Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Hit.../Reformáció.../Távlatokért./ Választásaink...

2018. október 31. 05:16 - Andre Lowoa

Hit...


A mai nap imádsága:

Istenem! Köszönöm a hit ajándékát! Ámen.
Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által... Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,23-24 és 28
Reformáció ünnepe van... 1517. október 31-ére emlékezünk, amikor is Luther Márton a "mindenszentek-halottaknapi" általános nagy népmozgás "hírvivő" lehetőségét is kihasználva kiszögelte a wittenbergi vártemplom ajtajára híressé vált 95 tételét. Luther nem egyházat akart alapítani, hanem az általánosan elterjedt egyházi visszaéléseket kívánta orvosolni, s vissza akart térni a régi jó, kezdeti rendhez.... A hatalom mámorában fürdő pápaság - gyakorlatilag erről szól a pápaság történelme - ezt nyilvánvalóan nem tűrhette. Luthert X. Leó pápa kiátkozza az Egyházból, birodalmi átok alá is vonja (szabadon megölhette bárki!), s ha a német választófejedelmek közül jónéhányan nem állnak Luther mellé, akkor máglyán végzi, mint Husz János... Amikor kiderült az "igazság" - s az sokszor fájdalmas - a pápa így kiáltott fel: "Mit merészel ez a tetves barát?!"...
Nos ez a "tetves barát" emberközelivé reformálta (vissza-alakította) az Isten-hitet. Kilenc év múlva a lutheranizmus életre-valóságát is bizonyítandó - ha élünk Isten kegyelméből - ünnepelni fogjuk az evangélikusok félezeréves jelenlétét a világban! Nemcsak jelentős, de szellemtörténetileg meghatározó állomás volt 1517. október 31.! Mit akart Luther? Amit mindenki más: emberi törvényeskedések nélküli őszinte hitet. A józan észnek ellentmondó, az Istentől eltávolító, egyértelműen nem biblikus, pápai hatalmi érdekeket védő, zsinati döntések eltörlését, az isteni kegyelem ingyen - s nem bűnbocsátó-cédulákhoz kötött - meghirdetését minden ember számára. Ez az igazság pedig így hangzik: "Az igaz ember hitből él." Habakuk próféta (Hab 2,2) és Pál apostol is ezt hirdeti, tanítja...
A hit nem teszi feleslegessé a jócselekedeteket, de amiben reménykedhet az ember, az nem a saját, hanem csakis az Isten jósága. Az ember ugyanis híjával van az Isten dicsőségének... Ennek a hiánynak világ-keserítő következményét láthatja tapasztalhatja minden kor embere!

A megváltott (krisztusi) ember azonban nem keseredik el, mert tudja, hogy Isten számára nemcsak rendkívül fontos mindenki, de "személyes" munkatársul is meghívja, hogy hirdesse Isten hatalmát, s szolgáló életével másokat is Isten dícséretére inspiráljon... Mert ettől szépül, s javul is egy kicsit az embervilág...






Reformáció...

 

URunk! Köszönjük a bátrakat, aki szólni merték és merik ma is, szeretet-igazságaidat! Ámen

Amikor ezeket a sorokat írom, Reformáció ünnepe van... egy csütörtöki munkanap, másoknak olyan mint a többi, de talán mégse - hiszen másnap "Mindenszentek és Halottak napja" , ami alapvetően meghatározza ezt a hétvégét. Nekünk, evangélikusoknak pirosbetűs ünnep, ezért nem árt, ha egy kicsit elgondolkodunk a múltról, hogy tanulságokat szűrjünk le a jövőre nézve...

1617. Október 31. nagy nap volt a német evangélikusok körében, hiszen pontosan 100 év után jutottak el oda, hogy nemcsak Wittenbergben és vonzáskörzetében, hanem más lutheránus területekkel és egyetemekkel közösen, egységesen, méltóképpen megünnepeljék az emberiség szellemfejlődésének vitathatatlanul fontos mérföldkövét állító wittenbergi professzort... Míg korábban "csak" arra emlékeztek, mikor prédikált Luther először az "új hit" szellemében, avagy mikor vezették be a reformátori új egyházrendet, sok helyütt egyszerűen csak a Márton-napi mulatságok adtak keretet a visszatekintésre. Száz év után azonban kikristályosodott - no meg egy kicsit romantikus színezetett is kapott -, mi is volt az a pillanat, ami jelesül megmutatta a reformáció elindulását. Így lett a sokszor stilizált történet a reformáció nyitó-eseménye: Luther Márton, a Szentírás doktora elindul a wittenbergi vártemplom kapujához, kezében kalapáccsal, hogy kiszögezze azt a plakátot, amire latinul - hiszen a latint értő értelmiségiekkel akart diskurálni - 95 tételben megfogalmazva leírta azokat a kritikus pontokat, melyeken változtatni kellene, hogy az egyház újra krisztusi legyen.... Talán ő maga sem gondolta, hogy ezek pontok "két hét alatt a német nyelvterületet, hat hét alatt egész Európát lángba borítják" - ahogyan a krónikások feljegyezték. Azt talán még Luthert is meglepte, hogy a társadalom minden osztályából és rétegéből óriási visszhang és elismerő, biztató levelek százai érkeznek hozzá, mert "végre valaki leírta, ami már régóta nyomta sokak szívét-lelkét: ez így nem mehet tovább, ezen változtatni kell!"

Az egyházi élet torzulásairól volt szó. Lassan, évszázadokon átnyúlóan alakultak ki ezek, egyre nagyobb terheket róva a hívő emberre. Az istentiszteletek csak a papok számára áttekinthető, számtalan szent tiszteletére bemutatott sorozat-misékké váltak, de az egyszerű ember számára az egész bonyolult és érthetetlen kultusz volt csupán. A termelő munka helyett üdvösségkergető hamis életideálok szorításában nyögött a kor embere: Van-e kegyelmes Isten? Megbocsát-e nekem? Mi lesz az üdvösségemmel? Ilyen kérdésekre keresték a megnyugtató válaszokat. Mindeközben a mindennapi élet súlyos megélhetési nehézségei sok fiatal lányt és ifjat kényszerítettek kolostorokba, ahol ugyan biztos volt a megélhetés, de ennek a 'túlélésnek' igen nagy volt az ára: le kellett mondani az élet normalitásáról. Az istenadta testben persze ott szunnyadtak a húsvér-kívánságok, s bizony sokak számára nem maradt más, mint hogy eszelősen gyűlöljék testüket - ami Isten akaratából -, nem tett semmi mást, csak "rendeltetésszerűen" működött.

És ekkor jön egy ágostonrendi barát - aki nem mellesleg a wittenbergi egyetemen professzor - s, a lehető legnagyobb ellenszélben (hiszen a katolikus egyház ekkor volt hatalmának abszolút csúcsán, lásd: reneszánsz pápák), saját életét sem féltve ki meri mondani azt, amit sokan nem mertek még megfogalmazni sem. A hit nem jócselekedetek, hanem isteni kegyelem kérdése. Nem kiérdemelni kell, hanem elfogadni kell azt, amit Isten ajándékozni akar. A bűnbocsánat pedig nem önsanyargatásra, hanem szolgáló szeretetre kell hogy ösztönözze a hívő embert...

Jóllehet Lutherre nem csak az excommunikációt (kiközösítést, ez visszavonható egyházfegyelmi eszköz) mondja ki X. Leó pápa, de a wormsi birodalmi gyűlésen, ahol nem hajlandó lelkiismeretével és a józan ésszel, illetve a Szentírással ellenkezve visszavonni "tételeit" megkapja az "anathémát" is, mely gyakorlatilag a teljes jogfosztottságot, s a halált jelenti számára. (Ekkor azonban Bölcs Frigyes, szász választófejedelem elraboltatja, s Wartburg várában kényszerül mintegy 1,5 éven keresztül élvezni a fejedelem védelmét. Ő maga ezt az időszakot - amit a Szentírás fordításával tölt -, patmoszi magányaként emlegeti.)

Luther élete végéig megmaradt annak, aki volt: igazságot kereső embernek, aki felvállalja gyengeségeit, de ennek ellenére mindig erősen Krisztusba kapaszkodik. Ez a hit adott neki, s adhat nekünk is erőt ahhoz, hogy legnagyobb ellenszélben, akkor pápai és szinte összeurópai hatalmi érdekek közepette, ma meg brüsszeli - nem demokratikusan megválasztott, hanem odaküldött - politikai megmondók, pénzhatalmi, globális érdekek hitványlelkű, szekértolóinak hangoskodása között is, megtaláljuk lelkünk békességét, s Krisztusban remélt üdvösségünket...




Távlatokért.


A mai nap imádsága:

Uram! Add életembe Jóságodat, hogy az igazság ösvényén járhassak, s kiszámíthatóvá váljak a Te Mennyei Országod, mások és önmagam számára is. Ámen.



A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,9

Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását... Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket - nehezebb is lett a várakozás...

Várni márpedig kell. Ahhoz, hogy a fa gyömölcsöt hozzon, egy esztendőt, ahhoz hogy gyümölcsfáink termőre forduljnak éveket, ahhoz pedig, hogy gyermekeink emberré váljanak - évtizedeket. A természet Isten-alkotta rendje, hogy a növényeknek napfényre van szükségük, a gyümölcsérésre a sötétség és a hideg alkalmatlan. De így van ez az emberek életében is. A családi meleg hiánya miatt didergő lelkecskék egy-két évtized múlva nem egyszer olyan gyümölcsöt hoznak életükben, ami kicsi, kukacos és félig rohadt... Kell az Isten Világossága, hogy helyesen fejlődjék a gyermek, s érett szép gyümölcsöt hozzon élete, Istennek és hazának hasznára, szülőknek örömére. A gyümölcsök egyértelműek, nem összetéveszthetőek, mindenki számára jól láthatóak: jóság, igazság és egyenesség.

Gyakran elbizonytalanodunk, s azt gondoljuk: Hiába a buzgó jóság, ha gonoszság gyorsabban "reprodukálja" magát... A jóság nem csak gyümölcs, ami táplál, hanem jel is egyben. Jel mindenki számára, hogy érdemes küzdeni, érdemes nagyobb távlatokban gondolkodni. Az igazságból is sokkal kevesebb van, mint igazságtalanságból, de ne feledjük Jézus szavait: egy kevéske só az egész levesnek ízt ad. Az egyenesség kiszámíthatóságot jelent. Talán ez a legnagyobb rákos daganat korunk társadalmának testében. Nincs kiszámíthatóság... nem a politikában, nem a kisközösségekben, nem a párkapcsolatokban, hanem az egyes emberben. Aki Istennel nem számol, az nem számol az Isten törvényével sem. Aki csak magával számol, az önzővé és kibírhatatlanná válik - idővel, a maga számára is. A jó hír azonban ott cseng szívünkben lelkünkben: az Isten Világossága közénk jött, s bennünk lakozik, s mi Őbenne, ha végre elhisszük már Őt, s számolunk Vele...

 


Választásaink...


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Sokszor nehéz helyzetben találom magamat... Magam sem tudom, hogy mit válasszak, mert mást diktál az értelmem, s megint mást a szívem. Egyedül oly nehéz a választás! Kérlek Téged, segíts nekem! Adj nekem bátorságot és bölcsességet döntéseimhez, apró jeleket, hogy ne csak tudjam, de érezzem is, hogy Te mindig velem vagy minden utamon! Ámen



Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd hát az életet!
5 Móz 30,19

Segíts magadon, s az Isten is megsegít! - mondják sokan, azaz ha te nem teszel semmit, akkor nem történik változás. Sokan ebből (is) azt a következtetést vonják le, hogy Isten alapviszonya teremtett világához a passzivitás. Ez amolyan deista elképzelés, hogy ti. megteremtette a világot, aztán magára hagyta... Sokan gondolják, Isten csak fikció, elképzelés, kitalált történet. Richard Dawkins angol biológus, a 70-es évek közepe óta világsikernek örvendő "Önző gén" szerzője, újabb nagy vitákat kiváltó könyvvel állt elő. Isteni téveszme c. könyvében tudatosan provokatív, és " hitet tesz" az ateizmus, mint bátran vállalható, tisztességes álláspont mellett. Sok érdekes, tudományos magyarázatával kapcsolatban csak egyetlen baj van: elfelejti, hogy a vallás lényege nem azonos a tudomány céljával, azaz a vallás nem "általában" akar választ adni, hogy milyen a leginkább vállalható egyetemes világkép, hanem az individuum, az egyes ember, azaz az "Én" helyzetére akar megnyugató válaszokat adni. A saját sorsunk esendőségének (betegség, veszteség, mindenféle hiány és egyéb nyomorúság) felvállalása - ha nem is megértése, de megnyugtató integrálása a hétköznapokba -, a cél mindazok számára, akik a beteljesületlen kívánságok ellenére, teljes életet szeretnének élni.

Ehhez nyújt kiváló segítséget a Biblia. Evangélikus tradíciónk lényege a dogmanélküliség, s a szabad gondolkodás a jézusi szeretetben. Nyilvánvalóan egyszerűbb azt mondani: "Ez így van, aki ezt nem így gondolja - kizárjuk!" (Korábban a megégetés veszélye is leselkedett az ilyen eretnekekre...) Persze ma is vannak, akik képtelenek elviselni a másfajta gondolkodást. Olvasom, Afrikában a "jó muzulmánok" nagy gumiabroncsba gyömöszöltek keresztényeket, benzinnel leöntötték őket, majd meggyújtották őket... válaszul egy jelentéktelen újság Mohamed-karikatúráira. Nem katolikus "találmány" tehát az inkvizíció, hanem génjeinkbe ivódott ősrégi készség, letörölni a másikat a vita színpadáról. Létünk ilyen: Istentől kapott szabadságunkba benne foglaltatik nemcsak a jó, de a rosz választásának is a lehetősége.

Élet és halál, áldás vagy átok? A választás olyan egyszerűnek tűnik, mégsem az. Amíg az életért folyamatosan küzdeni kell, addig a halálért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat... s már gurulunk is lefelé az elmúlás lejtőjén. Közvetlen környezetünkben is akadnak bizonyára olyanok, akik már rég feladták, már jóideje nem küzdenek. "Minek is? Nekem már úgyis mindegy!" - magyarázzák tönkrement életüket. Az elveszettség érzése azonban soha nem a sikertelenségből táplálkozik, hanem a magányból. Abból, hogy nincs "se ember, se isten", akivel megoszthatnánk gondolatainkat.

Az élet lényege, hogy folyamatosan választanunk kel - kis és nagy dolgokban. Isten napról napra elénk adja a lehetőségeket, s a Tőle kapott szabadságunkban mi pedig választunk. Válasszuk azért az életet! - mégha ez a nehezebb is. Hiszen megtapaszaltuk: itt az áldás van, azaz a nyugalom, amott pedig az átok, azaz a békétlenség...
komment
süti beállítások módosítása