Miért nem tudom abbahagyni a rosszat?
Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor csak magunkat csapjuk be, és nincs bennünk igazság. (1 János 1:8)
A bűnnel mindig együtt jár hogy becsapjuk magunkat. Abban a pillanatban amikor vétkezel, becsapod magad, mert azt hiszed, hogy amit teszel, annak valójában jobb következménye lesz annál, mint amit Isten már ezelőtt elmondott neked.
Ahhoz hogy megállítsd önmagad letiprását, be kell fejezned az önámítást. Őszintén magadban kell nézned, szembenézni az igazsággal, és foglalkozni a kérdésekkel. Mi az az életedben, amiről úgy teszel, mintha nem lenne probléma? Mi az az életedben, amiről úgy teszel, mintha nem lennél a rabja? Mi az amiről úgy gondolod: „Ez igazán nem nagy dolog” ?
Nem számít, hogy heroinnal lövöd be magad, vagy túlléped a hitelkártya keretedet, vagy hogy pornót vagy egy vacak regényt olvasol. Ezt mind azért teszed hogy elrejtőzz a fájdalmaid és a bűneid elől. De mindaddig nem fogsz meggyógyulni amíg tudomást nem szerzel a probléma gyökeréről.
Nem kell elérned a mélypontig ahhoz, hogy igazán megváltozz. Vannak körülötted figyelmeztető jelzések már most is, csak nem hallgatsz rájuk. Ehelyett egyenesen a pusztulás felé haladsz.
De nem kell ezen az úton menned. Tudomást szerezhetsz a probléma gyökeréről és megoldást találhatsz.
Megkérdeztem a hivatásos lelkigondozókat a gyülekezetünkben : „Mi volt a legnagyobb probléma, amivel eddig találkoztál?” Ők ezt válaszolják újra és újra : „ Az emberek túl sokáig várnak a segítség kéréssel.” Számos figyelmeztető jelek vannak a házasságában, majd hirtelen a férj vagy a feleség kilép a házasságból. Már csak egy kérdés maradt hátra: „Mit tegyek most?” Nincs túl sok dolog. Előbb kellett volna foglalkozni ezzel. A legtöbb ember tagadásban van, és addig várnak míg túl késő nem lesz, és rengeteg hiábavaló fájdalom mennek keresztül.
A Biblia ezt mondja :,, Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor csak magunkat csapjuk be, és nincs bennünk igazság." ( 1János 1:8)
Mik azok a nehéz kérdések az életedben előforduló bűnökről, melyekre válaszolnod kell? Mik azok a figyelmeztető jelek, melyeket figyelmen kívül hagysz?
Ha szeretnél meggyógyulni, akkor a probléma gyökerét kell fellelned. Szembe kell nézned az igazsággal!
Beszéljünk róla:
- Hogyan tart távol a büszkeség a probléma gyökerétől?
- Miért gondoljuk sokszor, hogy jobban tudjuk mint Isten, hogy mi a legjobb nekünk?
- Mit gondolsz mit szeretne Isten hogy tegyél azután hogy szembesültél az igazsággal az életeddel kapcsolatban?
Ne engedd meg, hogy a magányosságod keserűségbe torkoljon
„Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (2 Timóteus 4:16, NLT fordítás)
Pál apostol a Timóteushoz írt második levél 4:16-ban ezt mondja: „Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (NLT fordítás)
Amikor Pált, Jézus egyik valaha volt legnagyobb követőjét Rómában bíróság elé állították senki sem állt ki mellette, szó szerint senki sem, teljesen magára maradt! Senki sem állt elő azzal, hogy elmondja: "Figyeljetek, ez egy jó ember, minden rendben van vele." Pál mégsem mondott ilyeneket, hogy: "Azok a tökfejek – mindazok után, amit éveken át tettem értük!" Ehelyett ezt mondta: "Ne legyenek emiatt számon kérve." Más szóval: nem akart emiatt megkeseredni, mivel a keserűség a magányosságot még rosszabbá teszi.
Pál minket is arra tanít ezzel, hogy életünk magányos időszakát hogyan éljük meg. Amikor magányosnak érzed magad, ennek fájdalmát a legkisebbre kell csökkentened. Tedd meg a magad részéről, ami rajtad múlik és imádkozz ezért. Ne ismételgesd magadban, hogy ez milyen rossz neked, mivel, ha ezt teszed akkor egyre nagyobb és nagyobb lesz a fájdalom és elveszted az irányítást felette.
Utasítsd vissza a megbántódást, mivel a keserűség könnyen felemészthet.
A keserűség, és a magány gyakran kéz a kézben járnak, és így együtt egy szép körforgást alkotnak. Valahogy magányosnak érzed magad, és emiatt kezded rosszul is érezni magadat, és elkezded sajnálni is magad. Emiatt keseregsz, és a keserűség még magányosabbá tesz, ettől meg még jobban elkeseredsz. Hamarosan keményszívűvé válsz, majd depresszióssá, és senki sem tud közel kerülni hozzád.
Egy megkeseredett ember társaságát senki sem keresi, sem egy cinikus emberét, sem egy dühösét.
A keserűség csak állandósítani fogja a magányosságodat, ezért amikor egy magányos időszakot élsz meg, a legkisebbre kell csökkentened ennek fájdalmát, és ne építs falat az életed köré.
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
• Mi a te természetes reakciód a magányra?
• Amikor magányosnak érzed magad, kik azok, akikre számíthatsz?
• Amikor úgy érzed, hogy megismétlődnek azok az események és körülmények, amiktől magányosnak érzed magad, mi az, amit tehetsz ilyenkor, hogy kivédd ezeket?
Szívből szeresd az embereket!
„Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket.” (Fil 1,7)
Rájöttem, hogy ha az emberek nincsenek a szívemben, az idegeimre mennek. Ha nem a szívedben vannak a gyermekeid, akkor az idegeiden lovagolnak. Ha nem a szívedben van a házastársad, akkor az agyadra megy.
A legfőbb ok, amiért olyan sok házasság tönkremegy az, hogy a társak ésszel reagálnak egymásra és nem szívből. Amikor a feleséged elmondja, hogy lehangolt, hallgasd meg őt, mert lehet, hogy jogosan mondja. Amikor a férjed mondja, hogy szerinte nem ez a helyes dolog, amit tennetek kell, másképp kellene, hallgasd meg őt.
A szívből jövő szeretet azzal kezdődik, hogy megérted, hogy miért érez úgy a másik, ahogy. Kérdezz és hallgasd meg a válaszokat. Halld meg, hogy mi az, ami fáj, figyelj oda, hogy mi a probléma, tudd meg, hogy mitől működik a társad. Meg kell értened a hozzád legközelebb álló emberek hangulatát, hogy mi miatt viselkednek úgy, ahogy. Ha tényleg érdekel, tudatában leszel ezeknek.
Hogyan tudd szeretni azokat az embereket, akik annak ellenére, hogy megérted őket, nem szeretetreméltóak? „Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.” (Fil 1,8) Görögben az itt szereplő szeretet szó ragaszkodást és ugyanakkor beleket jelent. A görög társadalomban úgy tartották, hogy az érzelmek a gyomorból jönnek, a májból, a belső szervekből.
Pál apostol azt mondja, hogy zsigereimből szeretlek, és ez nem egy természetes szeretet. Ez már egy természetfeletti szeretet és ezért mondja Pál, hogy ez nem tőle jön, hanem ez a Jézus Krisztus szeretete. Az emberi szeretet elkopik, kiszárad és meghal a szőlőtőn. Az egyetlen szeretet, ami megmarad a szívfájdalmak és nehéz körülmények között is, az Isten szeretete, Jézus Krisztus ragaszkodása.
De honnan tudunk zsigerből szeretni? „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5). Isten szeretetéért nem kell megdolgozni, hanem kiárad beléd a Szent Lélek által, hogyha megengeded, hogy napról napra benned éljen.
Beszéljünk róla:
- Milyen szeretni a szeretetre nem méltót?
- Milyen módon tudnád jobban meghallani, hogy mi fáj, odafigyelni, hogy mi a probléma és megtudni, hogy mitől működik a társad?
- Milyen módon tudnád jobban meghallani, hogy mi fáj és odafigyelni, hogy milyen problémákkal szembesülnek mások?
