Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Béke.../Egymás felé fordulásért./Fáradtság.../Isten ereje.../Kapcsolataink.../Kincseink.../Szeretet...

2018. október 25. 08:10 - Andre Lowoa

Béke...

A mai nap imádsága:
URam! Adj békét a szívembe, hogy Békességed követeként élhessem napjaimat! Ámen



Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Róm 12,17-18

Nyugtalan a világ... Sokszor elmondhatták már ezt a történelem folyamán, hiszen igazságtalan háború vagy béke számos okot adott a dühkitörésre: "Azért mindennek van határa!" Ahogyan régen, úgy manapság is hatalmi eszközökkel, vízágyúval (Stuttgart 21) vagy gumilövedékkel (a mi szégyenteljes október 23-ánk!) gyakorolták a demokráciát... A demokrácia (gör. démosz-kradzó, azaz nép-kiáltás) örök igazsága, hogy a nép kiáltja az igazságát, s megkapja érte jutalmát... S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szabadságért való küzdelem ellen szólnék ezen mondataimmal, hadd szögezzem le: az ember méltósága egyedül a szabadságban teljesedhet ki, de azt is fontos tudni, hogy a szabadság szeretet nélkül nagyon hamar szabadossággá válhat!

Nem könnyű együtt élni azokkal, akiknek "nehéz a természetük" vagy nem ismerik énhatáraikat - bizonyára nem véletlenül születnek az anyósviccek. A tiszta, őszinte humor mindig kiváló lehetőséget nyújt az együttélés feszültségeinek levezetésére vagy elhordozására, de vannak élethelyzetek, amikor már nevetni sem tudunk, de a dühtől sírni se...

Ezek azok a pillanatok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy lehetne szépen is élni, de mégsem lehetséges, mert az egyén vagy bizonyos közösségek érdekei fölé emelkednek az összközösségi érdeknek. Ilyenkor az egyébként is bennünk szunnyadó agresszivitás parazsa hamar lángra lobban, s a lángok könnyen elborítják az elmét, s olyat is megtesz ilyenkor az ember, amit egyébként nem tenne meg... Ezért mondja az apostol: "ha lehetséges" s "amennyire tőletek telik". Az előbbi jelzi az objektív körülményeket, melyek alakulása nem tőlünk függött, az utóbbi pedig a mi belső késztetéseinkre utal, melyekre hatással vagyunk - amennyire telik az önkontrollunkból. Az pedig nem mindenkinél egyforma!

Az igazi önkontrollra, a lélek ellenőrzésére igazából csak a Lélek képes. A keresztények jól tudják, hogy "egyedül nem megy"... kell az isteni kegyelem! A krisztusi önfeláldozó szeretet "csak úgy magától" nem lángol a szívünkben, az bizony a Lélek ajándéka, azaz kiváltság. Aki kéri, az kapja, de nem mindig rögtön, s általában nem úgy, ahogyan mi azt elképzeljük... Munkálni a közösség békéjét elsősorban ott kell, ahol azt gondoljuk, hogy viselkedhetünk másképpen is, mert elfogadnak úgy is, azaz a mieink körében. Tisztelni férjünket, feleségünket, gyermekeinket, tisztelni az emberi méltóságát felebarátunknak - ez a keresztényi tudás - csak akkor tudjuk, ha tiszteljük az Istent magát is...



Egymás felé fordulásért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Életem történésein keresztül érintsd meg szívemet, hogy Rajtad keresztül láthassam teremtett világodat! Ámen.

Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
1 Kor 13,12

"Eritis sicut Deus!" - Olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz... A kígyó hazug sziszegése még ma is visszhangzik a lelkünk rejtett zugaiban, hiszen megtanultuk megkülönböztetni a jót a rossztól, de mégsem lettünk "olyan, mint Isten" - mert tudásunk töredékes, "tükör által homályos". A tudás hatalom - tartja a régi szólás. Ma mégis a tudás helyett az információ elsődlegességét hirdetik. Hiába a sok-sok információ - ami általában nem építő, hanem negatív és romboló - csak tényt közöl, míg a tudás az információval való bánásmódot is magában foglalja. Hiába ismeri valaki szakterületének minden dolgát naprakészen, ha ismerete nem párosul emberséggel, akkor lehet belőle elvakult szak-barbár, de szak-ember sosem. (Szaktudás+emberség=mesterség, ami több mint szaktudás.)

Amit az ember megismer, azt az övének tudja. Ádám "megismerte" Évát, ami nem más mint Isten egyik legcsodálatosabbik ajándéka: két lélek eggyé válása... ezen álmélkodik Salamon is, amikor ezt írja "csodálom és nem értem az ifjú útját a lánnyal". A megismerésben benne van az érintés izgalma is. Amit megérint az ember, az sokkal valóságosabb számára az életben. Az érintés finomsága mindig közelít, az ütés durvasága pedig távolít. Ezért ha misztikusan, színekben, hangokban, formákban, megérint/megsimogat az Isten, akkor ismerhetem meg Őt igazán... A nagy csoda: valósággá válik a valószerűtlen.

Amíg az emberben kíváncsiság van az új iránt, amíg készséget érez az ismeretlen befogadására, addig élete tartalommal telik, s szépnek éli meg mindennapjait. Ha eltompul a megismerés utáni vágya, akkor szürkülnek életének színei is. Pál apostolt az Isten megismerésének vágya hajtja, űzi - ezért nem áll meg a lakott föld végső határáig Hispániáig, ahol szintén az Istent hirdeti. Élete telve van buktatókkal, szenvedésekkel, eltávolíthatatlan tövisekkel, mégis kiváltságnak éli azt meg. Ezt a látást eltanulni tőle - bölcs döntéseink egyike lehet életünkben.




Fáradtság...


URam! Add, hogy el tudjam végezni azokat a feladatokat, amiket rám bíztál, s add meg kegyelmesen, hogy eredménye is legyen és épüljün a Te országod! Ámen

Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.
2 Tim 2,3-4

Fáradtság... ami nem azonos a motiválatlansággal! Mai igénket "ráhúzni" a mai viszonyokra - merész vállalkozás. Először is: Saul-Pál ezt a levelet egy fiatal, egyedülálló misszionárius "kollégájának" írta - ha ő írta egyáltalán, mert a modern biblikus írástudomány kétségbe vonja az ún. pásztorális levelek (1Tim, 2Tim és Titusz) páli szerzőségét -, aki nem elfáradt, hanem megfáradt, elcsüggedt a rá váró feladatok előtt. Mint Pál munkatársa/helyettese végezte ő buzgón a tanítói munkát, amíg az apostol távol volt, de az Isten országának hirdetése, építése nemcsak az egyes embernek, akkor és ott Efezusban, de még az Egyháznak is, még ma is, óriási kihívás. Ma talán különösen is nehéz megtalálnia az egyháznak, az egyháziaknak a hangot, amikor életünk kitörölhetetlen, hálószobánkig nyúló része a tudomány, a technika, s bizony az ebbe beleszédült, beleragadó ember sajnos nehezen érti meg, hogy az igazi cél eme vívmányok etikus (környezetkímélő, fenntartható, értékteremtő) felhasználása.

Hála Istennek, a világ eme részében mostanság nem ropognak a fegyverek, s a felnövekvő generáció ugyan kedveli a lövöldözős videojátékokat, de a valóságban harcolni, a többség számára elfogadhatatlan alternatíva. Éppen ezért a hit, s az ehhez tartozó fogalmi rendszer, mint az ön-, s Isten-megismerés belső útja számára távol áll az ilyen militarista megfogalmazás, mint "jó katona", a harc, s nemkülönben a szenvedés... A jó katona az képes meghalni is azért, hogy a parancsot teljesítse, de ki akarna ebben a jóléti világban Istenért meghalni? Még szenvedni se akar senki, legfeljebb akkor, ha nagyon muszáj.

Különben is... mindenkinek megvan a maga baja! Iskola, munkahely, család... a szürke hétköznapok testet-lelket őrlő bosszantó terhei; okoskodó főnök, kicsinyeskedő munkatársak, kiállhatatlan szomszédok, egyszóval: állandósult emberi nyomorúságok. "Szenvedek én eleget!" - mondhatja védekezésül szinte majd-mindenki, akinek a mindennapiért dolgoznia kell, s akkor kétezer év távlatából még idesüvít az ige üzenete is: "ne elegyedj bele a mindennapi élet gondjaiba"... Halló, hogy tessék?!? Nem én keveredek bele, hanem az nagybetűs élet kever bele engem(!) -, ha akarom, ha nem. Alternatívaként persze kínálkozik más lehetőség is, de bármennyire is jó eljátszani a gondolattal, milyen jó is az, amikor a kolostor vastag falai kizárják a világot... azért egy életen át, ilyen áron, na azért azt mégse!

Akkor most mit tegyünk? Higgyünk a Szentírásnak, engedjük, hogy beleszóljon az ige az életünkbe vagy sem? Luther Mártonunk a wormsi birodalmi gyűlésen ezt mondta: "Mivel császári fenségetek és fejedelemségeitek egyszerű választ követelnek, felelvén nem köntörfalazok. Tehát: ha az Írás vagy a tiszta észokok bizonyítékai nem győznek meg, továbbra is a Szentírás általam idézett helyei győzedelmeskednek rajtam, lelkiismeretem pedig Isten szavának foglya." Ez azt jelenti, hogy Isten szeretete nem ellenkezhet az istenadta józansággal, ha mégis, akkor az a Szentírásban - gyaníthatóan - nem Isten szava, hanem emberi "betoldás"...

 




Isten ereje...

A mai nap imádsága:
Uram! Mindenhatóságod csodáin naponta álmélkodom. Kérdések és kétségek szorításában csak Tőled várom a segítséget. Adj nekem megoldást Uram, hogy dicsőíthessem nevedet egész életemmel! Ámen.

   

Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
Zsolt 95,4

Amióta az ember gondolkodik létéről, azóta gondolkodik az Istenről is... Sok vallásos világnézet vallja, hogy a látható, a tapasztalható világ az Isten emanációja, azaz "kiáramlása". Jóllehet az Isten, Aki mindenható és mindenütt jelen van - bennünk, közöttünk van -, mégsem azonos a teremtett világgal. Régi korok emberének, érzékelés-határa a hegyek ormain, a föld végső mélyén nyugodtak, manapság gigantikus rádióteleszkópokkal pásztázzák az univerzum végső határait... Hogy mi van azon túl? Egyelőre még nem tudjuk, de a "végtelenség-közeli teremtett véges" így is felülmúl minden emberi képzelőerőt.

Mindenütt ott van az Isten - kivéve a pokolban, hiszen a kárhozat az Isten-nélküliség állapotát jelzi. Ennél fogva, ha van olyan hely, ahol nincs ott az Isten, akkor annak megtapasztalhatósága egyenlő a pokolli léttel. Nos, Isten mindenhatóságánál csak egy van, mai nagyobb: ez az Ő szeretete. Az isteni szeretet okán van olyan hely, ahol mi magunk eldönthetjük, hogy Isten ott legyen vagy sem! Ez a hely a szívünk... Szabad akaratunk van arra, hogy beengedjük oda az Istent vagy száműzzük.

Sokan ez utóbbit választják, s utána pedig perlekednek Istennel életük "áldatlan" állapota miatt. Ahonnan száműzték az Istent, az a hely pokollá válhat... Lövészárkokban egymásba szurunyt-mártó katonák élet-halál-küzdelme vagy napalmbombák négyezer fokon égő megsemmisülés-tüzének izzása nem más, mint az ördögök és démonok örömtánca, a Halál hatalmának triumfálása - a pokol maga. De maga a pokol az is, amikor gyermekeken erőszakot követnek el, amikor egyik ember elpusztíja másikat, amikor humanitárius okokra hivatkozva parancsszóra dördülnek a fegyverek...

Isten azonban mindent lát, mindenről tud, és semmit sem felejt. Az elkövetett bűnök csak az emberi emlékezetben fakulnak, az Istennél soha. A végső elszámoláskor pedig mindenkinek számot kell adnia mindarról, amit ebben a földi testben cselekedett. Ott már nem lesz kapcsolati tőke, korrumpálható hivatalnokok, akiken keresztül - ha elég nagy a vagyon - minden elintézhető. Ott csak Isten van, s mi magunk. S a tényeket Isten csöndben elénk tárja majd... s az ítéletet mi magunk mondjuk majd ki önmagunk felett. Másképpen ugyanis nem tudunk tenni, hiszen akkor nyilvánvalóvá válik minden bűnünk és mulasztásunk fájdalom-bére, amit megfizettünk másoknak...

Isten azonban nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy megtérjünk és éljünk. Aki megérti ezt az isteni üzenetet, az elkezd élni az evangélium igazságai szerint...



Kapcsolataink...

A mai nap imádsága:
Uram! Add a Te békédet nekem, hogy alkalmassá váljak a szolgáló szeretetre embertársaim felé! Ámen



Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Róm 12,18

Ha lehetséges... Gyakran ütközünk azzal a felismeréssel: Eddig, s ne tovább! Hiába viszonyulunk az általános tűrőképességet többszörösen is meghaladóan embertársainkhoz, bizony van egy határ, amikor ki kell jelentenünk - éppen az Igére való figyelés okán -, hívők igen, de hiszékenyek nem, segítőkészek igen, de balekok, palimadarak azért nem vagyunk. 2Tim 1,7-ben olvashatjuk: Nem félelemnek lelkét, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét adta nekünk az Isten. Sok kereszténynél tapasztalhatjuk, hogy a három közül valamelyik, esetleg kettő is hiányzik... pedig a kiegyensúlyozott, hiteles keresztény élet elképzelhetetlen e "hármasság" nélkül. Olyan ez, mint, a suszter háromlábú széke, mérhetetlenül stabil és terhelhető, mindaddig, amíg nem hintázásra használják.

Az emberi kapcsolatok, találkozásaink, az ezekhez kötődő élmények életünk legnagyobb ajándékai - vagy éppen csapásai. Sokan szenvednek ún. kapcsolati függőségben. Önértékelési hiány, szociális függőség és sok más ok láncolhat embereket egymáshoz, melynek a vége mindig csak keserűség. Pál apostol is jól ismeri az embert, ezért írja: "amennyire tőletek telik". Nem lehetetlen kérssel hozakodik elő, hanem teljesíthetővel, nem mártíromságra buzdít, hanem korrektségre.

20. századi izmusoktól megbolydult lelkű ember legnagyobb szerzett nyomorúsága a kiszámíthatatlanság. Akinek kapcsolata kiszámítható, azzal mindig könnyebb korrekt viszonyt fenntartani, még akkor is, ha "nehéz" személyiséggel állunk szemben. (Ha pedig annyira terhes a vele való kapcsolat, akkor legalább tudjuk, hogy kerülni kell őt.) A cél a békesség, amelyre minden egészséges lelkületű ember vágyakozik. Sokszor elfelejtjük azt, hogy a másik ember "inkorrektsége" nem puszta rosszindulatából fakad, hanem túlterheltségéből, szociális helyzetéből vagy éppen abból, hogy lelkileg sérült. Nem is gondolnánk - ha nem fordulunk meg naponta ilyen közegben -, hány embertársunk áll folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt vagy hány ember keresi lelkének nyugalmát pszichológus szakemberek segítségével. Az önismeret, amit ma oly sokszor hangoztatnak, tulajdonképpen nem más, mint az Isten teremtettségbeli rendjével való szembenézés. Attól, hogy Isten nevét nem hangoztatják állandóan a pszichológiában, attól még ugyanazzal a renddel van dolga minden embernek, legfeljebb más megközelítésből látják ugyanazt.

Nincs két világ - egy hívő és egy hitetlen -, csakis egy valóság, egy világ létezik, ahogyan Isten is, s igazság is csak egy van. Ezért nyilvánvaló, hogy béke is csak egy létezhet. A keresztény ember viszont tudja, hogy a tartós külső békéhez csakis az isten-munkálta belsőn át lehetséges az eljutás.



Kincseink...

A mai nap imádsága:
URam! Sorsomba kódoltad bele a hit ajándékait, add hogy gyümölcsöző szolgálattal tudjam megköszönni Neked! Ámen

   

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
2 Kor 4,7-8

A cserép(edény) törékenységét nem kell bizonygatni, legfeljebb magyarázni érdemes, mi is az az ősi fazekas-mesterség, mely mára - a rozsdamentes acéllábosok korában - valami letűntnek, ódonnak a népművészetes emléke csupán. A hitet lehet prezentálni "acélosnak", de az ilyen kemény hit valahol mindig gyanús... A hit ugyanis olyan, mint a Hold játéka, fokozatosan tündököl, aztán meg elfogy...

De mi az a kincs, ami cserépedényben van? Minden ember megtapasztalja - ha nem is minden nap, de élete folyamán egyszer-kétszer elemi erővel -, hogy Isten Isten, azaz félreérthetetlenül megmutatja magát kegyelmével: veszélyes helyzetből kiszabadít, rosszra fordítja a jót, a krízisben lehetőséget ad a változásra. Istent felismerni Teremtő Atyának, az Élet URának, személyes sorsunk irányítójának, az kincs, ami a legtöbbet ér egész életünkben! Az arany hiába értékes, hiába tartja értékét halálunk után is, életünk legnagyobb kihívása még is az, hogy az anyagvilágból kiemelkedve felismerjük: az örök élet isteni ígérete az aranynál is értékesebb.

Sokan tesznek bizonyságot arról, hogy KERESTÉK Istent, s MEGTALÁLTÁK, s ők MEGTÉRTEK, és most már hisznek... Az igazság persze az, hogy Isten adta a lehetőségeket a keresésre, aztán az Ő vonzására válaszol a kereső ember - repül a fényre, mint az éjjeli lepke -, hiszen Isten az, Aki "rátalál" az elveszettre, ami a "gyakorlatban" nem más, mint hogy hagyja magát egy pillanatra "észrevenni", mint Deus absconditus, azaz el-elrejtőzködő Isten.

A hívő ember élete nem könnyű, mert Istentudatát (hitét) nap mint nap szorongatják a tények: a bűn egyetemes realitása, a mulasztás személyes keserűsége, s a jóvátétel terhe vagy elmaradásának kudarca. Ezért aztán az Istenben bizakodó ember is olykor kétségeskedik, kérdőjelek mögé bújik, és saját megoldásainak/életfilozófiájának biztonságot remélő egyirányúságában bízva végül is zsákutcába fut... A hívő ember azonban nem hiszékeny, hanem nagyon is realista, mert számol az isteni kegyelemmel, s tudja, hogy Teremtőjének mindig van alternatívája: csak vissza kell fordulni Őhozzá. Ez a tudás az kincs, amit sorsunk törékeny cserépedényében hordozunk - vigyázzunk rá!



Szeretet...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szeretetedből élve minden nap szerethessek! Ámen



A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.
1 Tim 1,5

Szent Ágoston mondja: "Szeress, s tégy, amit akarsz!" - Reményik Sándor pontosít...
Reményik Sándor
Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz

Fölény - de nem bánt.
Nem héjázik fent.
Derű - de égi.
Józanság - de szent.
Bent a világban,
Mégis kívül rajt:
Hódítni lelket
Jézusnak óhajt.
De tapintattal
Tágasságot ád -
Lélek ne hordjon
Semmilyen igát.
Mikor búcsúzik:
Nincs szemébe könny -

Egyszer mindenki
Úgyis visszajön.
Advent idején
Temetőbe jár -
Sírok közt röpköd
Mint a fénybogár.
Az új halottól
Vídám-kedvesen
Kérdi: hogy aludt
Első éjjelen?
S szól az Élethez:
Engem nem zavarsz - -
Szeresd az Istent,
S tégy, amit akarsz!

1940
komment
süti beállítások módosítása