A mai nap imádsága:
Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halódóban vannak...". Jelenések 3,1b-2
Szépen mondja ősi magyar nyelvünk: ami lélektelen, az élettelen... Ez nemcsak tárgyakra vonatkozik, állati, sőt emberi életet is minősíthet. Vegatív lény - mondjuk néha. Eszik, iszik, nemzőképes utódokat hoz létre, de az élete: lélektelen. Jézus szavai "lélek és élet" egyet jelölnek: a szentséget. (Protestáns felfogás szerint: Szent az, ami Istené.) Ha egy élet Istené, akkor az szentséggel telített.
Ha megnézzük korunkat, s benne nemzetünk valóságát, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyre többen vannak azok, akiket nem elégítenek meg az élet rutin-dolgai, többre teljesebbre vágynak: az Életre. De mi is az élet? Egészség? Nemcsak az... Jólét, biztonság? Nemcsak az... Meglátni gyermekeinkben és unokáinkban az élet folytonosságát, a jövő reménységét? Az élet ennél sokkal több! Az élet:szentség! A Szentség vonzásába került emberek életük hiányosságát (szenvedésit) naponként elhordozva is tudják és érzik: életük teljes. Mert Isten "tenyerén" érzik magukat. Aki nem érezte meg még egyszer sem, mit jelent ez, az azt sem érti, amit Jób így mond: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, akkor a rosszat is el kell fogadnunk". Mert Isten világa ilyen "irracionális", ami rossz, az is jó, mert Ő a rosszból is jót tud előhozni.
Amit Jézus mond: az a teljesség ígéretét adja. Nem csak földi jutalmat ígér - "Bizony mondom néktek, hogy gonoszok és jók már itt a földön megkapták jutalmukat" -, hanem az élet utáni lét istenes örömét is. Sokan vannak, akik eszelős igyekezettel próbálják életük rövidségét az élvezetek halmozásával meghosszabbítani. Hasztalan próbálkozás ez, hiszen az idő (is) Istené... ha akarja, megáll, ha akarja felgyorsul... ez nemcsak szubjektve igaz: lásd kvantumfizika, relativitás-elmélet! Ami azonban mindennél fontosabb: az élet dolgai a szeretet megélésében nyerik el súlyukat, jelentőségüket. Itt, ebben a dimenzióban (Isten világa) formálódik az, amiért megmaradt Egyház, s mindig születnek új bizonyságtevők, s ezt a csodálatos szót így formáljuk ajkunkon nemzedékről nemzedékre: áldás.
Aggódás...
A mai nap imádsága:
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
Fil 4,6
A hétköznapokban a szorongás nagyon gyakran valamilyen stresszállapot tüneteként jelenik meg. Szívdobogásunk erősödése, verítékezésünk, testünket átjáró hideg-meleg hullámok vagy valamilyen tartós izomfeszülésből adódó tüneteink (pl. tarkótáji fejfájás) mind-mind aláhúzza, hogy valami nincs rendjén körülöttünk... Aztán egyszer kontrasztosan megnyilvánul, hogy hol a baj: munkahelyen és/vagy családban, esetleg párkapcsolatban.
Korunk népbetegsége a szorongás, s a különböző, ezekhez tapadó, s innen kiinduló mindenféle fóbiák (félelmek), legújabban az ún. pánik-betegség. A WHO 1950 óta összesen 47 országban követett morbiditási adatai alapján ("Global Burden of Disease" vizsgálat) készített előrejelzése szerint a szorongás, a depresszió 2020-ra a második leggyakoribb (a szív-érrendszeri betegségek után, melyeknek egyik komoly oka szintén a "stresszes életmód") munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz.
Lám-lám, az évezredekkel korábban élő emberek is nagyon jól tudták, hogy a rendezetlen élet, a lelki kiegyensúlyozatlanság az testi tüneteket, sőt betegségeket is okoz. Modern orvostudományunk a lélekgyógyászat területén újabban bevezette a transzperszonális (tkp. személyek közöttit jelent) jelzőt; valójában ez a szó a spritualitást, mint betegségekkel összefüggő, azokat létrehozó és megszüntetni képes lelki okokat jelöli.
A hívő ember azt tudja - hiszen hitének evilági mozaikjait reménységes képpé illesztette össze, s ez tudásának alapja - , hogy életének megoldása Istene kezében van. Onnan akarja azt megkapni életének minden napján, ezért imádkozik, ezért küzd. Bízik Teremtője gondviselésében, és szabadításában, de ha nehézségek szorongatják, akkor sem tagadja meg Őt, hiszen számtalanszor megtapasztalta, hogy Isten végül mindent az ő javára fordít. Az Istenben hívő ember is ugyanígy felkiált, ha fájdalmat érez, ugyanúgy elesik, mint a többi esendő embertársa, mégis más mint a többi, mert mindeközben nem lefele, hanem fölfelé néz...
Persze a hívő ember is aggódik időnként - hiszen a hívő ember is ember -, de ezek az érzések nem vesznek lakozást szívében, mert azokat "kiimádkozza" onnan. S mivel szinte minden nap hozhat új aggodalomra okot adó új helyzeteket, ezért igyekszünk rendszeres imaéletét élni, hogy lelkünket átjárhassa a békességet adó Szabadító Lélek...
Aratás...
A mai nap imádsága:
Béke...
A mai nap imádsága:
Uram! Munkáld a békességet bennem, hogy magam is a békesség eszköze legyen. Ámen.
Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.
Ézs 11,2
Amióta az ember "civilizáltan" él, azóta háborúzik... A harmadik évezred elején is - huszadikszázadi borzalmak ide vagy oda - most ebben a pillanatban mintegy kétszáz fegyveres konfliktust, háborút jegyeznek! Így azt mondhatjuk, a világ létével egyidős a harc, a testvér-konfliktustól (Káin és Ábel) kezdődően egészen a népek és nemzetek és kultúrák között: lásd az egyik legnagyobbat: az iraki háborút. Mindeközben az ember természetes igénye - akármelyik oldalon is áll - a béke után, nem lankad. De van-e, lehet-e igazságos béke egy igazságtalan háború után?
Ézsaiás messiás-próféciái a békét hirdetik. Azt a békét, amire mindenki vágyik, ami mindennek az alapja, amiben nem vért verejtékezve, hanem felszabadultan alkotva lehet értéket teremteni. Nem politikai béke, nem gazdasági biztonság, de nem is izmusok hamis ígéretein alapuló "csakazértis-reménység". Ez a béke nem részleges, nem csak a kiválasztottaknak szól, ez a béke egyetemes, mindent és mindenkit átfogó. Ez a béke nem is emberi, ez onnan felülröl száll alá, ez a béke Isten maga. Az evangélium nem más, mint annak az örömüzenete, hogy ez béke "megfogható", tapasztalható valóság. Tulajdonképpen a krisztuskövető életforma adja azt a keretet, amiben mindez megnyilvánul és megvalósul.
Sokan vannak, akiknek sajátos elképzeléseik vannak az Istenről, s az Ő békéjéről. Az ilyen emberek számára magától értődő, hogy életük minden dolga így kézdődjék: Én és a... másik, én és... a Jóisten, az én dolgaim, az én igényeim először... s minden többi csak ezután jöhet. Hamis kiválasztottság-tudat ez, hiszen Isten számára mindenki egyformán fontos. Aki megértett már valami lényegest a JóIstenből, annak számára az "ego", az én fontossága nem a kiváltságok keresésében, az önző célok megvalósításában domborodik ki, hanem a "szolgálatban".
Krisztus, az ÚR szolgája nemcsak mindenben példakép a keresztény ember számára, de istenfiúságának titka a "garancia", hogy megmaradjunk elhivatásunk kiváltságában.
URam! Add, hogy az emberek felfedezzék saját életükben a Neked-való szolgálat kiváltságos örömét! Ámen
Mt 19,4-10