia kell abban, hogy az elkapó meg fogja őt ragadni. Ugyanígy nekünk is meg kell tennünk, amit Isten mond, aztán várnunk kell Rá, még akkor is, ha nem látjuk tisztán kezét, amint munkálkodik. Ezek az időszakok fejlesztik és mélyítik el hitünket. Végül: várakozásteljes reménység. „Lelkem csendben csak az Úrra vár, mert tőle van reménységem" (Zsoltárok 62:5 NKJV). Eugene Peterson írja: „Az imádságban tudatában vagyunk annak, hogy Isten cselekszik, és amikor a körülmények készen állnak, amikor mindenki a helyén van, és amikor a szívünk készen áll, akkor szólít majd minket is cselekvésre. Az imában töltött várakozással fegyelmezetten visszautasítjuk, hogy azelőtt cselekedjünk, mielőtt Isten cselekszik." A mai ige tehát ez: Tanuld meg, hogy kell jól várni, ez a mesteri hozzáállás!
„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek…” (1Péter 2:2)
A bibliaolvasással kapcsolatban Dr. Howard Hendricks rámutat három dologra, amelynek állandóan tudatában kell lennünk: 1) A hozzáállásunk. Éppúgy, ahogy egy kisbaba nyúl a cumisüvegért, úgy kell nyúlnunk a Bibliáért. A csecsemőnek szüksége van a tejre, hogy fizikai létét fenntartsa, nekünk pedig szükségünk van a Szentírásra, hogy lelkileg éltessen minket. 2) Az étvágyunk. Sóvárognunk kell Isten Igéjére. Ez kiművelt étvágy. Amikor valaki azt mondja: „Én nem sokat kapok a Biblia által”, ez sokkal inkább őt jellemzi, mint a Könyvet! A Zsoltárok 19:11 azt mondja a Szentírásról, hogy „édesebb a méznél”. De ezt nem tudhatod mások megítélése alapján. A Biblia tanulmányozóinak alapvetően három fajtája létezik. Van a „rosszízű orvosság” típus. Számukra az Ige keserű, de hasznos az ellen, amiben szenvednek. Aztán ott vannak a „széna” típusúak. Számukra a Szentírás tápláló, de száraz. Olyan, mintha egy bála szénát rágcsálnának. És vannak az „eper tejszínhabbal” típusúak. Egyszerűen nem tudnak betelni vele. Hogyan tettek szert erre az étvágyra? Úgy, hogy lakomáztak az Igéből. Kifejlesztették magukban azt, amit Péter a Szentírás igazsága utáni csillapíthatatlan éhségnek nevez. Te melyik vagy a három közül? 3) A célunk. A bibliaolvasás célja, hogy növekedjünk. Nem növekedhetsz, ha nincs tudásod, de sajnos előfordulhat, hogy van tudásod, mégsem növekedsz. A Biblia nem azért íródott, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat, hanem azért, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóvá válnunk. Nem azért, hogy okosabbak legyünk, hanem azért, hogy jobban hasonlítsunk Megváltónkra. Nem azért, hogy teletömje a fejünket bibliai tényekkel és adatokkal, hanem hogy átalakítsa az életünket.
„Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.” (Ézsaiás 44:3)
Kedves Szülő! Íme, egy bibliai ígéret, amire ráállhatsz: „Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.” Gyermekeidnek túl kell nőniük rajtad. Ami neked a plafon, számukra annak kellene az alapnak lennie. Nem csupán követniük kellene, hanem az általad lefektetett alapokra kellene valami nagyszerűt építeniük. Ne használd a fennálló állapot kényelmét kifogásként, ha kell, változtass a régi gondolkodásmódon. Ahhoz, hogy túl tudj lépni korlátaidon, fel kell hagynod azzal, hogy ilyeneket mondasz: „én már csak ilyen vagyok”, vagy: „az én családom sose vitte semmire, és sem fogom.” Ha ilyet állítasz, azzal ellentmondasz Istennek. Amikor Isten megszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, a nép elindult az ígéret földje felé. Ezt az utat tizenegy nap alatt meg lehet tenni, de nekik negyven évbe telt. Mi történt? Miért? Mert előtte négyszáz éven át rabszolgaságban éltek, ezért úgy gondolkodtak és úgy beszéltek, mint a rabszolgák. Nem tudták felfogni azt, amit Isten ígért nekik. Végül Isten azt mondta nekik: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyvidéket, forduljatok észak felé!” (5Mózes 2:3). Ha a múltad kudarcok sorozata volt, húzz határt a homokba még ma, és mondd: „Ebből elég volt. Bízni fogok Istenben, hogy nagyobb és jobb dolgokat készített nekem!” Ilyen pillanatokban sorsok változnak meg. Összegzésül: azok a döntések, amiket ma meghozol, nemcsak rád lesznek hatással, hanem gyermekeidre is. Ezért kérd Istent, hogy segítsen jó döntéseket hozni!
Mire vagy elhívva?
„… kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (1Korinthus 9:16)
Ha a kudarcot végnek fogod fel, végül valóban kudarcot vallasz. Ha viszont tanulsz a kudarcból, már egy lépést tettél a siker felé. Nem nyerheted meg a hazafutást, ha nem állsz ki ütni, és nem nézel szembe a dobójátékossal. A baseball-legenda Babé Ruth rekordot állított fel 714 hazafutással, de több mint 1300-szor el is hibázta az ütést. Egy nehéz időszaka során egy újságíró megkérdezte tőle, hogyan tudja legyőzni a csüggedést. A sportoló így felelt: „Ha meglendítem az ütőt, akkor a nagy számok törvénye szerint el is fogom találni a labdát. Sőt, amikor rossz passzban vagyok, igazából a dobójátékost sajnálom, mert tudom, hogy előbb-utóbb ő fog megfizetni érte." Amikor Benjámin Disraeli először akart felszólalni az angol parlamentben, kifütyülték. Ekkor ezt mondta: „Most leülök, de el fog jönni az az idő, amikor önök mind hallgatni fognak rám." Valóban így történt! 0 lett Nagy-Britannia egyik legjobb szónoka és miniszterelnöke. Mára már elfeledték azokat, akik Disraelit bírálták, de amit ő hozzáadott a történelemhez, az tovább él. Most azt kérdezed: „Hogyan ismerhetném fel, hogy mi a rendeltetésem?" Először: a rendeltetés az a vágy, amely nem hagy szabadulni. Pál azt mondta: „...kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (lKorinthus 9:16). Másodszor: a rendeltetésed nem csupán munka, hanem öröm is számodra. A zsoltáros ezt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem" (Zsoltárok 40:9). Harmadszor: a rendeltetésed be fogja indítani a képességed, hogy kreatív legyél. Amikor Isten elhívta Gedeont, az angyal így szólította meg: „Az Ur veled van, erős vitéz!" - pedig épp egy csűrben bujkált (Bírák 6:12). Isten azonban nem jelenlegi állapotát nézte, hanem a benne rejlő lehetőségekről beszélt. Nos, te mire vagy elhívva?
„A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta.” (Példabeszédek 20:12)
Egyszer megkérték Dr. Howard Hendrickset, a gyülekezetnövekedés szakértőjét, hogy állapítsa meg egy bizonyos gyülekezetről, vajon miért csökken folyamatosan a taglétszáma. Miután több héten át részt vett istentiszteleteiken, találkozott a vezetőséggel, és ezt mondta nekik: „Építsetek köré kerítést és a kapunál szedjetek belépődíjat, hogy azok, akiket érdekel, megnézhessék, milyen volt egy gyülekezet az 1950-es években.” Másként fogalmazva: reménytelenül le vagytok maradva! Amikor az énünk forog kockán, hajlamosak vagyunk arra, hogy szépítsük a dolgokat, és figyelmen kívül hagyjunk minden ellenkező bizonyítékot. A veszély abban rejlik, hogy idővel már nem is látjuk, hogy valójában mi történik körülöttünk. A jó vezetők nem így járnak el, ők fáradhatatlanul keresik az igazságot. Gyökerestől kiirtják a félretájékoztató híreket, és nem jutalmazzák azokat, akik ilyeneket terjesztenek. Ezzel átlátható, őszinte környezetet teremtenek, ahol valóságosan felismerhető, hogy mi zajlik. Ennek biztosítására ők maguk is így élnek, a következő hét parancsolat szerint: 1) Ne tettess! 2) Ne hunyd be a szemed! 3) Ne túlozz! 4) Ne lődd le a rossz hír hozóját! 5) Ne bújj el számok és statisztikák mögé! 6) Ne utasítsd el az építő kritikát! 7) Ne szigetelődj el! Veszélyes vizeken evez az, aki fejlődésre törekszik, miközben a valóság előtt behunyja a szemét; egy darabig talán működik, de végül biztosan elsüllyed. Akár a gyülekezeti, akár az üzleti, akár a személyes életedről van szó, nézz szembe az igazsággal, bármennyire fájdalmas is! Ha pedig nem tetszik, amit látsz, kezdj el változtatni rajta!
„És munkájukért nagyon becsüljétek őket!” (1Thesszalonika 5:13)
Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.
Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!
