Mégis korlátozott a világ megismerése?
A Fizika SH atlasz 205. oldalán egy érdekes rész olvasható Határozatlansági reláció címszó alatt (szerkesztett idézet):
„Werner Heisenberg (1901-1976) a részecske-hullám dualizmusból 1927-ben levezette, hogy bizonyos fizikai mennyiségek szorzata alapvetően bizonytalansággal, határozatlansággal rendelkezik. Ez egyáltalán nem mérési pontatlanság, hanem az anyag lényegi tulajdonsága.
Ez a határozatlanság csak a mikróvilágban tűnik elő, a közönséges hétköznapi életben nem vesszük észre... Az ember megszokott környezetéből vett tárgyakra a határozatlanság elhanyagolható: Ha egy 50 g tömegű lövedék sebessége 600 m/s, akkor a helykoordináta határozatlansága nem kisebb, mint 2,2 x 10-31 méter. Tehát lehetetlen egy részecske helyét és sebességét egyidejűleg tetszőleges pontossággal meghatározni. Ha a két fizikai mennyiség egyikét nagyon pontosan meghatározzuk, a másik ennek megfelelően bizonytalan lesz. (Ez a határozatlanság nem csak hely-sebesség összefüggésben, hanem energia-idő összefüggésben is érvényes.)
A Heisenberg-féle határozatlansági relációknak a fizikában nagy jelentőségük van: objektívek, és minden kétség felett állnak. Filozófiai értelmezésük pl. az, hogy a világ alapjában véve megismerhetetlen, szubjektív."
közli: Csapkovics Bertalan / Budapest
Isten kérdezte Jóbtól: „Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!” (Jób 38,8-11)
„Werner Heisenberg (1901-1976) a részecske-hullám dualizmusból 1927-ben levezette, hogy bizonyos fizikai mennyiségek szorzata alapvetően bizonytalansággal, határozatlansággal rendelkezik. Ez egyáltalán nem mérési pontatlanság, hanem az anyag lényegi tulajdonsága.
Ez a határozatlanság csak a mikróvilágban tűnik elő, a közönséges hétköznapi életben nem vesszük észre... Az ember megszokott környezetéből vett tárgyakra a határozatlanság elhanyagolható: Ha egy 50 g tömegű lövedék sebessége 600 m/s, akkor a helykoordináta határozatlansága nem kisebb, mint 2,2 x 10-31 méter. Tehát lehetetlen egy részecske helyét és sebességét egyidejűleg tetszőleges pontossággal meghatározni. Ha a két fizikai mennyiség egyikét nagyon pontosan meghatározzuk, a másik ennek megfelelően bizonytalan lesz. (Ez a határozatlanság nem csak hely-sebesség összefüggésben, hanem energia-idő összefüggésben is érvényes.)
A Heisenberg-féle határozatlansági relációknak a fizikában nagy jelentőségük van: objektívek, és minden kétség felett állnak. Filozófiai értelmezésük pl. az, hogy a világ alapjában véve megismerhetetlen, szubjektív."
közli: Csapkovics Bertalan / Budapest
Isten kérdezte Jóbtól: „Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!” (Jób 38,8-11)
MENNYEI AJÁNDÉK
Egyszer Márton Áron szülőfaluja talán legszegényebb családjának vendégei voltunk. Az élő hitű nagypapa gyermekei sajnos távol voltak az Úr Jézustól. Az egyik fiú (nevezzük Andrásnak) időközben gyermekével közösen vállalt munkát Magyarországon. Ennek okán többször próbáltam őket elcsalogatni az istentiszteletre, azonban vagy ők dolgoztak vasárnap is, vagy az én kötelezettségeim akadályozták meg, hogy hallgathassák Isten igéjét. Csalódott voltam, hogy e nélkül kellet befejezniük az itt eltöltött hónapokat.
A minap viszont felhívott telefonon, hogy Budapestre utazik, és vasárnap meglátogat bennünket. A hirtelen jött értesítés miatt át kellett szerveznem a vasárnapi családi programot. Mivel korán érkezett, így a vendégvárást az istentisztelettel kezdhettük: és ő nem volt fáradt, szívesen jött az igét hallgatni. A templomba menet beszélgettünk arról, hogy miért fontos istentiszteletre járni, hogy az Isten, beszélő Isten, aki alkalmakat készít a vele való találkozásra. András feszült figyelemmel hallgatta az igehirdetést, én pedig boldog voltam, hogy az Úrnak különös gondja van őrá is: számon tartotta őt, és hallhatta az evangéliumot.
Hálásan emlékezem még ma is az aznapi igére (lásd a keretes részt!), hiszen mennyit erőlködtem, görcsöltem érte: mindhiába; az Úr pedig könnyed mozdulattal hullatta szívébe a magot, az életet.
Dr. Klimó Hédi / Solymár
Jézus Krisztus hálaadása: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.” (Lk 10,21)
“Hiszen te közöttünk vagy, Uram, a te nevedről neveznek bennünket…” (Jer 14,9)
A minap viszont felhívott telefonon, hogy Budapestre utazik, és vasárnap meglátogat bennünket. A hirtelen jött értesítés miatt át kellett szerveznem a vasárnapi családi programot. Mivel korán érkezett, így a vendégvárást az istentisztelettel kezdhettük: és ő nem volt fáradt, szívesen jött az igét hallgatni. A templomba menet beszélgettünk arról, hogy miért fontos istentiszteletre járni, hogy az Isten, beszélő Isten, aki alkalmakat készít a vele való találkozásra. András feszült figyelemmel hallgatta az igehirdetést, én pedig boldog voltam, hogy az Úrnak különös gondja van őrá is: számon tartotta őt, és hallhatta az evangéliumot.
Hálásan emlékezem még ma is az aznapi igére (lásd a keretes részt!), hiszen mennyit erőlködtem, görcsöltem érte: mindhiába; az Úr pedig könnyed mozdulattal hullatta szívébe a magot, az életet.
Dr. Klimó Hédi / Solymár
Jézus Krisztus hálaadása: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.” (Lk 10,21)
Mi a neved?
- Írta: Móréhné Ági
Tinédzser éveimet a szüleim munkája miatt külföldön töltöttem, és egy ottani ismerőssel a kulturális különbségekről beszélgethettünk. Szóba került a nők házasság utáni névhasználata is. Nálunk akkor még szinte mindenki a férje teljes nevét használta, míg más országban ez teljesen szokatlan volt. A feleség kicserélte a vezetéknevét – ennyi volt a változás. Csodálkoztam ezen, hiszen így a legfontosabbat nem tudják rólam: hogy férjnél vagyok! És azt sem, hogy ki a férjem, vagyis kihez is tartozom.
Nekünk, Isten gyermekeinek, mi a legfőbb ismertetőjelünk arra nézve, hogy kihez tartozunk, vagyis hogy Jézusé vagyunk? Az, hogy keresztyéneknek neveznek bennünket.
Nekünk, Isten gyermekeinek, mi a legfőbb ismertetőjelünk arra nézve, hogy kihez tartozunk, vagyis hogy Jézusé vagyunk? Az, hogy keresztyéneknek neveznek bennünket.
“Hiszen te közöttünk vagy, Uram, a te nevedről neveznek bennünket…” (Jer 14,9)
"Simon Péter Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!"
Lukács 5,8
Az önismeret
Lobogó fáklya az önismeret:
behatol lelkünk minden zugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is... hogy Isten kit szeret.
ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Tudjuk, hogy önmagunk megismerésénél nincsen nehezebb feladat a világon. Egyedül a Te szereteted és csodáid tükrében láthatjuk meg igazán, kik és milyenek vagyunk. Értünk hozott áldozatod tanúskodik róla, mennyi bűnünkért kellett meghalnod a kereszten. Áldunk érte, hogy nem utáltál meg, nem mondtál le rólunk és megváltottál minket ISTENNEK, A MI ATYÁNKNAK.
Ámen.
VALÓ VILÁG
Az egyik televíziós csatorna naponta sugározza Való világ című műsorát, ami több hónapon át tartja izgalomban a tv nézők bizonyos rétegét.
A műsorba sok-sok jelentkező közül választottak be több mint tíz férfit és nőt. A válogatás során igyekeztek a legkülönbözőbb ízlésű, érdeklődésű egyéneket összehozni egy olyan villába, ahol közös a fürdőszoba és hálóterem. A belső tereket bekamerázták, így éjjel-nappal felvehető minden mozdulat és a suttogva elmondott szó is. Ételben és italban mérték nélkül dúskálhatnak, a legkülönfélébb ruhákból válogathatnak, és a szabadság kivételével – hiszen a területet nem hagyhatják el – (sok) minden rendelkezésükre áll. Az épület egyébként ablaktalan, és átláthatatlan kerítés veszi körül. Nincs a villában telefon, rádió, tv, esetleg olvasásra alkalmas könyv, így egyetlen dolgot tehetnek, egymással foglalkozhatnak, ami egyre elfajultabbá és durvává teszi együttlétüket. Mivel hozzátartozóikkal sem tarthatják a kapcsolatot, ez különösen is megviseli őket – ezért, pl. időnként még a vagány férfiak is elsírják magukat. Mindeközben a végső győzelemre, a hatalmas jutalomra vár mindegyikőjük.
Az itt látható való világ maga a földi pokol, bemutatja az Isten nélkül élő emberek valóságos világát!
A műsor kiötlői, szerkesztői sok százezer ember számára bebizonyították, hogy ha az (a mégoly fényűző körülmények között is élő) emberek közül Krisztust kizárták, akkor kizárták a szeretetet, az irgalmasságot, a békességet, azaz az életet. Maradt a luxusba csomagolt egymás iránti gyűlölet, állandó trágárság; és valósággá válik, hogy az ember – elveszítve méltóságát – embernek farkasává lesz.
Benedek Csilla / Pécel
„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak (…) Csak oda küld áldást az Úr, és életet örökké.” (Zsolt 133 – Károli)
Vigyázat! Az úton dolgoznak!
Írta: Horváth Mária
Aki járművel közlekedik, azt gyakran akadályozzák útlezárások, elterelések vagy szűkületek, amire tábla is felhívja a közlekedő figyelmét: „Az úton javítási munkát végeznek!". Ilyenkor a jármű utasainak több-kevesebb várakozással és egyéb kellemetlenséggel (zajjal, porral,
rossz minőségű útszakasszal, sárfelhordással) is számolnia kell. A javítás-karbantartás ugyan a majdani jobb közlekedést szolgálja, és a mindennapi élet velejárója, mégis sok kellemetlenséget okozhat.
Hasonló a keresztyén ember élete is: munkaterület, amit élete végéig alakít Isten, és a formálás – de különösen a tökéletlenség ténye – gyakran bosszúságot okoz. Az ilyen formáltatásnak is számtalan kellemetlen, a külső személő által érthetetlen vagy nehezen elviselhető kísérőjelensége van. És valószínű, hogy az útszakasz, amit mi kátyúsnak, kitérőnek vagy megrekedésnek látunk, az Isten tervébe illeszkedik, és fontos mozzanat abban, hogy valamit kimunkáljon gyermeke életében. Ezért, bármennyire ellenállhatatlannak érezzük is, hogy pillanatfelvételeket készítsünk egymásról, és abból messzemenő negatív következtetéseket vonjunk le, mégse tegyük! Mert Isten a reménytelennek tűnő helyzetekből is ad kiutat és örömteli végkifejletet. Ilyenkor ne felejtsük, hogy Isten maga ígérte, hogy akiben elkezdte a jó munkát, azt véghez is viszi. Tekinthetünk úgy az ilyen embertársunkra, mint akin ott a láthatatlan tábla: „Vigyázz! Az Úr dolgozik!" Amint az évekkel ezelőtt népszerű kitűzőkön olvashattuk: „Légy türelmes hozzám! Isten még nem készült el velem teljesen."
„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyet rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek." (Jeremiás 29,11)
rossz minőségű útszakasszal, sárfelhordással) is számolnia kell. A javítás-karbantartás ugyan a majdani jobb közlekedést szolgálja, és a mindennapi élet velejárója, mégis sok kellemetlenséget okozhat.
Hasonló a keresztyén ember élete is: munkaterület, amit élete végéig alakít Isten, és a formálás – de különösen a tökéletlenség ténye – gyakran bosszúságot okoz. Az ilyen formáltatásnak is számtalan kellemetlen, a külső személő által érthetetlen vagy nehezen elviselhető kísérőjelensége van. És valószínű, hogy az útszakasz, amit mi kátyúsnak, kitérőnek vagy megrekedésnek látunk, az Isten tervébe illeszkedik, és fontos mozzanat abban, hogy valamit kimunkáljon gyermeke életében. Ezért, bármennyire ellenállhatatlannak érezzük is, hogy pillanatfelvételeket készítsünk egymásról, és abból messzemenő negatív következtetéseket vonjunk le, mégse tegyük! Mert Isten a reménytelennek tűnő helyzetekből is ad kiutat és örömteli végkifejletet. Ilyenkor ne felejtsük, hogy Isten maga ígérte, hogy akiben elkezdte a jó munkát, azt véghez is viszi. Tekinthetünk úgy az ilyen embertársunkra, mint akin ott a láthatatlan tábla: „Vigyázz! Az Úr dolgozik!" Amint az évekkel ezelőtt népszerű kitűzőkön olvashattuk: „Légy türelmes hozzám! Isten még nem készült el velem teljesen."
„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyet rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek." (Jeremiás 29,11)
