Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2019. augusztus 13. 05:09 - Andre Lowoa

A barátság megsokszorozza az örömet, és felezi a bánatot.


A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja. De ez így van velünk, felnőttekkel is. Ha hazafelé egy pattanásos legényke csodálattal megbámulja a fiatal lánykát, az a hölgy kivirágzik.
Van egy kolléganőm, egy idősebb hölgy, akinek a férje nagyon szépen tud bókolni, minden alkalmat megragad, hogy kedvesen megdicsérje a haját, a ruháját. A kolléganőm ilyenkor mindig azt mondja a férjének: te vén csacsi, hagyd már abba - de tudom, ha abbahagyná, szomorú lenne. Jólesik neki. Legalább tíz évvel megfiatalítja, hogy a férje állandóan udvarol neki.
A meccsen a nagy, benga hokistáknak is jólesik, hogy a lelátón ezren üvöltik: mindent bele, hajrá, fog ez menni! Mindannyiunknak nagy szükségünk van arra, hogy drukkoljanak nekünk, hogy bátorítsanak, biztassanak, lelkesítsenek bennünket. Olyan nehéz volna ezt nap mint nap megadni egymásnak?

Böjte Csaba



A legtöbb ember úgy látja Istent, mint aki precízen számon tartja bűneinket, megköveteli az engedelmességet, a tökéletességet és a hódolatot. Ehhez járul még, hogy hidegnek, irgalmatlannak, tőlünk távolinak látják Őt. Pedig Isten nem ilyen, Ő bűneink ellenére is ragaszkodik hozzánk, neki fontosak vagyunk, akkor is, ha mi ellene fordulunk és hallani sem akarunk róla...

Sokszor helytelenül szeretjük gyermekeinket, azt mondjuk nekik, hogy szeretjük őket, ha engedelmeskednek, ha jól tanulnak, ha rendbe teszik a szobájukat, ha olyan barátokat választanak, akik nekünk is tetszenek... Az így felnőtt ember azt gondolja, hogy a szeretetért meg kell dolgozni, azt ki kell érdemelni. Felgyorsult és teljesítmény-centrikus világban élünk, s úgy hisszük, csak akkor szeretnek, ha nyújtottunk érte valamit…

A tékozló fiú semmi teljesítményt sem volt képes nyújtani. Piszkos, büdös, szakadt ruhában érkezett, rendetlen hajjal, s egy fityingje sem volt. Apja mégis elé szaladt és megcsókolta őt. Mondhatnánk, a bűnvallomással érdemelte ki a szeretetet. Ha jól értjük a Bibliát, az apa naponta nézte az utat sóvárgó szeretettel, amelyen tékozló fia távozott, s ahol remélte feltűnését. Hol volt még akkor a bűnbánat? A fia még a kocsmában mulatott, amikor ő már várva-várta, hogy magához ölelhesse…
A bűnbánatra a fiúnak volt szüksége, mert ez segített neki a helyes látásban. Az apa mindig is, és feltétel nélkül szerette fiát, csak a fiú viszonyult helytelenül atyja szeretetéhez.


A lehetőség utat nyit annak az embernek, aki tudja merre tart.


A szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik.

Victor Hugo


„Amikor Jézus asztalhoz telepedett [az emmausi tanítványokkal], vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték.” (Lk 24,30–31)

Az emmausi úton úgy hittük, mindennek vége van, pedig ő ott lépkedett mellettünk. Azt hittük, egy értetlen idegen sétál mellettünk, akit föl kell világosítanunk, pedig mi voltunk vakok. Azt hittük, hogy már végképp föl kell adni minden reményt, pedig a Megváltó kísért bennünket. Az asztalközösség és a kenyér megtörése megnyitotta a szemünket. Jézus Krisztus az élet kenyere, aki táplál bennünket most és mindenkoron testével és vérével.
(Beke Mátyás)



ÉDESANYÁM

Védelmet nyújt hű szíve, karja,
jósága hibám eltakarja.
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít
hittel lelkemben oltárt épít.
Ha betegség támadja testem,
imádkozva virraszt mellettem.
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
megfeledkezve önmagáról.
Figyelmeztet és tanít jóra,
szent Igére, Krisztusi szóra,
nem fárad el javamat tenni,
boldogságom, üdvöm keresni.
Édesanyám, szeretlek téged,
hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
minden jóságod meghálálnom.
Az Úr áldjon, vezessen, védjen,
hogy semmi baj, soha ne érjen.
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
a menyben is legyünk majd együtt.


Ha megértenők Istent, ő nem lenne Isten.

Szent Ágoston


„Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik.” (Zsid 6,11)

Hullámhegyek és hullámvölgyek. Lelkesedés és lehangoltság. Lendület és megtorpanás. Mindezek állandó kísérői emberi létünknek. A keresztény reménység – a Krisztussal való találkozás és egyre mélyebb, majd kiteljesedő együttlét – olyan hajtómotor, olyan energiaforrás, amely változó hangulatok és állandóan változó körülmények között segít igyekezni a jóra, a krisztusira, a hitből fakadó életre.
(Dr. Hafenscher Károly [ifj.])



„Meghallották Erzsébet szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.” (Lk 1,58)

Csoda volt készülőben, amikor Erzsébet várandós lett Keresztelő Jánossal. Ha lettek volna bulvárlapok, talán címlapon hozzák: a meddő s már idős, gyermekre reménytelenül váró asszony végre anya lesz! Öröm és istendicséret fakadt a jámbor emberek szívében, látva, milyen dicsőséges is Isten. S akkor még nem is sejtette senki, hogy csak előfutára ez a csoda a már készülőben lévő, sokkal-sokkal nagyobb csodának… Amikor kis idő múlva majd egy Mária nevű hajadon, Erzsébet rokona tesz látogatást, szintén várandósan. Az üdvözítő Isten csendben, rejtetten, még nem láthatóan és meg nem értetten, de már munkálkodott. Nyissuk ki a szemünket, a szívünket, hogy betöltessen az öröm e nagy irgalom megnyilvánulása felett!
(Kőháti Dóra)


Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél.

Trudel


„Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Ahogyan annak idején Timóteust, úgy a mai bizonyságtevőket is emlékezteti és egyben bátorítja az apostoli szó. Félelemre nem lehet sem közösséget, sem jövőt alapozni. Isten országának építéséhez olyan rendíthetetlen szívű és megfontolt munkásokra van szükség, akik Isten és emberek iránti őszinte és féltő szeretettel végzik feladataikat. Számunkra mindez elérhetetlen, csakis Isten ajándékaként lehet a miénk.
(Smidéliusz András)


Nem elég, hogy magunkat óvjuk a kísértésektől, vigyázzunk, hogy másokat se vigyünk bele. (Steinberger)



Nincs sem időd, sem erőd mindenre, állítsd első helyre az elsőrendű dolgokat. (Fosdick)


Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.

Böjte Csaba


Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják. (Perl S. Buck)


Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden! (Hamvas Béla)

komment
süti beállítások módosítása