Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Heti Elmélkedő

2017. június 30. 11:23 - Andre Lowoa

A boldog szolga

Egyik gyermekünk barátjának édesapjáról megdöbbentő hír érkezett: gyülekezeti szolgálatból hazafelé tartva elütötte őt egy autó. Talán néhány évvel volt több, mint ötven. Megdöbbenésünket és szomorúságunkat azonban szívet melengető érzés töltötte el, amikor elolvashattuk két közeli munkatársának megemlékező sorait:
„Barátom és szolgatársam ma reggel a menny dicsőségébe kapott előléptetést. Bár örülnöm kellene, mert jobb helyre került, sokakkal együtt máris nagyon érzem a hiányát. Hűséges testvér volt, aki azt élte, amit hirdetett, és akivel öröm volt együtt dolgozni...”
„Megmutatta, mit jelent osztatlan figyelmet szentelni az Úr lelkeket mentő munkája iránt, hogy a hit útja milyen kockázatokkal jár, hogy mit jelent éjt nappallá téve fáradozni az Úr szolgálatában – és mindeközben teljesen hétköznapi embernek maradni.”

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az ura, amikor megérkezik.” (Lk 12,43)



A MUNKA NYŰGE


A minap egy orvosi szobában vártam a leletre. Amíg a nővér dolgozott, unalmamban bámészkodtam. A falon kis tábla lógott, mély tartalommal ékesítve. A szöveg talán ez volt: Csak két gondolat foglalkoztat egész életemben. Az egyik, hogy ki találta ki a munkát, a másik, hogy a többiek miért nem ütötték őt agyon.

Én ismerem mindkét kérdésre a választ. Azért nem ütötték agyon, mert a többiek senkik a feltalálóhoz képest! A munkát Isten találta ki, ezzel is adta a hozzá való hasonlóság méltóságát! Jézustól tudjuk, hogy Isten mindez ideig munkálkodik.

Tehát nem az él embertelenül, aki dolgozik, hanem az, aki munkanélküli. Persze, a munka a bűneset után már nem az, aminek indult: azóta fáradságos, és sokszor a hiábavalóság átka sújtja. A munkával már az izzadság, a gyötrelem is együtt jár, ahogy magával az élettel is.

A megváltás arra is szabaddá tesz, hogy Isten előtt hasznos, áldott munkát végezve szolgáljuk őt.


Ziláné Marika / Budapest

„Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90,17)

Csúnya krokodil

 

Néhány éve a kertünkben kivágott fa törzséről kiderült, hogy pontosan úgy néz ki, mint egy krokodil. El is helyeztük az előkertben, azóta a látogatók érdeklődve szemlélik az egzotikus kertlakót. A gyerekeknek különösen is tetszik. Szépnek ugyan nem nevezhető, de ijesztőnek sem, barátságos tekintete meghazudtolja ragadozó voltát. Viharvert teste ugyanakkor harcedzett hüllőt sejtet.

Idén tavasszal valakinek eszébe jutott, hogy egy cserép muskátlit helyezzen a krokodil hátára, ettől a zord külsejű idegen végre megszelídült, és a kert szerves részévé lett. Azóta valami olyat hordoz, ami ugyan nem sajátja, lényétől idegen, de szemet és szívet gyönyörködtető.
Nem nehéz kitalálni, hogy mire emlékeztet a csúnya krokodil. Életünk is különc, furcsa, ellentmondásokkal teli, helyét nem találó mindaddig, amíg Isten nem töltheti be saját lényével. Az Úr azonban a bűnbocsánattal együtt Szentlelke részeseivé is tesz, és életünk azzal nyer igazán értelmet, hogy őt hordozhatjuk. Te melyik krokodilt választod?
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4,7)
komment
süti beállítások módosítása