Paks 20859 lakosú város a 6-os főközlekedési út és a 42-es/Pusztaszabolcs- Dunaújváros- Paks/ vasútvonal mentén fekszik, a Duna partján. A település nyomait a csiszolt-korszak (i.e. 5140-4450) tárgyi emlékei őrzik, de a környék gazdag bronzkori (i.e. 1900-900 ) leletekben is, ezt bizonyítja a Dr. Novák Sándor orvos által gyűjtött és a szekszárdi múzeumnak ajándékozott 21 darabos leletanyag. A rómaiak előtt kelták éltek ezen a vidéken. Paks a rómaiak birtokába Claudius császár uralkodása alatt került 41-54 között. Valentinianus császár idején 350-370 tájékán már jelentős erődítmény állt a dunakömlődi Sánchegyen Lussonium néven. Lussonium veterán katonai település is volt, melyet az itt talált igen ritka katonai diploma is bizonyít. Eszerint Paks (Dunakömlod) első polgára – akit név szerint ismerünk – Tessimarus mester volt. A hunok betörésével -370-es évek – Paks és környéke elpusztul, majd 570 körül megalakult a Duna völgyében az avar állam. Az avarokat 895 követhették a magyarok. Mivel Tolna vármegye I. István király egyik ősi alapítású vármegyéje volt. Paks korán királyi birtok lett. Az első írásos emlékek –egy pápai összeírás – 1333-ból Pókus Lőrincet, 1334-bol Pakus Andrást említi, akik egyházi tizedet fizettek. A Paksyak birtokában került birtok évről-évre gyarapszik. A mohácsi vész (1526) után Paks is török kézre került, vér épült, melyben 60-200 fos török katonaság állomásozott. A török kiűzésének évében –1686- a település elnéptelenedett, az 1689 évi megyei összeírás meg sem említette Paksot. Három betelepítési hullám (1686-1696, 1696-1710, 1710-1730) után 1731-ben Paks mezővárosi rangot kapott. Rákóczi Ferenc a dunántúli hadműveletek sikeres megvívása érdekében 1704-ben hídfőállást építtetett Vak Bottyán kuruc generálissal a Sánchegyen és a túlparton. A Sánchegyen a régi római erődítmény maradványait is felhasználva készült el a földvár, amely kétszeri gazdacsere után 1706-ban meg is semmisült. A céhes ipar erőteljes gyarapodása a XVIII. század közepétől indult meg Pakson, melynek eredményeként megjelennek a kovács, kádár, szűcs, lakatos, ács és molnár céhek. A céhes ipar fejlődésével párhuzamosan fejlődött a kereskedelem. A Duna mindig fontos szerepet töltött be a település történetében. 1861-ben például 55 vízimalom őrölte Paks és a környék búzáját. A kereskedelem az 1840-es évektől kezdve a II. Világháborúig megszakítás nélkül virágzik. Bár Paks 1871-ben elvesztette mezővárosi rangját és ez a státuszvesztés az I. Világháborúig nem érzékelhető. A város társadalmi összetételét évszázadokon át megszabta a céhes és kisipar, az erőteljes kereskedelem, a hajózás és nem utolsó sorban a földművelésben és a szőlőtermelésben foglalkoztatottak száma. Paksot elkerülték a kapitalista fejlődés iparosítási folyamatai, és az 1920-as évek után is csak a konzervgyár, illetve a téglagyár jelentette az ipart. A II. világháború frontján nem dúlták fel Paksot, ám a település lakossága ennek ellenére megtizedelődött. Paksra 1944. december 1-jén vonultak be a szovjet csapatok és a lakosság megpróbáltatásai ekkor kezdődtek igazán, hiszen 6-8000 fő szovjet katona állomásozott a nagyközségben. Az 1945-ös földosztás követően megindult a szövetkezetek szervezése és 1950-ben elkészül a 6-os számú főközlekedési út paksi szakasza. Paks nagyközség az 1950-60-as években élte a vidéki Magyarország csendes hétköznapi életét. Ipari üzemek nem települtek Paksra, munkahely kevés volt, közel 1000 ember ingázott naponta a munkahelye és Paks között. A település lélekszáma fogyott. Változást csak 1969-ben beindult építkezés hozott, stagnált, majd nőtt a lakónépesség. Tíz év alatt megduplázódott a lélekszám és 1979-tol ismét városi rangot kapott Paks. Paks fő munkásvonzerejét az Atomerőmű adja.
A háromhajós római katolikus, bazilika stílusú Jézus Szíve-templomot 1901-ben szentelték fel.
A református templom 1755-ben épült, az evangélikus pedig 1884-ben.
A Városi Múzeum a hajdani Cseh-Vigyázó-kúriában várja a látogatóit.
A volt Szeniczey-kúria a XIX. század elejéről származó földszintes, klasszicista stílusú épület. Falán emléktábla jelzi, hogy többször járt a házban Deák Ferenc. A volt földesúri lak 1820 körüli évekből származik. Klasszicista stílusban épült, oszlopos lépcsőházas, lépcsőkorlátos, igen szép régi kúria. Az imsósi részen található Vak Bottyán várának maradványa, mely hajdan prehisztorikus földvár állt a helyén.

http://dd.bloglog.hu/page/7/