Boldogasszony Anyánk
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Ó Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Mert sírnak, zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Vedd el országodról ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, Ó nyerj békességet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Fiad ellen sokat, megvalljuk, vétettünk.
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekedsz egy lábig elveszünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak, s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Székely Miatyánk
Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!
Kitől jön élet és halál!
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal
Vígaszra csak ott talál!
Nagyobbak voltunk minden népnél,
S ha meghalunk is, úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk!
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bízott...
Te székely Isten! Félünk téged,
Bár sújtva sújt az ostorod!
Atyánk! Bár itt van a halálunk,
Büszke lelkünk nem kesereg
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,
Megszenteltessék a neved!
Óh, jöjjön el a Te országod!
Add, hogy még boldogok legyünk!
Add, hogy még egyszer reánk nézzen
A mi Szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog
Székelyhon minden hű fia!
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bús, gyászos éjszaka!
A Te akaratod legyen meg!
Hogyha már minket elhagytál,
Ha fohászkodunk, már nem hallod
A sorsunk egy hős halál,
De engedd meg, hogy kis fiunknak,
Kikért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein
Egy dicső székely kikelet!
Ne vígy minket a kísértetbe!
Ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben
Mindig csak Székely vére folyt!
Ne add, hogy Benned is csalódjunk!
Ne add, hogy Ne higgyünk Neked...
Nem lehet az Istenünk,
Hogy cserbenhagytad népedet
Tied lesz Hatalom, Dicsőség!
Ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk, múltunkban bízó
S, jövőnk szülő reményt vetett
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Merészebb, mint más népeké!
Vállaljuk, ami lehetetlen
Mert felnézünk a nap felé
Tanuljatok, Ti földi népek!
Érezzétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből
A sír szélén is reményt fakaszt!
Érezzétek a Szent hitet
Minden hű Székely szív dobog!
Éteznétek!... s megértenétek.
Hogy a Székely csak győzni fog!
Győzünk! Ha nem mi: unokáink!
Mi szépen, csendben meghalunk...
Mert tudjuk: egyszer még felharsan
Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szívünk szent keservével
Egy jégvilágban megfagyunk,
Hiszünk most... s hiszünk mindörökké!
Ámen! Mi székelyek vagyunk!
Ima a hazáért
Én Uram , Istenem , vigyázz ránk !
Ne hagyjad elveszni a Hazát !
Sírva kér két szemünk ,
Irgalmazz minekünk !
Emeld fel magadhoz Nemzetünk !
Szeretet fénye ég bennünk !
Míg élünk hiszünk és remélünk !
Vigyázz ránk , nyújts kezed ,
Oltalmazd népedet
Az ősi Magyar Nemzetet !
Szűzanyánk szeplőtelen Mária ,
Hozzád száll sok magyar sóhaja ,
Kérd értünk Fiadat ,
Megváltó Urunkat ,
Védje s őrizze Országunkat !
Míg igaz magyar él a földön ,
Nem hagyjuk , hogy a rossz legyőzzön
Bármi volt , bármi lesz ,
A magyar magyar lesz ,
Ima a hazáért
Szabadíts meg minket Uram, a gyűlölködéstől, a kitartás hiányától!
Segíts minket Uram, hogy
a jó győzzön és ne a gonosz;
az igazság, ne a hamisság;
az erő és ne az erőszak;
a szeretet, ne pedig a gyűlölet;
a józanság és ne az indulatok;
a megfontolás, ne a kapkodás;
az okosság, ne az ostobaság;
a szorgalom, ne az irigység;
a tehetség győzzön és ne a könyöklés;
a békesség és ne az ellenségeskedés!
Ámen
ÉBREDJ FEL ALVÓ MAGYARORSZÁG!
Szerző:
1.Ébredj fel alvó Magyarország!Az éjszakának vége már.
Hallgasd, az Úr szól hozzád.Nyisd meg a szíved,hallgasd szavát!
Nem oly rövid az Úr keze, hogy ne szabadíthatna meg téged.
Nem oly süket az Úr füle, hogy ne hallaná meg kérésed.
Elzárnak tőle vétkeid, eltakarják Őt bűneid.
Térj meg hát Hozzá s ő megsegít, békülj meg Vele s Ő megszabadít.
2.Felhasad világosságod,kinyílik majd gyógyulásod
Az Úr meghallja kiáltásod, ha jajgatsz, azt mondja:én itt vagyok
Vezérel téged szüntelen, megelégíti lelkedet
Mint öntözött kert, olyan leszel, forrás, mely soha nem apad el.
Refr.:Kelj fel mert eljött a világosság, kelj fel hát végre Magyarország
Kelj fel és készítsd az Úr útját, kelj fel és hirdesd igazságát.
3.Ébredj fel alvó magyar nép.Istentől választott nemzetség
Királyi papság, elhívott nép,halld meg az Úr üzenetét
Emeld magasba kezedet,lásd meg Uradat,Istenedet
Hegyek és halmok megrendülnek, de az Ő irgalma soha nem múlik el.
Refr.:Kelj fel, mert eljött a világosság, kelj fel hát végre Magyarország
Kelj fel és készítsd az Úr útját, kelj fel és hirdesd igazságát.
FOHÁSZ
Teremtő Istenünk,
A te szent egy fiad, Jézüs által,
Kérve kérünk,
Hogy ezt a nemzetet,
Kit egyszer már felemeltél
És naggyá tettél,
Most ismételd meg vélünk.
Te tudod, hogy mikor elég az elég,
Mi pedig csak érezzük,
Hogy nélküled nem halad a szekerünk,
És nem tudjuk, hogy mitévők legyünk.
Kiáltó hangunk vajon elhallik-e odáig?
Vagy még nem vagyunk elég lent,
Hogy hangunk üvöltés legyen?
Vagy tán nem is erre vársz?
Azt hiszem, már tudom, hol vétettük el.
Álló nemzetet nem lehet talpraállitani,
Mi pedig állunk,
Hetykén, emelt fővel állunk még,
S hisszük, hogy nélküled is talpon maradhatunk még.
Majd, ha mindannyian képesek leszünk leborulni,
S egy akarattal hozzád fohászkodni,
Akkor, és csakis akkor fogsz tudni minket felemelni,
És újra a legnagyobbá tenni.
Ámen
2oo9 Földanya hava (szeptember) 9. ÉN
