1987. június 1.

Vassula, mindkét kezemen seb van, mindkét lábamon seb van, oldalam is nyitva áll, és látni engedi Szívemet.Újból keresztre feszítenek.

Uram…

Ártanak Egyházamnak.

Uram, annyira rossz a helyzet?

Annyira rossz. A gonosz elvakította õket, nincs köztük szeretet. Nem õszinték, elferdítették Szavamat, még Testemet is megbénították. Igazságosságom kelyhe megtelt, ne engedjétek túlcsordulni!Azt akarom, hogy hagyjanak fel Testem kínzásával.

Én, Jézus, szeretet vagyok, azt akarom, hogy hagyjanak fel azzal, hogy mérgezett nyilakat lövöldöznek egymásra. Egyetértésük részben helyrehozza a károkat.Az igazság leleplezi a gonoszt. Mire való a sok szertartás, ha valójában semmit sem tudnak nekem felajánlani?

Tisztaságra, szeretetre, hõségre, alázatra, szentségre van szükségem. Azt keressétek bennem, amire én vágyom, és én mindazt megadom nektek.Az én érdekeimet keressétek, és ne a tieteket, engem dicsõítsetek, engemtiszteljetek! A szó nem elegendõ. A szeretet cselekedetei és az együttmûködés fogja életre kelteni Testemet. Testvérek! Szeressétek egymást! Ó kedves, mily sokat kell még helyrehoznom! Jöjj leányom, pihenj meg bennem. Béke legyen veled!