A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle. A fel nem dolgozott igazságtalanság, ha nincs bennünk megbocsátás, keserűséggé válik.
Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie.
Seneca
Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja.
Pilinszky János
Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád? Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkeznek?
Walt Whitman
Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. (Spurgeon)
Soha nem fogod tudni, mire vagy képes, míg meg nem próbálod. (Bob Proctor)
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól. Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk.
Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.
Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie.
Seneca
Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja.
Pilinszky János
Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád? Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkeznek?
Walt Whitman
„Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5–6)
Az istenfélő Jób szavai ezek, akiről becsületes és feddhetetlen élete alapján maga az Úr mondja ezt: „Nincs hozzá fogható a földön…” (Jób 1,8) Gőggel fertőzött kereszténységünkről, önhittségünkről rántja le a leplet Jób vallomása. Ha ez az Istentől dicséretet nyert ember is kénytelen rádöbbenni saját hitének és kijelentéseinek hamisságára, akkor bizonyára nekem is nagy szükségem van az önvizsgálatra. Ahogyan Luther is írja első tételében: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. (Smidéliusz András)
„Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!” (Zsolt 117,1)
Az igaz istendicséret szívből fakad, és az egész élet mögötte van. Egyedül az ember képes szavaival és tetteivel dicsérni az Istent. A szeretet dialógusa is ez az életre hívó, megtartó Istennel: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek” – így a 119. zsoltár. Istentiszteletünk liturgiája olyan ősi, mély, magasztos, gondosan felépített elemekből áll, hogy a nyitott szívvel részt vevő átélheti benne a közösségi istendicséret, Krisztus-dicséret igazi örömét. A találkozás csodáját a Mindenhatóval. (Kőháti Dóra)
Az istenfélő Jób szavai ezek, akiről becsületes és feddhetetlen élete alapján maga az Úr mondja ezt: „Nincs hozzá fogható a földön…” (Jób 1,8) Gőggel fertőzött kereszténységünkről, önhittségünkről rántja le a leplet Jób vallomása. Ha ez az Istentől dicséretet nyert ember is kénytelen rádöbbenni saját hitének és kijelentéseinek hamisságára, akkor bizonyára nekem is nagy szükségem van az önvizsgálatra. Ahogyan Luther is írja első tételében: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. (Smidéliusz András)
„Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!” (Zsolt 117,1)
Az igaz istendicséret szívből fakad, és az egész élet mögötte van. Egyedül az ember képes szavaival és tetteivel dicsérni az Istent. A szeretet dialógusa is ez az életre hívó, megtartó Istennel: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek” – így a 119. zsoltár. Istentiszteletünk liturgiája olyan ősi, mély, magasztos, gondosan felépített elemekből áll, hogy a nyitott szívvel részt vevő átélheti benne a közösségi istendicséret, Krisztus-dicséret igazi örömét. A találkozás csodáját a Mindenhatóval. (Kőháti Dóra)
„Egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.” (Róm 3,30)
Nagyon fontos információt közöl számunkra a mai, rövid, Pál apostoltól származó ige. Legyen valaki zsidó vagy keresztény, muzulmán vagy bármilyen más vallású istenhívő, akárhogy folytatjuk is a vallások közötti párbeszédet, akárhogy próbáljuk is egymást megérteni, egy tény elől sosem szabad kitérnünk: csak egy Isten van. Nincs több. Nekünk, Krisztus-hitre jutott embereknek éppen ezért ezt mindig hirdetnünk is kell. Krisztusban közénk jött az egy Isten. (Pongrácz Máté)
Nagyon fontos információt közöl számunkra a mai, rövid, Pál apostoltól származó ige. Legyen valaki zsidó vagy keresztény, muzulmán vagy bármilyen más vallású istenhívő, akárhogy folytatjuk is a vallások közötti párbeszédet, akárhogy próbáljuk is egymást megérteni, egy tény elől sosem szabad kitérnünk: csak egy Isten van. Nincs több. Nekünk, Krisztus-hitre jutott embereknek éppen ezért ezt mindig hirdetnünk is kell. Krisztusban közénk jött az egy Isten. (Pongrácz Máté)
Egy szántóföldön majdnem minden búzakalász meghajolt. Csak néhány szalmaszál tartotta a kalászt egyenesen felfelé. Azt gondolták magukról, értékesebbek, jellemesebbek, mint a többi. A szél, aki tisztában volt életükkel, és jól ismerte őket, így szólt: „Persze, hogy egyenesen állnak, hiszen a kalászuk teljesen üres.”
Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. (Spurgeon)
Nap és Szél azon versenyeznek, ki az erősebb. Mindkettő állítja, hogy ő. Szó szót követ, majd úgy döntenek, hogy a gyakorlat majd megmutatja, kinek van igaza. Egyszer csak látnak egy vándort, aki köpenyébe burkolózva megy az úton. Szél nagy örömmel felkiált: - Nap, fogadjunk, hogy pillanatok alatt leszedem a vándor köpenyét! Én vagyok az erősebb. Hirtelen hatalmas szélvihar lesz, tépi, cibálja a vándor köpenyét. Mire az még szorosabban beburkolózik, és valami menedéket keres a szélvihar elől. Látja, a szél, hogy nem sikerül a terve, még erősebben fúj. De kudarcot vall. Ekkor előáll a Nap, és elkezd mosolyogni, sugaraival simogatni a vándort, mire az a hirtelen melegtől egyből ledobja a köpenyét. Amit a Szél nem tudott elérni erejével, azt a Nap elérte mosolyával.
„Pál írja: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.” (1Tim 2,1)
Az ember ősi vágya a birtokbavétel, más szóval a magáévá tétel. A gyermek mindent bevesz a szájába, mert így érzi azt, hogy a magáévá tette. Magunkhoz öleljük a másikat, mert birtokolni akarjuk. Az igében egy más látásmód tárulkozik elénk. Az lesz a miénk, amit imádságban meg tudunk köszönni, amiért vagy akiért képesek vagyunk Isten elé állni. Előbb a szívünkre kell vennünk a másikat, Isten elé kell vinnünk, hogy ne birtokoljuk, hanem ajándékként kapjuk vissza. Mid van, amit ne kaptál volna? Ezért most mindenekelőtt… (Sándor Frigyes)
Az ember ősi vágya a birtokbavétel, más szóval a magáévá tétel. A gyermek mindent bevesz a szájába, mert így érzi azt, hogy a magáévá tette. Magunkhoz öleljük a másikat, mert birtokolni akarjuk. Az igében egy más látásmód tárulkozik elénk. Az lesz a miénk, amit imádságban meg tudunk köszönni, amiért vagy akiért képesek vagyunk Isten elé állni. Előbb a szívünkre kell vennünk a másikat, Isten elé kell vinnünk, hogy ne birtokoljuk, hanem ajándékként kapjuk vissza. Mid van, amit ne kaptál volna? Ezért most mindenekelőtt… (Sándor Frigyes)
Soha nem fogod tudni, mire vagy képes, míg meg nem próbálod. (Bob Proctor)
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól. Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk.
Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.
