Gyulakeszi 711 lakosú község a Balaton-felvidéken, Tapolcától alig 4 kilométerre, a Csobánc-hegy nyugati lábánál fekszik. Első okleveles említés 1180-ban Kesző néven történt. Ősrégi település, amelyen megtalálhatók minden kornak a nyomai. III. Béla király három ekényi földet adományozott a Keszői földekből udvari papjának, Csump veszprémi prépostnak, aki halála után a veszprémi káptalanra hagyta. Így 1247-től a veszprémi káptalan is birtokolt földeket. A település egy részét IV. László király a Rátót nemzetségbeli Balduin fia Gyula mesternek adományozta szolgálataiért. Ebben az időben királyi udvarnokok lakták. A településen a római kortól állt egy útbiztosító erődítmény, amelyet a török, majd a kuruc háborúban ismételten megerősítettek. A törökök két ízben is feldúlták a települést, ennek ellenére a lakosság a XVI. század végére visszatelepült. 1720-ban 180 lakóját írták össze, megjegyezve, hogy a plébánosa és iskolamestere van. 100 évvel később már 748-an élnek a faluban. 1678-ban 22 jobbágy- és 2 zsellércsalád lakta, akik 285 hold szántót és 20 hold szőlőt műveltek. 1752-ben az uradalom nem engedte beiktatni a település új plébánosát, mivel véleménye szerint a kinevezése az uradalom kegyúri jogának megsértésével történt. Válaszként természetesen a veszprémi püspök nem volt hajlandó elismerni az uradalom által javasolt személyt. Ebből kisebb bonyodalom származott. 1859-ben nagy tragédia érte a települést: egy tűzvész következtében az egész falu leégett templomával együtt. A falu lassan épült fel a szörnyű tragédia után, a templomot az Esterházy család építette újjá. A település határban lévő Eger-patak több malmot is működtetett még a két Világháború közti időszakban is. A második Világháború viszonylag csendesen elvonult a település felett, így az élet gyorsan normalizálódott. A település fejlődését jelentősen befolyásolta Tapolca közelsége. Annak ellenére, hogy a falu sok munkahelyet tudott biztosítani az itt élőknek, ma is sokan dolgoznak a közeli városban. A helyben dolgozóknak a Badacsonyi Pincegazdaság kínál munkalehetőséget.
A település határában a Csobánc-hegy tetején áll Gyulaffy-Pethő vár romja. A várról 1255-ben tesznek említést a korabeli feljegyzések. 1678-tól Esterházy Pál nádor birtoka. Sem a törökök, sem később - 1707-ben - a császári seregek nem tudták elfoglalni. Pusztulását a szatmári békekötés után elrendelt császári “várrombolási parancs” okozta. A vár romjait 1953- után feltárták.
Műemlék a XIII. század elejéről származó román kori “Rossz templom” romja.

http://kd.bloglog.hu/page/12/

Kisboldogasszony-templom

alapítva: a XIV. században, újjászervezve 1751.