1995. november 15.

A Szentírás mondja:

“Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót
úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt.” ¹

Hogyan lehetséges, hogy nem ismerték fel beszédedet, hogyan lehetséges, hogy ételedet nem értékelték és nem ízlett nekik? Hogyan lehetséges, hogy ezeket az írásokat elvetették az én esetemben? Amikor a zsidók Téged vádoltak, Jézusom, és nem hitték el, hogy Téged Isten küldött, hogy Isten Fia és maga az Isten vagy, így szóltál hozzájuk:

“Sok jótettet cselekedtem Atyám erejébõl,
e cselekedetek közül
melyikért akartok megkövezni?”
“Ha nem cselekszem Atyám tetteit,
ne higgyetek nekem!
De ha azokat cselekszem,
és nekem nem akartok hinni,
higgyetek a tetteknek!” ²

Uram, miért nem veszik figyelembe tehát azokat a tetteket, amelyeket Nevedben teszek? Nem az én tanúim õk?

Béke legyen veled! Veled van a Szeretet. Tudsz betû szerint engedelmeskedni nekem? Szeretném, ha e megpróbáltatás miatt nem veszítenéd el az én békémet! Én vagyok ennek az üzenetnek a Szerzõje, ezért ne hagyd abba! Meg foglak menteni. Talán nem szabad próbára tennem téged és másokat? Talán nem szabad téged a megpróbáltatások által megerõsítenem? ³ Így kiáltasz hozzám:
“Uram súlyosan megsebesültem!”, de Vassula, hiszen én is… Így panaszkodsz: “Uram kegyetlenül bánnak velem!”, és azt mondom neked, hogy hiszen velem is így bánnak.

Választottamra házam belsejébõl vertek rá, és minden azért történt, hogy beteljesedjen, amit Atyám mondott neked…
És most azt mondom, ha bármelyik papi lélek nyíltan mellém áll ⁴ a világ elõtt, én is mellé fogok állni annakidején Atyám elõtt!
Neked pedig azt mondom: Ne védd magadat! Tegyenek tanúságot melletted és hirdessék nyíltan az igazságot azok, akik téged hallgattak. De a gonosz lélek el fog hallgattatni közülük néhányat azáltal, hogy néma lelket küld nekik.
El fogják rejteni a lámpást, amelyet én adtam nekik és a sötétségbe teszik, hogy senki ne lássa, és “okosságnak” nevezik ezt a sötétséget. IC