A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.

Celler



 Az embernek az a törekvése, hogy önmagától elszakadjon, a nagy tettek között is a legnagyobb. S ha Isten kegyelméből ezt a célját el is éri, akkor emberi értéke felbecsülhetetlen. (Tersteegen)



AZ ÉN IMÁM

Az én imám nem tökéletes.
Az én imám sosem lesz szabályos.
Az én imám vészesen hasonlít
egy nagy, önző siránkozáshoz.

Máskor tétova, kósza sóhaj,
mit nem sóhajtok el, csak félig.
Sokszor kételkedem: elér-e vajon
ilyen gyöngén az égig?

Az én imám? Csupa én, meg én!
Alig marad hely benne másnak.
Görcsömben egyetlen oldódásom:
fentről szívembe látnak!

Mert elmondani nem tudok
annyi mindent, ha kulcsolom kezem,
de hányszor szorítja torkomat
a hála felcsuklása: Istenem!

Az én imámat ember meg ne hallja,
mert oly tökéletlen az, mint magam.
Füzérbe-nem-szedett szavaimnak
Uramnál mégis boldog sorsa van.

Két tenyérbe fogva nézi... nézi...
bólint... Lassan megcsitul szívem.
Kis futkározásaim megkucorodnak
egyetlen válaszától: "Gyermekem!"


Egy fiatalember, aki talán nem ismerte a tékozló fiú történetét vagy csak a példabeszéd kezdő sorait olvasta, egyszer elhatározta, hogy kikéri apjától a család rá eső örökségét, s elindul, hogy szerencsét próbáljon a világban. Az apja elé állt, s előadta, hogy jól ismeri a munkának az értékét, már képes magáról gondoskodni, tehát adják oda neki mindazt, ami jár neki a család vagyonából.
Az apja kicsit elcsodálkozott a kérésen, de a következőképpen egyezett bele: "Amikor idehozod nekem az első tányért, amiért megdolgoztál, megkapod az örökrészed és elmehetsz." Mi sem könnyebb ennél - gondolta magában a fiú, aztán odament az édesanyjához, kért tőle egy tányért, amelyet az apjához vitt. Az apa átvette a tányért, rögtön megismerte a családi darabot, egy mozdulattal a földhöz vágta és csak ennyit mondott: "Fiam, ezért nem te dolgoztál meg, hanem én". A fiú másnapra új tervet eszelt ki, egy lopott tányért vitt, de apja tudván, hogy ilyen gyorsan nem lehet becsületes munkával egy tányért megszerezni, ezt is a földhöz vágta mondván: "Fiam, ezért te nem dolgoztál meg". A következő napon a fiú rokonoknál volt látogatóban, hosszasan dicsérte a szép étkészletet, aminek "jutalmaként" ajándékba kapott egy tányért. Ezt adta apjának, aki széttörte ezt is tudván, hogy biztosan ezért sem kellett megdolgoznia a fiának. Negyednap a fiú egy barátjától kölcsönkért tányérral állt apja elé, aki - bár látszott rajta, hogy sajnálja - ezt is úgy vágta a földhöz, hogy azonnal ripityára tört, aztán ezt mondta: "Fiam, ezért más dolgozott meg, de nem te".
A fiú kezdte megérteni, hogy mit hibázott, ezért a következő héten alkalmi munkát vállalt, hogy tányért tudjon venni. Egész heti fizetéséért még egy készletet sem kapott, csak mindössze öt tányért. Az elsőt odaadta édesanyjának, a másodikat elvitte a boltba, ahonnan ellopta, a harmadikat odaadta ajándékba egy szegény koldusnak, akivel találkozott, a negyediket visszaadta a barátjának, akitől kölcsön kérte, s az ötödikkel boldogan indult apjához, s ezzel adta a kezébe: "Apám, ezért megdolgoztam, ezt ne törd össze! Most már tudom, hogy mennyit kell dolgozni egy tányérért. Értékelem, hogy mennyit fáradoztál családunkért. Nem érdemlem meg ingyen azt, amiért te dolgoztál, ezért inkább itthon maradok."


Egyedül ISTEN tud ALKOTNI, de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül ISTEN tud életet TEREMTENI, de te tudod tovább adni.
Egyedül ISTEN adja az EGÉSZSÉGET, de te tudod azt megtartani.
Egyedül ISTEN ajándékozza a HITET, de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül ISTEN tud REMÉNYSÉGET ültetni, de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül ISTEN képes SZERETETRE ébreszteni, de te tudsz mást szeretni.
Egyedül ISTEN adja a BÉKÉT, de te a mosolyt.
Egyedül ISTEN-től van az ERŐ, de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül ISTEN az ÚT, de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül ISTEN a FÉNY, de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül ISTEN teszi a CSODÁT, de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
ISTEN egymagában mindenre képes, mégis úgy látta jónak, hogy RÁD IS SZÁMÍTSON!


„Hang hallatszott a felhőből: »Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!«” (Lk 9,35)

Értette-e akkor vajon Péter, János és Jakab, hogy mi történik? S hogy ki ez a Jézus, akit Isten a Fiának nevez? (Lásd a keresztelését, amikor a Szentlélek is reá száll, s hang hallatszik a mennyből!) S ha ő ember – hiszen szemük láttára ott áll, s eddig olyan volt, mint ők, ám most fehéren tündököl –, akkor miért jött, mi a feladata, s félelemmel vagy örömmel fogadják? Valami titokzatos erő lépett működésbe… Mózes és Illés is megjelenik és szól… Valami elkezdődött, valami változás indult el! Akkor persze nem tudták Péterék, hogy mi következik. A Szentháromság személyei tudták, és a próféták, akik ott megjelentek. Az emberek „csak” azt érezték, milyen elmondhatatlanul jó Jézus közelsége. S hogy a Hangnak engedelmeskedni kell.
(Kőháti Dóra)


Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.



„Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)

Jézus az elgyötörteket, a súlyos teher alatt görnyedőket hívja. Vagyis hozzá tartozni nemcsak életerősen, kipihenten, fitten és jólfésülten lehet, hanem akkor is, amikor úgy érzed, kimerültél, kifulladtál, meggyengültek és roskadoznak tagjaid. Nála akkor is van számodra hely, amikor már szinte elviselhetetlennek tűnik saját helyzeted. Benne enyhülést talál a sajgó test és lélek, lecsillapodhat a zaklatott szív, feloldódhatnak az értelem rövidzárlatai: ő megnyugvást ad a megfáradt és megterhelt embernek.
(Smidéliusz András)



Mennyire kevésbé értékeljük az igazán fontos dolgokat, köztük Isten ajándékait, az ő végtelen szeretetét. Sokszor észre sem vesszük a minket körülvevő isteni szeretetet, és emiatt hűtlen gyermekekként állandóan kiszakítjuk magunkat e szeretet vonzásköréből. Egy általunk boldogabbnak vélt világ után vágyakozunk, mert nem vesszük észre, hogy Isten szeretetében a legboldogabb az életünk.


Minél szebbnek látjuk az életet, annál inkább képesek vagyunk azt még szebbé tenni. (kínai közmondás)


„Ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézs 46,4)

Mit is várhatnék még az élettől? Gyakran elhangzó kérdés, és mégis milyen sokféleképpen, különböző érzésekkel mondható el. Elégedettséggel, mert annyi mindent kaptam az életemben; elégedetlenséggel, keserűséggel, mert olyan szegényes volt az életem, nem ezt akartam. Isten hordoz és segít, sőt megment. Megment a haláltól, a bűntől és a keserűségtől. Egy életen át és azon túl is velünk van.
(Beke Mátyás)




„Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”” (Lk 5,5)

Egyedül nem megy. Sőt, reálisan gondolkodva, az egész keresztény élet lehetetlen vállalkozás. Ha azonban felhangzik Urunk hívó szava, újra próbálkozunk. Mert ami saját erőnkből nem megy: a jóság, az emberség, a szeretet, a megbocsátani tudás, az Isten szerinti élet, mégis működik Jézus szavára, Jézus útján, Jézus Lelkével. Az ő szavára kezdjük újra – nap mint nap.
(Dr. Hafenscher Károly [ifj.])


"Szenvedjük el egymást szeretetben" - Urunk tégy minket képessé és készekké erre, és ez a szeretet tegyen csodát az életünkben. Tegyél csodát te magad - Megváltó Urunk! Téged kérünk, most a szívünkbe. Ámen



Tér és idő végtelenén kel át Isten végtelen szeretete, hogy megkeressen minket magának. Hatalmunkban áll befogadni vagy elutasítani közeledését. Ha nem fogadjuk, újra és újra jön, akár egy koldus, de akár egy koldus, egy napon ő sem jön többé.

Simone Weil

Szerző: Andre Lowoa  2017.08.10. 06:03