Nagymányok 2505 lakosú völgységi város az 50-es/Dombóvár-Bátaszék-Baja/ vasútvonal mentén, Bonyhádtól nyugatra, 4 kilométerre fekszik a Mecsek hegység keleti kiágazásának északi oldalán. A községre vonatkozó első írásos emlék 1015-ből való. A török pusztítás következtében elnéptelenedett községbe katolikus vallású németek kerültek betelepítésre, a ma itt élő lakosság 50%-a német nemzetiségű. Nagymányok az 1800-as évek végéig mezőgazdasági település volt. 1887-1964-ig kőszénbányászat folyt, amely a község életét és fejlődését nagyban befolyásolta. Ez a tény sajátos karaktert ad a településnek. A falu 4 nagyobb részre tagozódik, az Öregtelep vagy Bányatelep, az Újtelep, ezek a régi és az újabb bányászkolóniát fogadta magába, a Falu, és középkorban is meglévő Csala. A bányászat mellett 1936-ban brikettgyártás kezdődött , mely mára kétséges sorsra jutott. Az ipar azonban nem tűnt el hiszen néhány cipőgyártó vállalkozás és darugyártás folyik ma a községben. E mellett egy magánvállalkozó, nagy volumenű sikeres kertészetet működtet.
A barokk stílusú római katolikus templomot 1783-ban építették. Oltárképe védett. A templomba a pécsi székesegyház több tartozéka került.
1994-benm épült fel az evangélikus templom, tőszomszédságában a Bányász emlékművel.
Jelentős emlékei a község déli részén lévő kálváriadomb és a település négy kápolnája.
A Helytörténeti gyűjtemény a német nemzetiségi és paraszti hagyományokat ismerteti meg a látogatóval.


http://dd.bloglog.hu/page/8/